Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-268

S84 A Nemzetgyűlés 268. ülése 1921. de az ö színük előtt nagyon ritkán elhangzanak. (Igaz ! Ugy van !) Kerekes Mihály : Nem érdekli őket ! Czeglédy Endre: Méltóztassék megengedni,; hogy akkor, amikor most is nélkülözöm az igen t. kormány tagjait, midőn bizonyos szakdolgokban, főleg a földbirtokrendező birőság összetételére vonatkozólag itt interpellálni óhajtok, most már interpellációimat a lehető legrövidebbre redukáljam s itt tisztán csak szakszerű vázlatokat adjak. De kötelességem mégis nagyon röviden a következőkre rámutatni ; Én közérdekből kerületem összes községeiben megindítottam a földbirtokreformot a törvény szerint. Andaházy-Kasnya Béla: Es nem mondták, hogy lázit ? Czeglédy Endre : Ezen megindítás és ezen eljárások során sok szomorú tapasztalatot észleltem és ezekre kívánok rátérni. Tapasztaltam, hogy az országos földbirtokrendező biróság működik, és tényleg tapasztaltam azt is, hogy a legjobb indulattól vezéreltetve igyekszik országos és közérdekből mindent megtenni a törvény keretein belül. Hogy azonban az országos földbirtokrendező bíróságnak működése mégsem az, aminek lennie kell, s hogy nem tudja teljesíteni azt, amit kellene s amit a közérdek is megkíván, ennek különféle okai vannak. Nagyon óhajtottam volna, ha az igen t. kormány ezen okokra itten való észrevételezésnél jelen volna. így azonban ezeknek az észrevételeimnek az indokolását is a legminimálisabbra fogom szorítani. Oka ennek többek közt az, hogy az egyes vármegyei gazdasági felügyelőségek, közigazgatási hatóságok, községi elöljáróságok a földbirtokrendező biróság ténykedését és működését nemcsak hogy nem támogatják, de sőt akadályozzák, gátolják és egyenesen majdnem lehetetlenné teszik. (Ugy van/) így különösen egyes gazdasági felügyelők hatáskörüket félreértve, azt túllépik s az országos földbirtokrendező bíróságnak működését majdnem lehetetlenné teszik, a megindítást különösen halogatják s a megindításban a legnagyobb nehézségeket csinálják. így pl. megtörténik az, hogy akkor, amikor a földbirtokrendező biróság részére kiadott végrehajtási utasítás azt mondja, hogy a községek, vagy egyes személyek is, a megindítás iránti kérvényeket bármikor egyenesen az országos földbirtokrendező bírósághoz intézhetik, egyes gazdasági felügyelőségek kiadják a rendeletet, hogy ezeket a kérvényeket csakis hozzájuk lehet beadni s néha brachiummal hajtják végre, hogy a kérvények direkt hozzájuk adassanak be. I Ez még nem volna baj, mert hiszen azzal, hogy a gazdasági felügyelő kapja kézhez először a kérvényt, meg volna bizonyos mértékben rövidítve az eljárás, mivel a földbirtokrendező biróság is hozzá küldi tájékoztató jelentéstétel végett a kérvényeket. De mi történik ezután ? Beérkeznek a kérvények a vármegyék gazdasági felügyelőségéhez s ezek túllépve hatáskörüket, azt évi december hó 14-én, szerdán. mondják, hogy nem jó nekik az összeírás, nem jó a kérvények stilizálása, s ezeket a kérvényekkel visszaadják azzal, hogy javítsák ki, csináljanak uj összeírást. Benkő Gábor : Húzzák az időt. Czeglédy Endre: Visszaadják az igényjogosultaknak nagy, nehéz, fáradságos munkával készített összeírását s méltóztassanak elhinni, hogy ezáltal hónapok is elmúlnak, amig azt a bizonyos jelentéstételt az országos földbrrtokrendező bírósághoz eljuttatják s amig ez a biróság érdemleges határozatokat hozhat és a reformnak érdemleges megvalósítását elrendelheti. Azonban azt, hogy ők mindjárt megtegyék tájékoztató jelentésüket, amire ezen reform végrehajtásának keretén belül hivatva vannak, elmulasztják. Legtöbb helyen a fölhívásnak 30 nap alatt sem tesznek eleget s néha hónapokig is feküsznek kérvények elintézetlenül egyes gazdasági felügyelőségeknél. Ettől eltekintve azonban kezdenek a felekkel érdemleges tárgyalásokat is folytatni, amire egyáltalában hivatva nincsenek, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy azért állítottuk fel végre az országos földbirtokrendező bíróságot, hogy ezeket a tárgyalásokat egyedül ez a biróság vezesse. De van itten más alakban is beavatkozás. Méltóztatnak tudni, hogy a törvény előírása szerint 15 holdra van kiegészítése az igényjogosultságnak. Egyes vármegyei gazdasági felügyelők e tekintetben egészen uj metódust állapítanak meg. Kiszállnak a községekben s megállapítják, hogy az a családi birtok maximum nem 15, hanem 7 vagy 5 hold, amint ez kerületem egyes községeiben meg is történt. Mi következik ebből ? s Az

s hogy dacára annak, hogy ehhez semmi közük, semmmi hivatásuk nincs, óriási izgalmakat csinálnak a községekben. Ezzel az eljárásukkal az országos földbirtokrendező biróság működését gátolják, zavarják. Már pedig nekünk arra a mai időben abszolúte semmi szükségünk nincs, hogy itt hivatalos közegek a népet ilyen módon izgassák, különösen akkor, amikor most már majdnem második éve vár az a szegény igényjogosult nép arra, hogy ez a földbirtokreform végre valahára a tető alá jusson, s hogy végre valahára az igen t. kormányok ennek a földbirtokreformnak a tárgyában is valami komolyságot mutassanak. (Ugy van !) Az pedig, mikor ilyen beavatkozások történnek, hogy azt mondják, hogy az a nagy gonddal összeállított összeírás helytelen, rossz, hibás, hiányos, és elrendelik uj összeírásoknak a véghezvitelét, ez tisztán rosszindulatra, elhúzási szándékra mutat. (Ugy van!) Rá kell még arra is kérnem, hogy egyes községi elöljáróságok készakarva, de néha utasítva is akadályozzák az országos földbirtokrertdező biróság múl^dését, illetőleg a reform megindítását. Van szerencsém egyik községem jegyzőjének leveléből felolvasni többek között azt, hegy (olvassa) : »Es csupán X. Y. gazdasági felügyelő tanácsára nem adtuk be kérvényül ket. ...« Ezt t. i. azért irja, mert többizben felhívtam az