Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-257

A Nemzetgyűlés 257. ülése 1921, évi szept. hó 24-én, szombaton. 47 Nemzetgyűlésnek a képviselő ur mentelmi jogának felfüggesztését, abban a pillanatban azonban, amint a javaslat indokolásának másik részére tér át, véleményem szerint már nem jár helyes nyomon a bizottság és olyan jogokat vindikál magának, amilyen jogokat nem gyakorolhat, amilyen jogokkal nem bir. Rakovszky István : Ugy van ! Somogyi István: T. Nemzetgyűlés! Bátorkodom a Nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy abszolút jogok nincsenek, omnipoteneia sehol a világon nincs, s bármilyen hatalmat képviseljen a Nemzetgyűlés, mint a nemzetnek ide beküldött egyeteme, ezt a hatalmat az abszurdumig vinni semmi körülmények között sem lehet. Közbevetőleg megjegyzem, hogy nem az illető képviselő ur személye ellen irányul felszólalásom — vele szemben állást foglalnom semmi néven nevezendő okom nincs — sőt inkább az ő személye érdekében is teszem meg ezt a kijelentést. En a nagy elveket tartva szem előtt, látom, hogy a mentelmi bizottság hovatovább mind jobban és jobban vindikálja magának azt a jogkört, amely nem illeti meg, nevezetesen a birói jogkört. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A mentelmi bizottságnak nincsen joga kezében a büntetőtörvénykönyvvel azt mondani — mint a jelen esetben is történt —• hogy azok az illető képviselő által beszolgáltatott bizonyítékok a bíróságot feltétlenül arra fogják persvadeálni, hogy büntetlenséget biztosítson a mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatban szóban lévő képviselő úrra nézve. Nincs joga a mentelmi bizottságnak azt mondani, hogy az ő véleménye szerint az eléje tárt bizonyítékok következtében semmi körülmények között sem vihetik az illetőt a büntetőbíróság elé. Mert a mentelmi bizottság nem bíróság és nem lehet bíróság (Igaz ! Ugy van ! haï felől.) s mert a mentelmi bizottságnak csak két joga van, vagy azt mondja, hogy zaklatás esete forog fenn, vagy nem illetékes hatóságtól jött a megkeresés, vagy nincsenek az iratok csatolva és nem lát büntetendő cselekményt fennforogni, s ebben az esetben megtagadja a képviselő kiadását, vagy pedig fennforog a mentelmi jog felfüggesztésének minden kritériuma, amint jelen esetben a bizottság maga felsorolja azokat javaslata indokolásában ... Rakovszky István: Ugy van! Somogyi István: ...és akkor, amit az egyik kezével ad, nem veheti azt vissza a másik kezével, nem mondhatja, hogy kiadom az illető képviselőt, de még sem adom ki, mert eltekintve attól, hogy ez jogilag is nonsens, a mentelmi bizottság érdekében is, a jövőt véve figyelembe abszolúte kerülendő dolog. Rakovszky István: Erkölcstelen! Somogyi István : Bár rendes körülmények között a mentelmi bizottságnak el kell vonatkoztatnia magát a bűncselekménytől, a jelen esetben én nem tekinthetek attól el, s azt kell mondanom, hogy feltétlenül az illető képviselő érdekében álló lett volna a mentelmi jog felfüggesztése, amit a képviselő ur maga is kérte, hogy igy illetékes fóruma előtt bebizonyíthassa a maga igazát. Mert figyelembe kell itt vennünk azt is, hogy nemzetgyűlési képviselők olyan bűncselekménnyel vádoltatnak meg, amelyeket ilyen nesze semmi fogd meg jól, tesséklássék mentelmi bizottsági határozattal nem lehet olyan színben feltüntetni... (Felkiáltások jobbfelol : Senki sem akarja!) ... tudom, hogy nem igy van, de olyan színben tűnik fel az ország előtt, amelyet hetek óta ilyen csemegékkel traktálnak, hogy itt most megkezdődött az első elkenési művelet. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) Ennek sem a mentelmi bizottságot, sem az illető képviselőt, sem magát a Nemzetgyűlésnek plénumát kitennünk nem szabad. A mentelmi bizottság nem bíróság, ezt ismételten hangsúlyozom, és a mentelmi bizottságnak nincs joga az ügy meritumába belemenni, nincs joga súlyosbitó és enyhítő körülményeket vizsgálni, nincs joga birói funkciót végezni. Abban a pillanatban pedig, amikor a mentelmi bizottság ezt a határozatot meghozta és kimondotta azt, hogy a felfüggesztés összes kritériumai fenforognak, a mentelmi bizottság nem teheti meg azt, hogy a bűnvádi perrendtartást felparcellázza, cenzúrákat alkalmazzon és azt mondja : idáig eresztem a pórázt, ezentúl pedig nem eresztem ki. Nem akarok kitérni arra, hogy kriminalisztikailag ez nonsens, egyébként is lehetetlen, abszurd dolog. Nem akarok kitérni arra sem, hogy a mentelmi bizottság nem érte el azt a célt, amelyet el akart érni, midőn azt mondja, hogy Graál Endre nemzetgyűlési képviselő büntetlenségét eredményezték azok a bizonyítékok, amelyeket képviselőtársunk előterjesztett és — azt mondja a mentelmi bizottság — »miért is a bizottság legjobb meggyőződése szerint azt találta helyesnek, hogy Graál Endre képviselő bizonyítékainak a bíróság által leendő megvizsgálásáig« — méltóztassék erre a három szóra figyelni — személyes szabadságát korlátozó intézkedések megtehetők ne legyenek«. T. Nemzetgyűlés! A mentelmi bizottság határozata abszolúte nem éri el azt a célt, amelyet el akart vele érni, t. i. rossz a szövegezés, mert abban már nincs vita közöttünk, akik a nyomozást és vizsgálatot a bűnper fogalma alá tartozónak gondolják vagy nem, hogy a vizsgálóbíró ténykedéseivel már birói funkcióhoz ért a dolog, tehát Graál Endre t. képviselőtársunk abszolúte nincs megvédve, és semmi néven nevezendő olyan támogatást nem kapott a mentelmi bizottságtól, amilyent a mentelmi bizottság szánt neki, mert hiszen abban a pillanatban, mihelyt a vizsgálóbíró öt percig kihallgatja, — bocsásson meg, hogy a személyét érintem — de bármely képviselőtársunkat, akit igy adnak ki, öt perc után a vizsgáló-