Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-269

4íÖ A Nemzetgyűlés 269. ülése 1921. évi dec. hő 15-én, csütörtökön. menteni a nemzetet, vissza akartuk rántar.i az országot attól... Szijj Bálint : Hogy magyar legyen ! Szilágyi LajOS : . . . attól az erkölcsi és anyagi sülyedéstől, amely biztos megsemmisüléshez vezet, és amelybe egy lelkiismeretlen, egy tehetségtelen, egy hatalmi tébolyban szenvedő érdektársaság taszította volna, elegerdő lett volna énelőttem. Annál kevesebb mentséget találok azonban a kormány eljárására, külörösen amiatt, hogy miután a kormány a maga kétszirü játékával előidézte ezt a konfliktust, a legválságosabb helyzetben kiadta a kezéből a hatalmat és átadta egy olyan hatalmasságnak a kezébe, értem ez alatt a kamarillát és annak az exponensét, a tegnapelőtt itt felszólalt Gömbös Gyula t. képviselőtársamat... Henzer István : Tudtuk előre, hogy ezt mondja ! Szilágyi Lajos: ...átadta a kormány a hatalmat egy oly hatalmasság kezébe, amely, hogy eddig vérben még nem gázolt, csak azzal magyarázható, hogy résen voltunk, bizonyos ténykedésekre előre reá világítottunk, de amely hatalmasság az én értesülésem szerint vérengzésre készült s ha gyökeres változások nem lesznek, akkor ez a hatalmasság vérérgzeri is fog. (Nagy mozgás a jobboldalon.) Fábián István : Ne olvassa a beszédét ! Elnök: Csendet kérek, t. Ház. Szilágyi Lajos : A budaörsi áldozatok teljesen feleslegesen kiontott drága vére, rézetem szerint nem őfelségének, a királynak, sem őfelsége tanácsadóinak, hanem azoknak a számlájára irardó, akik a bekövetkező változástól a maguk alkotmányellenes uralmát féltették. (Zaj jobbfelől. Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Fábián István : Miért olvassa a beszédét ? Rupert Rezső: Téged is meg kellett véderirk. Mint kommunistát el akarták intézni! Kerekes Mihály: Na, már csak Szilágyi jó szórok ! Szilágyi LajOS : . . . akiknél a lét vagy nemlét kérdése forgott kockán, akik szemfényvesztés céljából kiabálták, hogy a haza veszélyben van. (Felkiáltások jobbfelől: Oh! Oh!) Nem, t. Nemzetgyűlés, énszerintem a haza veszélyben nem volt ; a szomszédok mozgolódása, a fenyegetések, az ultimátumok sokkal inkább félelmet, mint bátorságot jelentettek. (Ellenmondások jobbfelől.) A szomszédok egytől-egyig támadástól, sőt belső felfordulástól féltek, annál kevésbé gondolhattak hát arra, hogy ők menjenek át miellenürk támadásba. Ha őfelsége Buda várában kész helyzetet tudott vobia teremteni, ha a nemzet és a nemzeti hadsereg fentartás nélkül mellé állott volna ; akkor én ugy hiszem, egy csapásra mérföldes csizmával léptünk volna az ország konszolidációja felé. Látva azonban a széthúzást, a hadsereg kettéoszlását, a budaörsi harcokat, természetes, hogy megnőtt a szomszédok bátorsága és hangja, megfőtt a követelése és természetes, hogy támadásba is mentek volna át, látva itt ezt a széthúzást. Én tehát, t. Nemzetgyűlés, nem hiszek ábbar\ hogy szomszédaink Károly király Őfelsége trón rálépte esetén miellenünk támadásba mentek Vöhíá át, nem mentek volna át támadásba ; viszont hiszek abban, hogy egy polgárháborúban megoszlott csonka Magyarország ellen igenis, fölényes bátorsággal mentek volna harcba menni. Szijj Bálint: Feltevésekre nem lehet felépiteni egy ország jövőjét. Szilágyi Lajos: Ami pedig a megszállást egyébként illeti, a megszállás réme, ha ilyen függő helyzetben vagyunk, mint most, állandóan fenyeget bennünket, mindaddig, amíg itt konszolidált állapotok nem lesznek, amig itt az élet- és vagyonbiztonság teljesen és tökéletesen helyre nem áll. T. Nemzetgyűlés ! E vita során csodálatosan nyilvánult az az ellenszenv, amellyel a túlsó oldalról a kormánypárt az ellenzéket állandóan illeti. Én kérdezem a t. kormánypárti képviselő urakat, hogy hát őfelségét, a királyt ellenzéki képviselők hozták be vagy pedig kormánypárti képviselők '{ Nem Rakovszky Istvánról van szó ? Hát ki volt Rakovszky István ? Drozdy GyőZŐ : Talán ellenzéki % Szilágyi Lajos: Rakovszky István nem ennek a nemzetgyűlésnek egyhangúan megválasztott elnöke volt, nem ennek a nemzetgyűlésnek egyik első embere volt ? Szijj Bálint : Akkor még nem ismertük ! Szilágyi Lajos : Gróf Andrássy Gyula kicsoda ? Nem a kormány egyik pártjának, az egyik többségi pártnak elnöke, még pedig annak a többségi pártnak, amelyre Bethlen ministerein ök ur akarta a maga egységes pártját alapitani ? És aztán Gratz Gusztáv nem annak a kormánynak a külügyministere volt, amelyet önök támogattak és gróf Sigray Antal főkormánybiztos nem attól a kormánytól nyerte a kiinevezését, amelyet örök tűzönvizen át támogatnak ? Tehát nem az ellenzék, nem a kisebbség emberei, hanem inkább az ellenzékkel a legélesebben szemben álló nemzetgyűlési képviselők azok, akik ebben az ügyben szerepelnek s mégis napról-napra állandóan a legnagyobb eÜBtíte^nvvel provokálják a t. képviselő urak az ellenzéket. Szijj Bálint: Mi legalább elitéljük a saját pártunkban is azt, aki bűnözik ! (Zaj a baloldalon.) Szilágyi Lajos : A kormánypárt sorából, épen a kisgazdák sorából, olyan kérdéseket kaptam, amikre alig tudtam felelni. Azt kérdezték például a királykérdés elintézése után épen kisgazdák, hogy : »Mondja meg képviselő ur, hogyan lehet az, hogy a szélsőséges keresztény egyesületek, mint az Ébredő Magyarok és a Move, ezek a király ellen harcoltak a budai hegyekben ; viszont pedig a szélsőséges keresztény politikai pártok a király mellett harcoltak a nemzetgyűlésen ? Fábián István : Meg kell nézni, hogy melyik táborban kik vannak, akkor könnyű rá felelni ! Rupert Rezső: Ezt ne nagyon kívánjátok, mert ez nem igen lesz kedvező rátok i .