Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-257
A Ëemzeïgyïâês 25$. ülése 1921. évi szept. íió 24-én, szomhaion, öS len tárgya lenne a további teendők iránti intézkedés. Méltóztatnak ezen javaslatomat elfogadni ?' (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Határozatképen kimondom tehát, hogy a Nemzetgyűlés . .. (Zaj a baloldalon.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak nyugalommal meghallgatni az elnöki enunciációkafc. Határozatképen kimondom, hogy a Nemzetgyűlés ülésezését elnapolja. Egyúttal felhatalmazást kérek a t. Nemzetgyűléstől, hogy az elnapolás ideje alatt esetleg megüresendő választókerületekben az uj választás elrendelése iránt a szükséges intézkedéseket megtehessem. Méltóztatnak a felhatalmazást megadni ? (Felkiáltások : Igen! Nem !) Kérem azokat, iskik megadják, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Ily értelemben mondom ki a határozatot. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) .Ezt a különbséget, amely a hivatásos és nem hivatásos katonák jutalmazásában fennáll, akarta június 7-én Gerencsér István t. képviselőtársam kiküszöbölni, amikor a Nemzetgyűlés elé azzal az indítvánnyal jött, hogy mondja ki a Nemzetgyűlés azt, hogy mindazok a közszolgálati alkalmazottak, akik legalább tizenkét hónapon keresztül a fronton szolgáltak, vagy pedig rövidebb ideig szolgáltak ott, de megsebesültek, eggyel magasabb fizetési osztályba előléptetendők. Akkor a Nemzetgyűlés egyhangúlag foglalt állást Gerencsér István képviselő ur határozati javaslata mellett s a kormány jelenlévő tagjai és Hegedüs Loránt pénzügyminister ur is osztotta Gerencsér István képviselőtársamnak az álláspontját s igy az egyhangúlag nemzetgyűlési határozattá emeltetett. A határozat azonban a mai napig végrehajtva nem lett. Mondhatja ugyan a kormány, hogy ennek egy ideig akadálya volt az, hogy az 1920. évi X. te. általában akadályozta az előléptetéseket ; azonban a kormány nem tudja nekem kellően indokolni azt, hog)^ miért nem tette meg legalább az előkészületeket arra, hogy ez a nemzetgyűlési határozat végrehajtassék. Legutóbb az 1921. évi XXXIV. t.-cikkben, amely az indemniti-törvény volt, nyújtottunk alkalmat és módot a kormánynak arra, hogy előléptetéseket eszközöljön. Tettük ezt abban a reményben, hogy már ennek a törvénynek keretén belül is a hadiérmeket jutalmazni fogja a kormány és az előléptetéseknél a hadviselt tisztviselőket különös elbánásban fogja részesíteni. Őszinte sajnálattal látom, hogy ez nem történt meg. Mélyen csalódtunk és csalódott az egész tisztviselői kar, aminek következtében jelenleg a legnagyobb elkeseredést észleljük a hadviselt tisztviselők körében. Tényleg megtörténtek az előléptetések mindegyik ministeriumban külön-külön, a legnagyobb mértékben azonban a pénzügyministeriumban, csodálatoskép abban a ministeriumban, amelynek ministere akadályozza épen a többi ministeriumok kebelében az előléptetéseket. Milcsevics János: A legnagyobb létszám is ott van ! Szilágyi Lajos : Mint mondtam., általános az elkeseredés ; de ahogy megítéltem a panaszokból a helyzetet, a legnagyobb elkeseredés talán a kekereskedelemügyi ministerium kebelében elrendelt előléptetések miatt van. Továbbá nagy elkeseredés van az államvasutak és az államrendőrség kebelében is. A kormány •— legalább a látszat azt mutatja •— ez ideig nem honorálta a frontérdemeket és — legalább ugy látszik —• a Nemzetgyűlés határozatát nem hajtotta végre. A kormány tűri, sőt elősegítette a mellőzését a front katonáknak, ugy hogy olyan esetek vannak, hogy például egy 40 és ^hónapot a fronton töltött tisztviselő előtt közvetlenül zárták el az egyik ministeriumban az előléptetést. Az, hogy igen sok sebesült tisztviselő. akinek az előléptetése soron van, és sok olyan (Az elnöki széket Kenéz Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következnek az interpellációk. Ki az első interpelláló ? Gerencsér István jegyző; Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés ! A tisztviselőkérdésben a helyes utat, azt hiszem, tegnap találta meg először a Nemzetgyűlés, akkor, amikor a nélkülöző, sokat szenvedő, éhező és fázó tisztviselői karnak megszavazta azt a létminimumot, amelynek birtokában a tél viszontagságain áthaladhat. Ez a Nemzetgyűlésnek győzelme volt azokkal szemben, akik a tisztviselőkérdést itt a Nemzetgyűlésen is több izben olyan hangnemben kezelték, hogy ez a tisztviselőket vérig elkeserítette és valósággal fellázította a Nemzetgyűlés ellen. A tegnapi határozat fordulópontot kell hogy jelentsen és a szociális alkotásoknak egész sora kell hogy kövesse a tegnapi nemzetgyűlési határozatot. Mai interpellaciómmal kiegészíteni ? óhajtom a tegnapi határozatot. Fel akarom, hivni a Nemzetgyűlés figyelmét a hadviselt tisztviselők frontérdemeire és cselekedeteket kérek az ő érdekükben. A hivatásos katonák már likvidálták a háborút, A katonák meg tudták csinálni azt, hogy dacára a vesztett háborúnak, megalkották a szolgálati pragmatikát ugy, hogy a katonatisztek körében ma az előléptetés olyan jól van biztosítva, hogy huszonöt évi szolgálat után mindenki elérhet az ezredesi rendfokozatot. Mivel akarták, tehát meg is tudták csinálni azt, hogy eltérőleg az eddigi háborús tapasztalatoktól, a háború után még jobb előléptetést tudtak a katonáknak nyújtani, mint amilyen volt a háború alatt. A nem hivatásos katonák azonban a mai napig hiába várják, hogy akár a Nemzetgyűlés, akár a kormány meghálálja nekik a frontérdemeiket.
