Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-269

A Nemzetgyűlés 269. ülése 1921. évi dec. hó 15-én* csütörtökön. 417 mozgás a Ház minden oldalán.) így tehát nem vagyok biztos abban, hogy ő a királyt elhagyva, Münchenbe utazott volna, de ha mégis elhagyta volna őfelségét, ugy egészen bizonyos, hogy parancsra cselekedett és nem azért hagyta el, hogy a király védtelenül magára maradjon. (Ugy van ! a baloldalon.) j őfelsége mellett igenis kitartottak az ő hi vei. Tizenkét tiszt az Ostenburg-zászlóaljból Őfelsége személyes biztonságának megóvására, igenis mellette maradt egészen addig, amig Budapestről egy automobilon a mellékkormány nem küldött egyetemi ifjakat, akik aztán felváltották ezt az őrséget és akik felelősek voltak őfelsége további testi biztonságáért. Sajnos, ezeket az egyetemi hallgatókat az éj folyamán ismeretlen egyének (Felkiáltások balfelöl : Ismeretesek !) meglepték, leszerelték, ugy hogy Őfelsége órák hosszáig olyan emberek kezében volt, akiket nem ismerünk, akikről senki, még az ottani katonai állomásparancsnok sem tudja, hogy kik voltak ; mindössze az van megállapítva, hogy polgári ruhába öltözött egyének voltak, fegyverrel és kézigránátokkal felszerelve, akiket azután később felváltott egy tisztből és 60 emberből álló őrség, amelyet a bevonuló kormánycsapatok állítottak őfelsége védelmére. De igenis hangoztatni kell, hogy őfelsége órák hosszáig felelőtlen elemek kezében és a legnagyobb veszélyben volt. (Elénk ellenmondások a jobboldalon.) Meskó Zoltán : Vigyáztak rá ! Fábián István : Mikor Rakovszkyék kezében volt, akkor volt veszélyben ! Szilágyi Lajos : Hogy kik hagyták cserben Őfelségét, kik nem, arra nézve igen érdekes volt az a megjegyzés, amelyet a képviselő ur mondott, hogy amerikaiak általában mindnyájan. Azt mondta a képviselő ur, hogy azért nevezték őt bizalmi férfinak báró Nagy Pál gyalogsági tábornok mellé, mert amerikáztak mindnyájan. Hát ha amerikáztak mindnyájan, akkor mind a két oldalon voltak ingadozó emberek, tehát nincs mit szemére vetni azoknak, akik- esetleg ezen az oldalon ingadoztak volna. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Nem is vetjük szemükre ! Legyen már egyszer vége !) Áttérek ezek után a hűségeskü kérdésére, amely a mentelmi bizottság jelentésében is szerepel. T. Nemzetgyűlés ! Katonák és hivatalnokok esküt tettek az elmúlt időkben a következőkre : a koronás királyra, az ideiglenes államfőre, fogadalmat tettek ; a MOVE-nak, az Ébredő Magyarok Egyesületének, különféle titkos társaságoknak, (Zaj jobbfelöl.) továbbá esküt tettek NyugatMagyarországon Friedrich Istvánnak mint csapatvezérnek, továbbá Prónay Pálnak mint a Lajtabánság főméltóságu fővezérének. (Mozgás a jobboldalon.) HUSZár Elemér : Nem látták a postabélyeget ? Szilágyi LajOS : Bocsánatot kérek, ezek az eskük teljes zűrzavart teremtettek, amely az eskü NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTET szentségének és értékének lefokozása volt, amely azonban másfelől enyhitő körülmény az egyes ember eltévelyedésének, az egyes ember cselekményének elbiiálásánál. Az eskü kérdésében sokan hangoztatták már előzőleg azt, hogy őfelsége a király az eskü alól nem mentette fel a tisztikart s azt hangoztatták, hogy ők ma is hűiéggel és engedelmességgel tartoznak őfelségének a királynak. Szerintük a főméltóságu kormányzó urnák letett eskü nem ellenkezett a királynak korábban letett esküvel és azt mondták, hogy annál kevésbé ellenkezhetik azzal, mert hiszen Őfelségének a királynak maga a főméltóságu kormányzó ur is letette annak idején az esküt. Ez nem volt titok, nyíltan beszélték, legfelső helyen is ugy kezelték az eskü kérdését, hogy a két eskü egymással ellentétben nem áll. Ezzel szemben volt az a másik felfogás, amely azt terjesztette, hogy őfelsége a tisztikart esküje alól felmentette, következésképen az az eskü már nem érvényes, hajiem egyedül és kizárólag csakis az utóbbi. I Szijj Bálint : így jön létre az átmeneti eskü! Szilágyi Lajos : Abban a helyzetben vagyok, hogy felolvashatom szószerinti szövegét az Őfelsége katonai irodájából 1918 november 2-án kiadott királyi rendeletnek, amely az eskütételre vonatkozik, iktatószáma 7476. Megjegyzem, hogy ez a magyar fordítás, én német szöveget kaptam, mert a helybeli német szolgálati nyelvű parancsnoksághoz intézett szöveg jutott a kezembe. A szó szerinti szöveg ez (olvassa) : »Őfelsége megengedni méltóztatott, hogy Magyarország katonai személyei Magyarország alkotmányára a cs. és kir. hadügy minister által hozzá előterjesztett következő fogadalmat letehessék : Esküszöm, hogy Magyarországhoz hü leszek, Magyarország függetlenségét megvédem és Magyarország javát, szabadságát és népe előrehaladását teljes erőmmel szolgálom. Isten engem ugy segéljen. « A rendelet vége igy szól (olvassa) : »Kiadatik a magyar hadügyministernek, a magyar ministerelnöknek, továbbá tudomásulvétel végett megküldetik József főherceg tábornagynak, a Kriegsministernek, a Kriegsministerium tengerészeti osztályának, a Landesverteidigungsministernek, az osztrák ministerelnöknek és a vezérkar főnökének«. Ez Őfelsége hiteles szószerinti rendelete az eskütételről. Mindebből megállapítható az, hogy Őfelsége nem mentette fel a hűségeskü alól a tisztikart, hanem ujabb esküszöveget engedélyezett, amelyet az ő parancsára, az ő engedelme alapján tettek le a csapatok. Ellenben Őfelsége igenis felmentette a hűségeskü alól ő királyi Fenségét József főherceg urat . . . Meskó Zoltán : Ez tévesztette meg az embereket! Mikor a tábornagy letette az esküt, letette a közkatona is! (Zaj.) Szilágyi Lajos : . . . saját személyére, sőt a fenséges urat utasította arra, hogy azon esetben, 53