Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

52 A Nemzetgyűlés 257. illése 1921. évi szept. hó 24-én, szombaion. tás, sem a mai büntetőtörvénykönyvünk nem volt érvényben. Bubinek t. képviselő ur a Böszörményi-esetre hivatkozik és felveti, bogy az 1867. évi XII. te. 47. §-a a letartóztatás és elzárás kérdése között disztingvál ; eddig ezt senki nem vetette fel. Azt mondja, hogy én ellenmondok önmagamnak, amikor azt mondom, hogy birói funkciót nem gyakorolhat a Nemzetgyűlés, illetőleg a mentelmi bizottság, holott igenis, meg kell állapítani, hogy a cselekmény bűncselekmény. Kérem, én ezt a beszédem elején felvetettem, azt mondtam, hogy kritériumoktól van függővé téve az, hogy valamelyik nemzetgyűlési képviselőnek, illetőleg a törvényhozó testület valamelyik tagjának mentelmi joga felfüggesztessék-e, vagy nem. Ezen kritériumok egyike az, hogy van-e bűncselekmény vagy nincs. Ez még nem birói funkció, igen tisztelt képviselő ur, époly kevéssé, mint ahogy a képnek a nézése még nem festészet. Nein ezt tettem vita tárgyává, hanem igenis, azt tettem vita tárgyává, hogy a bizottság a maga javaslatának második részét a következőkkel indokolja: Gaál Endre nemzetgyűlési képviselő ur a bizottság előtt személyesen olyan Írásbeli bizonyítékokat terjesztett elő, amelyek valódiságuk esetén alkalmasak lennének arra, hogy G-aál Endre nemzetgyűlést képviselő büntetlenségét eredményezzék. Bocsánatot kérek, hogy valamely bizonyíték valamely egyénnek büntetlenségét eredményezi-e vagy sem, ennek megállapítása a bíróság dolga. (Ugy van! a baloldalon és a középen.) Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a házszabályokhoz tartani magát és felszólalásában kizárólag arra szorítkozni, amire a felhatalmazást kapta, Eélreértett szavait méltóztassék megmagyarázni, ne pedig polémiába bocsátkozni. Somogyi István: Én, ismétlem, a második részt vettem vita tárgyává, Abban ugyanis olyan funkciókat gyakorol a mentelmi bizottság, amelyek őt meg nem illetik, akármilyen omnipotenciát imputai is a Nemzetgyűlésnek a képviselő ur. Elnök : Szólásra ki következik ? Gerencsér István jegyző: Hornyánszky Zoltán ! Hornyánszky Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Legelső sorban is csodálkozásomat kell kifejeznem azon, hogy most egyes szónok urak egyszerre olyan borzasztóan átérzik a jogsérelmet, felszólalnak és a személyes szabadság megsértése ellen tiltakoznak, ellenben akkor, amikor Beniczky képviselőtársunk személyes szabadságának flagráns megsértéséről volt szó, akkor ez a felháborodás és ez a jogi meggyőződés sehogysem tudott kialakulni. (Ugy van! a középen.) Csodálatos dolog ez azért, mert azt méltóztatnak a másik oldalon mondani, hogy zárjuk ki a politikát. Helyes, zárjuk ki ! De akkor, bocsánatot kérek, mikor azonos esetek forogván fenn, két képviselővel szemben azt mondjuk, hogy e két képviselőt csak bizonyos kautelák mellett adjuk ki, a másik két képviselőnél pedig e kautelákat nem látom, akkor engedelmet kérek, de ebből csak azt az egy következtetést vonhatom le, hogy itt politikai okok játszanak közre. A mentelmi bizottságnak sohasem szabad arra az álláspontra helyezkedni, hogy különös méltánylást érdemlő okok forognak fenn, amelyek szükségessé teszik, hogy a mentelmi bizottság, noha a vizsgálat eredményére befolyást gyakorolni nem kivan, a mentelmi jog felfüggesztését bizonyos mértékben korlátozza és a letartóztatáshoz a mentelmi jog ujabb felfüggesztését szabja feltételül. A Nemzetgyűlés előtt fekvő anyag ma még nem is olyan terjedelmű, hogy abból megállapíthassa a mentelmi bizottság, vájjon vannak-e komoly okok ennek a kaufcelának az alkalmazására vagy sem. De ha vannak, akkor kétségtelen, hogy mind a négy esetben ugyanazt a szempontot kell érvényesíteni. Vagy mind a négy esetben azt mondom, hogy kautelával függesztem fel, vagy pedig mind a négynél azt mondom, hogy kautelát nem fűzök a kiadáshoz. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A politikai raison is ezt kívánja, mert ha a t. Nemzetgyűlés arra az álláspontra helyezkedik, hogy politizál, akkor tessék egyformán politizálni, ha pedig nem akar politizálni, akkor méltóztassék mind a négy esetben kautáléktól függetlenül kiadni az illető tisztviselőket. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Azt hozzák fel, hogy különbség van az esetek között. Ez lehet. De ma még a mentelmi bizottság ezt nem állapithatja meg, mert hiszen az ügy a vizsgálóbíró előtt van. Hiszen ebben az ügyben már valami 400 tanút hallgattak ki a rendőrségen, és a mentelmi bizottság nem mérlegelhette ezeket a tanúvallomásokat. A mentelmi bizottság tehát nem indulhat ki abból, hogy eleve elzárkózik és csak kautálék mellett adja ki az illető képviselőket, mert ez már, igenis, belenyúlást jelent a vizsgálóbiró hatáskörébe. Akkor pedig, amikor a Nemzetgyűlés egyik esetben belenyúl a vizsgálóbiró hatáskörébe, másik esetben pedig ezt mellőzi, akkor, igenis, belejátsza — akár tudva, akár öntudatlanul — a politikát. (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a középen.) Méltóztassék elhinni, ez igen rossz vért szül a közvéleményben, mert, igenis, itt minden ember arra gondol, hogy egyes képviselőket külön mentelmi joggal akarunk megvédeni, mig másoknak a mentelmi jogát egyszerűen felfüggesztjük. Felhozta valala itt a Friedricn-ügyet. A két ügy között azonban olyan óriási különbség van, hogy egy napon nem is lehet emliteni ezeket. Mert mi történt ott 1 Az, hogy 1920 július 31-én a királyi ügyészség egy vádiratot adott be, amelyben kijelentette, hogy megvádolja a bűnügyben szereplő bűnsegédeket és felbujtói bűnrészeseket, azonban kijelenti, hogy Friedrich Istvánnal szemben nem járhat el, mert az ellene felmerült adatok részben