Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

B4 A Nemzetgyűlés 257. illése 1921. évi szepi. hó 24-én, szombaton. tisztviselő, aki öt-hat, harctéri kardokkal diszitett kitüntetés tulajdonosa és az előléptetéseknél soron van, nem lesz előléptetve, bizonyitja azt, hogy a kormány a hadi érdemeket ezúttal mellőzte. Sőt előfordult az is, hogy egy tisztviselőnél a szolgálati idő beszámításánál még feltették azt a kérdést is, hogy vájjon a frontszolgálata az állami szolgálattal egyenlő szolgálatnak tekintendő-e, vagy sem. A tisztviselők elkeseredéséhez hozzájárult az, hogy most, mikor két listába osztották őket, a B. listába, tehát a lét számfeletti állások és alkalmazottak csoportjába felvettek olyan tisztviselőket is, akik épen hadi érdemeik folytán a Gerencsér-féle határozati javaslat alapján előléptetésre lettek volna érdemesek. Hogy a soronkivüli előléptetések általában igazságtalanok és indokolatlanok voltak, afelett hosszasan lehetne beszélni. Nem akarom az egyes eseteket idehozni, mert nem akarom az elkeseredést azzal is növelni, hogy a plénum elé viszek egyes eseteket. Tény, hogy mellőzve voltak a hadviselt tisztviselők. Én azonban nem értem, miért provokálja a kormány az elkeseredést, miért provokálják a zajos gyűléseket, miért provokálják a hangos kifakadásokat, miért provokálják a türelmetlen határozatokat, a küldöttségek járását, a sajtóban való nyilatkozatokat? Utóvégre meg kell érteni, hogy az érdekeltek, tehát a hadviseltek joggal érzékenyek, viszont pedig minél érzékenyebbek a tisztviselők, a kormánynak annál nagyobb érzéke kell hogy legyen az ő követeléseik iránt. Az tény, hogy ezt a kérdést nem lehet halasztani, itt azonnal cselekedni kell. Az pedig bizonyos, hogy a frontérdemeket jutalmazni kell, ez elől kitérni nem lehet. A frontszolgálat miatt senki sem szenvedhet hátrányt előmenetelében. Lehetnek eltérők a vélemények abban, hogy a háború alatt kinek hol volt a helye és ki hol teljesíthetett hasznosabb szolgálatot, ki hol volt nélkülözhetetlen. De mégis arra az álláspontra kell a Nemzetgyűlésnek helyezkednie, hogy mindenkinek elébe sorolandó az, aki a fronton künn harcolt. Ha a frontérdemekhez hozzáveszem, hogy az ellenforradalmárok nagy tömege is a volt frontkatonákból került ki és hogy a karhatalmi szolgálatot teljesítő tisztviselők nagy tömege is a volt frontkatonák közül került ki, akkor a még azóta teljesített szolgálattal is indokoltam az előnyös megkülönböztetést. T. Nemzetgyűlés ! Vita lehet arról, hogy mi lehet a frontkatonák jutalma. Annak idején a régi képviselőházban egy nagyon szerencsétlen törvényjavaslatot terjesztettek be, amely azután az 1917 : VIII. te. gyanánt iktattatott be a törvénytárba a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökitéséről. Ebben az akkori kormány azt javasolta, hogy emléktáblát kell a hősöknek mindenütt a községekben állítani. Ha visszaemlékezünk azokra a vitákra, amelyeket ez a törvényjavaslat provokált, akkor tudjuk, hogy a frontkatonák ezt a törvényjavaslatot gúnynak vették és egyben ez a törvényjavaslat provokálta rögtön azt az indítványt, amelyet Rakovszky képviselő ur annak idején előterjesztett, hogy a Károly-csapatkeresztes katonáknak adják meg a választójogot. Tehát egyrészt emléktáblákkal, másrészt választójoggal, harmadrészt a hadi évek dupla beszámításával, mások pedig uj kitüntetések rendszeresítésével és osztogatásával akarták a frontérdemeket jutalmazni. Mindez egy tiszviselőnél számba sem jöhet. A tisztviselőnek egyedüli jutalma a jobb megélhetés, a könnyebb munka, a kedvezőbb szolgálati beosztás, a nagyobb hatáskör, a nagyobb tisztelet, a gyorsabb előmenetel lehet. A hadi évek beszámításának módja például visszafelé sülhet el. Az, hogy kétszeresen számítják be a frontszolgálati éveket, nem minden egyes esetben haszon a tisztviselőre. Mert ha nekem 25 szolgálati évem van már és öt esztendeig voltam hadiszolgálatban és öt szolgálati évet még hozzáadnak, akkor már 35 szolgálati évem van s engem már nyugdíjba kergethetnek. A hadiévek beszámítását tehát a tisztviselők vegyes érzelmekkel fogadták és általában azon a nézeten vannak, hogy a hadiéveket csak akkor kellene beszámítani szolgálati idő gyanánt, ha az illető tisztviselő azt maga kéri. De ha a hadiévek hozzászámitása utján valakinek kijön a 35 szolgálati éve, ennek alapján még nem szabad az illető tisztviselőt nyugállományba kergetni. Itt tehát cselekedni kell. Első feladat volna mindenesetre az én véleményem szerint az, hogy az adatokat méltóztassanak összeiratni. Tudomásom van nekem is arról, hogy minden ministeriumban minősitvényi táblázatokban kellően nyilván van tartva, hogy ki hol töltötte az éveket . . . (A haloldali karzatról revorverlövések dördülnek el. Szűnni nem akaró nagy zaj és mozgás a Ház minden oldalán.) Elnök : Kérem a képviselő urakat méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Folytonos nagy zaj és mozgás.) Képviselő urak, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Nagy zaj.) Drozdy Győző; Kérünk öt perc szünetet. (Folytonos zaj.) Szmrecsányi György: Halljuk az elnököt! (Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Képviselő urak, az ülés tovább folyik. Ez a zavaró incidens lehetett a Nemzetgyűlés szuverenitása ellen intézet merénylet. Áldozatai is lehettek volna, de a nemzet és a Nemzetgyűlés szuverenitása örökké fog élni. (Hoszszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) A szükséges intézkedéseket a háznagyi hivatal utján megtettem. Egyelőre az ülést öt percre felfüggesztem. (Hosszantartó élénk éljenzés. Zajos felkiáltások a Ház minden oldalán : Éljen az elnök!) "