Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-269

424 íi Nemzetgyűlés 269. ülése 1921 pótok vannak, sőt konszolidáltabb viszonyok vannak, mint Európa legtöbb államáhan . . . Budaváry László: Ez igaz! Szilágyi Lajos : ... akkor hogy lehet az, hogy zárt rendben, kettős rendben, katonai formációban felvonulva polgári egyének az Athenaeum környékére menetelhetnek, ott az utcát egészen harcszerüen elzárják, ott az államnak a rend fentartására hivatott őrtestületét, a rendőrséget lef egy vérzik, ott betörnek, rombolnak, robbantanak? Hogy lehet ez éppen akkor, amikor Budapest helyőrsége olyan magas létszámú volt, amilyen létszáma még soha sem volt Budapestnek, mert hiszen őfelsége közeledtének hirére — tudjuk, a vidékről — Debrecenből és Miskolcról idevonták a nemzeti hadseregnek ott állomásozó csapatait ? Ugyanakkor tehát, amikor az Athenaeum-rombolás történt, Budapest helyőrsége magas, felemelt létszámon volt, s akkor játék lett volna a nemzeti hadsereg kivonultatásával ezen zárt fegyveres csapat gyanánt romboló hadat megfékezni. Rassay Károly: Lázadás volt. Szilágyi Lajos: Hogy a kormány ezt nem tudta megtenni, ez ujabb bizonyíték arra, hogy a kormány a helyzetnek nem ura, amit mi mindig emlegetünk, ujabb bizonyíték arra, hogy itt egy mellékkormány működik, amelyik hatalmasabb, mint a kormány s amelyik megengedi azt, hogy ha az Athenaeumot kijelölik rombolásra, az végre is hajtható. Taszler Béla: Halljuk a rombolás indokait! Rupert Rezső : 665 darab hamis ezres : ez a rombolás indoka. Szilágyi Lajos: Ismételten szó esett a vita folyamán Ostenburg ezredesről, akiről ugy beszéltek itt, mint árulóról s akit csak megbélyegeztek és nem dicsértek, pedig én, aki Szegeden is megfordultam, sőt a kommün alatt, azt hiszem, talán összes képviselőtársaim közül egyedül vagyok, aki abban a helyzetben volt, hogy részint itt a kommünt végigtapasztalhattam, részint a feldbachi fogolytáborban, azután Bécsben és Szegeden is megfordultam és mindenütt a vezető egyénekkel tárgyalhattam, — igy volt szerencsém Borovicéni utján nagy nehezen Bethlen t. képviselőtársamhoz is bejuthatni Bécsben — szóval, akinek tapasztalatai vannak, hogy melyik alakulásnál mi történt, én igazolhatom, hogy Ostenburg ezredest Szegeden a legkiválóbb katonatisztnek tartották . . . Szmrecsányi György : A hadsereg disze ! Szilágyi Lajos : . .. akinek a melle zsúfolva volt hadi kitüntetésekkel, aki megsebesült, s aki a legnagyobb fegyelmet tudta fenntartani. Weigandt Antal : Nem is kisgazda-brigadéros! (Zaj.) Szilágyi Lajos: Még élénken emlékszem, hogy amikor Ostenburgot, még mint századost, kiemelték a zászlóaljával . . . Weigandt Antal: Örökké büszke leszek rá! (Zaj.) évi dec. hó 15-én, csütörtökön. Szilágyi Lajos :... s amikor a főméltóságu kormányzó ur itt a nemzetgyűlés szine előtt az esküjét letette és az Országház-teret itt Ostenburg százados zászlóalja akkor felsőbb parancsra megszállotta, akkor — nagyon jól emlékszem arra — hogy a Szózat hasábjain micsoda dicshimnuszokat zengett a Szózat egyik cikkirója arról, hogy ki Ostenburg és micsoda megrovásban részesítette a szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés elnökét, Rakovszkyt, amiért merészelte azt mondani az elnöki székből, hogy »valami százados« megszállta itt a teret, stb. Nem lehet elfelejteni ezeket a nagy érdemeket, amelyeket Ostenburg a nemzeti hadsereg megszervezése alkalmával, majd később zászlóaljának megszervezése alkalmával szerzett. Mert kétségtelen, hogy végre is a legerősebb Budapesten tényleg az ő zászlóalja volt. Szmrecsányi György: És Nyugat-Magyarországon ! Szilágyi Lajos: Hosszú időre visszamenőleg semminemű atrocitást nem tud rábizonyítani senki sem. Ami pedig a nyugatmagyarországi kérdést illeti, én csodálom a kormánynak azt a rövidlátását, hogy meg merészelte a soproni népszavazást kezdeni anélkül, hogy Ostenburgot előzőleg szabadon ne bocsátotta volna. Szmrecsányi György : A nemzet háláját tolmácsolta, amikor ott volt szeptemberben, meg itt is. Szilágyi Lajos: Nem tudom, hogy a t. kormány . . . Szmrecsányi György (közbeszól). Elnök : Kérem Szmrecsányi képviselő urat, már két rendreutasitásban részesült. Szilágyi Lajos : . . . milyen merész játékot játszik akkor, amikor a soproni lakosságot ilyen módon provokálja. (Ugy van! half elöl.) Mert Sopron és környéke olyan mély hálával van lekötelezve Ostenburg személye iránt ( Ugy van ! a baloldalon.) és ugy isteni tették őt ott, hogy valósággal provokálása a lakosságnak, hogy nincs szabadon. (Ugy van! a baloldalon.) Ma ezt nem emiitettem volna, ha már tegnap meg nem kezdődött volna a népszavazás, mert féltem volna, hogy még a mai felszólalásommal is tüzelem őket és elhatározásukat befolyásolom. (Ellenmondások balfelöl.) Balla Aladár: Hiszen ők nem azért magyarok, mert Ostenburgot szeretik! Mióta magyar valaki, ha Moraveket szereti? Szilágyi Lajos: Az Ostenburg-zászlóaljnak még egy nagy értéke van. (Zaj. Elnök csenget ) Miként a mindenkori kormányok ügyesen kihasználták a két ,nagy társadalmi egyesületet, a Move-t és az Eme-t egymás ellen és ha pl. az Eme-t akarták ütni, akkor a Move-t cirógatták, vagy megfordítva : ugy állott a helyzes a Prónay- és az Ostenburg-zászlóaljat illetőleg is. Prónay zászlóaljának esetleges atrocitásai ellen mindig itt volt a biztosíték az Osten-