Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-257
46 A Nemzetgyűlés 257. ülése 1921. évi szept. hó 24-én, szombaton. teli engedélyt szerzett, amelynek darabjáért még külön 800 korona kijárási díj volt fizetendő. Minthogy dr. Kakucsy László, mint ministeri segédfogalmazó kétségtelenül közhivatalnok, aki a fenti cselekmény elkövetésekor a földmivelésügyi ministerium kiviteli osztályába volt beosztva és aki Kubányi Józseftől és Birkner Brúnótól pénzbeli ajándékot kapott és haszonrészesedés iránti Ígéretet fogadott el azért, hogy részükre hivatali állásának felhasználásával és hivatali kötelességének megszegésével szállítási engedélyt szerezzen és ezt meg is tette, kétségtelen, hogy dr. Kakucsy Lászlót a Btk. 467. §-ába ütköző megvesztegetés bűntettének nyomatékos gyanúja terheli. Dr. Kakucsy László azt vallja, hogy dr. Gaál Endre nemzetgyűlési képviselőt az egész dologba beavatta, dr. Gaál Endre a szállítási engedély megszerzésében neki segítségére volt, aminek fejében a Kubányi és Birkner. által fizetett egész pénzösszeget, vagyis 325.000 K-át dr. Gaál Endre kapta meg. (Mozgás és zaj.) Kakucsynak ezt a vallomását Kubányi és Birkner vallomása is megerősíti. A most előadottak szerint, bár az még nem nyert megállapítást, hogy a szállítási engedélyeknek dr. Gaál Endre által való megszerzése milyen módon történt, — ezt a lefolytatandó bűnügyi vizsgálat lesz hivatva felderíteni — dr. Gaál Endrét már az eddig felmerült adatokat tekintve is a bűnsegédi bűnrészesség nyomatékos gyanúja terheli. T. Nemzetgyűlés ! Miután a megkeresés illetékes hatóságtól származik, megfelelő formában történt, s miután az előadott cselekmény bűncselekménynek látszik, s egészen világos az is, hogy a cselekmény és a kikért nemzetgyűlési képviselő személye kapcsolatba hozatott, s végül miután politikai zaklatás esete fenforogni nem látszik, de azért is, mert dr. Gaál Endre képviselő maga is kérte mentelmi jogának felfüggesztését, a mentelmi bizottság ebben az ügyben tisztelettel azt javasolja a Nemzetgyűlésnek, hogy dr. Gaál Endre képviselő ur mentelmi jogát ezen ügyből kifolyólag felfüggeszteni méltóztassék, azonban mégis azzal a fentartással, hogy ha Gaál Endre személyes szabadsága korlátozásának szüksége forogna fenn, eziránt a Nemzetgyűléshez ujabb megkeresés intézendő. (Zaj a szélsobalóldalon.) Rakovszky István: Miért? Hadházy Zsigmond előadó : T. Nemzetgyűlés ! A javaslat első részé indokolva van. A javaslat második részét a mentelmi bizottság azzal indokolja, hogy a bizottság előtt személyesen megjelent dr. Gaál Endre olyan Írásbeli bizonyítékokat mutatott fel, amelyek valódiságuk esetén alkalmasak lennének arra, hogy azok alapján dr. Gaál Endre büntetlensége esetleg megállapittassék, miért is a mentelmi bizottság többségének az volt a felfogása, hogy igen súlyos elbánás volna, ha dr. Gaál Endre ebből az ügyből kifolyólag csak egy pillanatig is letartóz tattatnék, e részben tehát a tényállás megvizsgálandó lenne. Tisztelettel kérem, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni. (Zaj half elöl.) Elnök : Szólásra jelentkezett valaki ? Gerencsér István jegyző : dr. Somogyi István ! Somogyi István: T. Nemzetgyűlés! Nagyon kényes a helyzetem akkor, amikor a mentelmi bizottság javaslatához, mint e bizottság egyik tagja kénytelen vagyok hozzászólni, kijelentem azonban, hogy a mentelmi bizottság szóbanforgó ülésén jelen nem voltam és igy nem áll más mód rendelkezésemre, mint hogy itt a Nemzetgyűlés plénuma előtt fejtsem ki azokat az indokokat, amelyek engem arra az elhatározásra kényszerítenek, hogy a bizottság javaslatát abban a formában, amint előttünk fekszik, el ne fogadjam. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés! A mentelmi bizottság ezen határozatát egy már ismeretes precedens alapján hozta meg. Eddig még soha nem volt példa arra, Friedrich István esetében történt meg először, hogy a mentelmi bizottság hasonló határozatot hozott volna, mint aminőt most Gaál Endre képviselőtársunk ügyében lekopirozott. Én, t. Nemzetgyűlés, már akkor is azt az álláspontot képviseltem, hogy a mentelmi bizottságnak részben a házszabályokban, részben a törvényben lefektetett, de kiváltképen a gyakorlatban kijegeceseclett teljesen megállapodott hatásköre van, amely megfelelő korlátok között mozog. Akkor is azt mondtam és ma is azt mondom, hogy ß, mentelmi bizottságnak s ennek értelmében a mentelmi bizottság után a törvényhozó testület illetékes házának, jelenleg magának a Nemzetgyűlés plénumának csak azt kell megállapítania, ami a házszabályok értelmében a mentelmi joggal szoros összefüggésben van, hogy amikor egy hatóság valamely képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri : törvényes hatáskörében járt-e el az a hatóság, megvan-e az összefüggés az elkövetett cselekmény és az illető kikért képviselő személye között, s végül, hogy nem forog-e fenn zaklatás esete? A mentelmi bizottság azt mondja, hogy a jelen eset mindezeket a kritériumokat kimeríti. Egymásután vizsgálat tárgyává téve e feltételeket, arra a végső konklúzióra jut, hogy miután a megkeresés illetékes hatóságtól származik — tehát megvan az első feltétel, — miután a vád tárgyává tett cselekmény bűncselekmény — megvan a második feltétel is, miután a bűncselekmény és a nevezett képviselő személye körül a kapcsolat fennáll — tehát a harmadik feltétel is fenforog — és végül tekintettel arra, hogy zaklatás esete fenforogni nem látszik — vagyis megvannak mindazon feltételek, amelyek fenforgása esetén a mentelmi bizottságnak a kiadatást javasolnia kell — a mentelmi bizottság le is vonja a konzekvenciákat, s javasolja a
