Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-269

A Nemzetgyűlés 269. ülése 1921. burg-zászlóaljban ; de most, hogy az Ostenburgzászlóalj megsemmisült, aminek oly sokan anynyira örülnek, nem tudom, melyik zászlóalj lesz a kormány kezében biztosíték arra, hogy egy szép napon Prónay Pál az államhatalmat itt át ne vegye. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl) Budaváry László: Az ki van zárva! Sokkal jobb hazafi, semhogy puccsokat csináljon ! Ugron Gábor : Gömbös is jó hazafi, mégis átvette a főhatalmat! (Zaj. Elnök csenget.) Szilágyi Lajos: Ilyen körülmények között, t. Nemzetgyűlés, mély fájdalommal láttuk a szabad királyválasztók egyik lapjának, a Virradatnak azt az eltévelyedését, hogy Ostenburgot Szamuellyhez hasonlította. (Igaz! TJgy van! Nagy zaj balfelöl.) A magyar sajtóban hasonló eltévelyedésre nem is tudok példát. Griger Miklós : Ugy van ! Kétségtelen dolog, hogy ez gazság ! Szilagyi Lajos: És irta a Virradat mindezt a soproni népszavazás előtt. T. Nemzetgyűlés ! Azt állítottam mai beszédemben, — de más szónokok is emiitették már — hogy Nyugat-Magyarországra bizonyos egyéneket rehabilitációs célokból küldtek. Lingauer Albin: Putzpaszta volt NyugatMagyarország ! Szilágyi Lajos: Véleményem szerint nemcsak bizonyos egyének, hanem egész szervezetek is mentek óda, amelyeknek érdeméül szánták már jóelőre azt, hogy : ha majd Nyugat-Magyarországból megmentődik valami, az a ti dicsőségtek lesz. Ezek közé tartozott a Héjjas Ivánféle szervezet is. (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Hogy a kormány a Héjjasféle szervezetet azért küldte Nyugat-Magyarországra, hogy ekként rehabilitálja, azt mutatja az a kommüniké, amelyben közli, hogy a Héjjascsoport miként viselkedett Őfelsége ittartózkodása idején és amelyben kiemelik, mint nagy érdemet, hogy Héjjasék a felkelők lázadásának elnyomásában tevékeny részt vettek, Sopront és vidékét megtisztították a lázadóktól, a lázadók parancsnokát, Köhler ezredest, elfogták és most készen állanak arra, hogy mihelyt a rend fentartásához szükséges megbízható erők Sopronba érkeznek, a várost ismét kiürítsék stb. stb. Ez a hir mutatja, hogy a kormány szándéka a rehabilitálás volt. T. Nemzetgyűlés ! Nem akarok most arról beszélni, hogy mit jelentett ezekben a napokban, a műveletlen, tanulatlan és a magasabb szempontokat nem értő tömegekkel lövetni a királyra. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Nem akarok arról beszélni, hogy mit jelentett letartóztatni a királyt és hogy mit jelent megszégyeniteni és kiadni az ellenségnek a legelső polgárembert, a királyt. (Igaz ! Ugy van ! baljelöl. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Végeredményben azon fordul meg minden, hogy az uralmon lévő tényezőknek érdekük volt, hogy őfelsége trónját el ne érhesse, a valóNEMZETGYULESI NAPLÓ. 1920—1021. — XIII. KÖTET évidec. hó 15-én, csütörtökön. 495 ság pedig az egész idő alatt az volt, hogy a közhatalom nem a kormány kezében, hanem más hatalmasságoknak, annak a szövetkezetnek kezében volt ezekben a napokban, amelyet Beniczky annyiszor kamarillának nevezett. T. Nemzetgyűlés ! Annyit emlegettük már ezt a szövetkezetet, hogy most reánk hárul az erkölcsi kötelesség a tekintetben, hogy mint ellenzék ezzel a váddal, a kérdés gyökeréig hatolva, részletesen foglalkozzunk. (Halljuk! Halljuk!) Az az érdek szövet kezet, amelyet mi kamarillának nevezünk és amely néhány emberből állt csupán, — legtöbbnyire fiatal századosok voltak tagjai — Szegeden keletkezett. Ezeket a fiatal századosokat, akikhez természetesen polgári egyének is tartoztak, Szegeden Kekeknek hivták. (Zaj és jelkiáltások : Mi az ? !) Látszólag ezeket az urakat a legridegebb önérdek hozta össze. Mindenki akart közülök valami lenni a bolsevizmus letörése után és azért felosztották maguk között Magyarországot. Kijegecesedési gócpontul, kezdőhelyül Szegeden — nagyon jó szimattal — a fővezér ur előszobáját választották, ahol Magasházy László százados ur trónolt. Ennek a szövetkezetnek eszköze volt egyrészt a keresztény és nemzeti jelszavakat kisajátító demagógia, másrészt pedig a terror. Pálfy Dániel : Ez nem igy van ! Szilágyi Lajos : Működésükhöz azonban lepelre is szükségük volt ! Az első lepel, ami eltakarta a hatalmi törekvésüket, a MOVE volt. Elnök (csenget) : T. képviselő ur, meg méltóztatik engedni, ' a világért sem akarom, hogy a képviselő ur azonnal befejezze beszédét, (Derültség és felkiáltások bal jelöl : Tudjuk !) de a házszabályok értelmében az utolsó félórában az elnöki előterjesztéseket kell megtennem, s mivel egy sürgős bejelentésre is időt kell szakitanom s a tárgyalásra szánt időből már csak egy negyedóra van hátra, kérnem kell a képviselő urat, hogy ezen időn belül méltóztassék beszédét befejezni. Én szívesen hallgatom a képviselő urat, de a házszabályok értelmében erre mégis kérnem kell. Szilágyi Lajos: Az elnöki figyelmeztetésnek megfelelően igen rövidre fogom beszédemet. Waigandt Antal : Tehát hulljon le a lepel ! Szilágyi Lajos: A nemzeti hadsereg égisze volt a második lepel és a harmadik a kormányzó ur iránt érzett és általában az egész nemzetbe be gyökeresedett hódolatteljes tisztelet. Ez a társaság, t. Nemzetgyűlés, az ellenforradalmi érdemekre kizárólagosságot követelt annak idején magának s a gráci, a bécsi, meg a budapesti ellenforradalmárokat nem ismerte el, ugy, hogy csak most legújabban hallunk olyan hangokat, hogy ezeknek is volt valami érdemük a konszolidáció terén. Hasonlóképen fentartotta magának a kizárólagosságot és a csalhatatlanságot ez a szövetkezés a purifikálások és a proletáruralmi és román uralmi magatartások elbírálása tekin54