Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

'A Nemzetgyűlés 257. ülése 1921. Már pedig, ha az ügy a független hiróság elé kerül, — sa mentelmi bizottság javaslata ennek nem áll útjában — akkor nem áll útjában annak sem, hogy az illető kérdés a független bíróság mérlegelése alapján tisztáztassék. Csak arról van szó és csak arról lehet szó, hogy esetleg;azt a képviselőt le ne tartóztathassák, mert én a magam részéről lelkiismeretemmel nem tudom megegyeztetni azt, és ugy a jogász, mint az emberiesség szava is felébred bennem az ellen, hogy embereket esetleg ok nélkül, esetleg alaptalanul letartóztassanak, aminthogy a jelen bűnügyben máris megtörtént, hogy a vizsgálóbíró kénytelen volt egy egész sereg embert, akit alaptalanul tartóztattak le, szabadlábra helyezni. Somogyi István : Négyet ! (Felkiáltások jobbfelöl: Még az!) Dömötör Mihály: Kern lehet itt abszurdumról és jogi nonsensről beszélni, mert még nem is olyan régen Friedrich István ur ügyében a mentelmi bizottság teljesen azonos határozatot hozott. (Zaj balfelöl. ) Hornyánszky Zoltán : Kicsit más ügy volt az! Rakovszky István: Nem volt ilyen piszkos! Dömötör Mihály : Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy ez az eset más. Rakovszky István : Súlyosabb ! Dömötör Mihály: Természetes, hogy más. Hiszen t. képviselőtársam, mint jogász tudja, hogy a jogi jelenségek az élet jelenségeiből származnak és hogy az életben nincs két egyforma ' jelenség. Az természetes, hogy más. Abból a szempontból azonban, hogy a mentelmi bizottságnak van-e joga igy kettéosztani a mentelmi jogot, abból a szempontból, ahogy azt Somogyi István t. képviselőtársam fejtegette, teljesen analog a két eset. Mert ha a mentelmi bizottságnak joga volt ezt a megszoritást alkalmazni, akkor joga van ahhoz itt is és én épen az ellen az inszinuáció ellen tiltakozom, mintha a mentelmi bizottság itt a jognak teljes mellőzésével járt volna el, mert ami pár hónappal ezelőtt helyes, jogos volt olyannyira . . . Weiss Konrád : Az politikai zaklatás, politikai hajsza volt. (ügy van! balfelöl.) Dömötör Mihály : Erre is válaszolok t. képviselőtársamnak, Ha politikai zaklatás volt, akkor a Nemzetgyűlés és a mentelmi bizottság abban az esetben járt volna el következetesen, ha ki nem adta volna a képviselőt. De ha egyszer kiadta, ezzel a tényével maga is azt igazolta, hogy politikai zaklatást fenforogni nem lát. Weiss Konrád: Ő maga kérte! Dömötör Mihály: Különben is van egy jogi álláspont és annak igen sok követője zan, amely odakonkludál, hogy még abban az esetben sem tartóztatható le a képviselő, ha a mentelmi bizottság javaslatában ez a megszoritás nem foglaltatik. T. i. ez a jogi álláspont azt tartja, hogyha a képviselőt valamely bűnügyben kiadNEMZSTGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTET. évi szept. hó 24-én, szombaton. 49 ják és a bűnügy során olyan tények nyernek megállapítást, amelyek a képviselő letartóztatását teszik szükségessé, abban az esetben az illető képviselőt újból ki kell kérni. Ebből az esetből méltóztatnak látni, és azt hiszem, az előadottak alapján azt a meggyőződést meríthetik, hogy a mentelmi bizottság ebben az esetben helyesen járt el. Ennélfogva csatlakozom az előadó ur javaslatához és kérem annak elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Kontra Aladár jegyző: Weiss Konrád! Weiss Konrád: T. Nemzetgyűlés! Előrebocsátom, hogy a mentelmi bizottság javaslatát ilyen- formában, ahogy az előttünk fekszik, nem fogadom el, mert én nem ismerek itt a Nemzetgyűlésen első- és másodosztályú képviselőket. (Helyeslés balfelöl.) Minden képviselő egyforma, és azért, ha ugyanabból az esetből kifolyólag az ügyészség néhány képviselőt kikér a Nemzetgyűléstől, a Nemzetgyűlésnek valamennyi képviselő esetében egyforma álláspontra kell helyezkednie. (Helyeslés bálfelöl.) Én egyáltalában nem írom alá azt, amit Dömötör képviselő ur itt Friedrich István esetérői az imént elmondott, mert Friedrich István esete nem az volt, mint ami most szőnyegen van. Akkor politikai zaklatásról volt szó, nem voltak az iratok sem itt. Nekünk, igenis, Friedrich Istvánt, mint egy politikai párt vezérét kellett megvédenünk, itt pedig egy egészen közönséges bűncselekményről van szó, amely fel is van derítve. Ennélfogva a magam részéről csatlakozom Somogyi képviselőtársam javaslatához. Mindegyik képviselőt egyformán ki kell adni és át kell adni az ügyészségnek. (Helyeslés balfelöl,) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző: Dr. Rubinek István ! Rubinek István: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy röviden néhány percig tisztán és kizárólag jogi szempontból szólhassak a szőnyegen fekvő kérdéshez. Somogyi t. képviselőtársam nem fogadva el a mentelmi bizottság határozatát, azt mondja, hogy a határozat második része jogi nonsens. Szerény véleményem szerint a mentelmi jog mibenléte, a mentelmi jog terjedelme tekintetében egyedül és kizárólag a törvény rendelkezéseire és az eddigi törvényhozótestületeknek joggyakorlatára lehet építeni és egyedül és kizárólag ebből indulhatunk ki akkor, mikor a jelen ügyben véleményt formálunk. A mentelmi jog alapját az 1867 : XII. te. 47. §-a veti meg akkor, . . . Somogyi István: A delegációkra vonatkozólag ! Rubinek István : . . . amikor az mondja, hogy : »A bizottságok tagjai a jelen határozat szerint közösekül kijelölt ügyeknek tárgyalása közben tett nyilatkozataikért feleletre soha nem 7