Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-269
A Nemzetgyűlés 269. ülése 1921. évi dec. hő 15-én, csütörtökön. 409 azoktól a tisztviselőkből, akik ebben az időben szembenállottak mivelünk, kitakarítottam a vármegyét. A t. képviselő ur azok közé tartozott. Fábián István: Pogányról beszéljen! Ugron Gábor : Azon a tisztújításon, amelyet én vezettem, a vármegye tisztviselői karából kibuktattam. . . Kiss Menyhért: Törvénytelenül. Ugron Gábor : . . . azért, mert a darabontokat szolgálta. Fábián István: Pogányról beszéljen! Elnök: T. Nemzetgyűlés! Én még most kivételesen Kiss Menyhért urnák megadom a szót személyes kérdés címén, mert súlyosan meg lett támadva. Ez azonban az utolsó. Tessék nyilatkozni. Fábián István : Lement Pogánnyal a székelyeket lázítani és most beszél. (Nagy zaj.) Kiss Menyhért ; Elállók a szótól. (Nagy zaj halfelöl.) Gerencsér István nyilatkozzál, hol voltam a nemzeti ellenállás alatt. (Zaj.) Elnök: A sürgősség ki van mondva a szőnyegen lévő ügy tárgyalásának idejére. Ezzel a sürgősséggel egyáltalában nem fór össze, hogy itt egyesek állandóan személyes kérdésekkel (ügy van! Ugy van! jobb felől) az izgalmakat fokozzák. . . Kerekes Mihály : Ne mondjanak prograinrnbeszédeket ! Elnök : Kerekes képviselő urat rendreutasítom. Ha az elnök beszél, szíveskedjék meghallgatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyáltalában nem fér össze a sürgősség fogalmával és azzal a céllal, amelyet a nemzetgyűlés maga elé tűzött, akkor, mikor a sürgősséget kimondta, hogy itt állandóan személyes kérdésekről folyjék a vita, az izgalom fokozódjék és a nemzetgyűlés tárgyalási idejét ilyen kérdésekkel töltsék el. Épen azért a házszabályok 251. §-a alapján kérem a t. nemzetgyűlést, méltóztassék engem felhatalmazni, hogy cenzúrázhassam a személyes kérdésben történő felszólalásokat, (Élénk helyeslés jobbfelöl) vagyis hogy csak abban az esetben lehessen a házszabályok 215. §-a alapján felszólalni, ha én arra az engedélyt megadom. (Helyeslés jobbfelöl.) A házszabályok értelmében ugyanis minden képviselőnek bármikor joga van személyes kérdésben, vagy félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása címén szót kérni. Ezt a jogot én nem vonhatnám el az illetőtől, ha a nemzetgyűlés nekem ezt a felhatalmazást meg nem adja. Kérdem tehát a t. nemzetgyűlést, méltóztatik-e ezt a felhatalmazást a házszabályok 251. §-a alapján ezen mentelmi ügy tárgyalásának idejére megadni, igen vagy nem? (Igen.) A nemzetgyűlés tehát megadta a 251. §-ban foglalt felhatalmazást a személyes kérdésben való felszólalások cenzúrázására. Folytathatjuk a tárgyalást. Ki következik ? Gerencsér István jegyző: Szilágyi Lajos! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTI Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Évek hosszú sora óta számtalanszor szólaltam fel ebben az ülésteremben, de őszintén mondhatom, hogy soha ilyen elkeseredett állapotban, soha . ilyen szomorúan nem állottam fel szólásra, mint ahogy most felállók, az előttem szólott t. képviselő ur beszéde után. Nemcsak azért, mert a t. képviselő ur Istenben boldogult I. Ferenc József királyunkról súlyosan sértőleg nyilatkozott és akkor nyomban ez a nyilatkozata elnöki megtorlásban nem részesült, csak utólag.. . Elnök : Bocsánatot kérek, képviselő ur, akkor is figyelmeztettem a képviselő urat. Ne méltóztassék kritizálni eljárásomat, mert különben alkalmazni fogom a képviselő úrral szemben a házszabályokat. (Helyeslés jobb felől. Zaj balfelől.) Szilágyi LajOS : A t. képviselő ur olyan beszédet mondott, amellyel foglalkoznom a parlamenti szokásnak megfelelően, őszinte sajnálatomra, nincs is módomban. A t. képviselő ur egy nyilatkozatára az ellenzéki oldalról mégis reflektálok. T. i. azt a felszólítást intézte hozzánk, hogy ne húzzukkalasszuk ezt a vitát, hanem fejezzük be. Ezt a figyelmeztetést ellenzéki oldalról köszönettel visszautasítjuk. Mi nem húzzuk a vitát semmivel, mi magunk is azon az állásponton vagyunk, hogy érdeke a négy letartóztatott képviselőnek, de érdeke az egész országnak, hogy ez a vita minél előbb lezárassék. Ellenben viszont reánk nehezedik az a kötelesség, hogy a nemzetet bizonyos kérdésekről ennek a vitának kapcsán felvilágosítsuk, egyrészt mert el volt némítva az elmúlt hónapokban a nemzetgyűlés, másrészt pedig, mert a hivatalos apparátus, a Magyar Távirati Iroda a hamis híreknek egész özönével megtévesztette a nemzetet. Áttérve a tárgyalás alatt lévő kérdésre, nézetem szerint már az eddigi vit' ból is megállapítható az, hogy őfelségének, a koronás királynak, bőven elegendő indoka volt ahhoz, hogy magát arra határozza, hogy az uralkodói teendőket átvegye és e tekintetben kész helyzetet teremtsen. Elegendő indoka volt az a sok vétek, az a sok bún, amelyet a Simonyi-Semadam-, a Teleki- és a Bethlen-kormányok az ország külpolitikai helyzetének rovására ugy a külpolitikában, mint a belpolitikában elkövettek. Szijj Bálint : És az 1920 : 1. törvény semmi ? (Zaj.) Szilágyi LajOS : Elegendő indok alkotmányellenes, az a minden tekintetben beteg helyzet, amelybe a magyar politikai életet a folyton hangoztatott konszolidáció helyett bevitték, amely építés helyett rombolást, javulás helyett rosszabbodást jelent és amely helyzetből már alig látszott más kivezető ut, mint Őfelségének az országba való visszajövetele. (Nagy zaj jobbfelöl.) Henzer István : Lengyelország sorsára vezetett volna • Szilágyi Lajos : Ha Rakovszky István és társai egy mondatba foglalták volna össze védekezésüket és azt mondották volna, hogy meg akartuk 52
