Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-268

À Nemzetgyűlés 268. ülése 1921. évi december hó 14-én, szerdán. 383 állandóan senki : akkor kell, hogy elsősorban ' pénze legyen arra, hogy iskolák épüljenek, és pedig elsősorbán olyan helyén épüljenek, ahol azokra ! leginkább van szükség, ( ügy van ! a szélsőbalol­dalon.) Meg van állapitva, hogy sehol sincs Magyar­országon akkora szükség iskolára, mint a Martin­telepen, sehol olyan szerencsétlen, szomorú hely­zetben a gyermekek nem járnak iskolába. Mert nemcsak az a tanitó-testület, amely ott tanit, van kitéve az örökös betegség megszerzésének, hanem az a sok gyermek is, aki egymás után megy ; abba az iskolába, abba az egészségtelen lakásba, és kétséges, hogy vájjon a jövő esztendőben lesz-e már annak a telepnek iskolája. Ilyen kétségben élni, t. Nemzetgyűlés nem lehet. Én azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy a tör­vényre való hivatkozás, hogy mit irt elő a múlt­ban valamikor a törvény ezen a téren, hogy az . államnak egyéb kötelessége nincs, mint hogy, ha a község felépitette az iskolát, azt majd államo­sítsa és kezelje — ezidőszerint megdőlt. Ennél a községnél feltétlenül megdőlt. A telep közigazga­tásilag olyan községhez van csatolva, amelynek szegénysége megállapítható, ez a lakosság az anya­községben magában sem képes megszerezni még a helyet sem arra, ahol az iskolát felépitse ; akkor hogyan várhatom ettől a községtől azt, hogy vele szemben egy nagyobb iskolát épitsen fel a Martin­telepen, amely annyi sok gyermeket befogadhas­son. Abban a községben magában is munkás­emberek laknak, akik a két kezük munkája után élnek. Heőcsaba község lakosságának nagyobb része szegény munkásember, akik a városban nem tudván megélni, kimenekültek Heőcsabára és ott laknak. Egy ilyen tisztán vasutas-telepen a kormány­nak feladata volt a múltban is támogatni a vasuta­sokat, kik kultúrát terjesztettek az országban, mert hiszen a vasút az országnak egyik kultúra­terjesztő intézménye. Nem lehet tehát elvárni, hogy a Martin-telepen is, ahol sokkal nagyobb a tanköteles gyermekek száma, épitsen Heőcsaba község lakossága iskolát. T. Nemzetgyűlés ! Én nem akarok e kérdés­nél hosszabban maradni, meg vagyok győződve arról, hogy igyekezni fog a kormány, illetve a két ministeri um megtalálni az utat és módot arra, hogy Martin-telepen sürgős intézkedéssel felépít­tessék minél hamarabb azaz iskolahelyiség, melyre az ottlakó gyermekeknek szükségük van. De épen azért, mert meg vagyok győződve róla, forszírozom is ezt a kérdést addig, amig a kormány nem megy helyes utón és forszirozni fogom magánál a pénzügy­ministernél is ; mert, bocsánatot kérek, az isko­láinkat nemcsak fenn kell tartani, hanem az. isko­láztatást fejleszteni kell ebben az országban, ez a nemzet érdeke és a magyar nemzet jövője szem­pontjából szükség van arra, hogyha falun megvan az iskola, akkor közvetlenül a város mellett lakó kisemberek, akik nehéz keresményükből tartják fenn magukat, ne legyenek arra kárhoztatva, hogy még' iparra sem adhatják a gyermekeiket, inert hiszen tudjuk nagyon jól, hogy azok gyer­mekei mennek iparra, akik nem tudják gyerme­keiket másutt elhelyezni és akik szintén munkás­emberek voltak egész életükben. Nagy bűn volna, ha a kormány a kultúrát nem szolgálná iskolák épitésével ; de különösen nagy bűn volna, ha itt, Martin-telepen, dem igyekeznék olyan iskolát teremteni, amely megfelel minden tekintetben az ország és a nemzet érdekének. En ezért a követ­kező interpellációt intézem a vallás- és közoktatás­ügyi, valamint a kereskedelemügyi minister urak­hoz (olvassa) : »Van-e tudomása a minister uraknak arról, hogy Heőcsaba községhez tartozó Martin-telepen, amely telepet vasutasok lakják és ahol ezidő­szerint 271 tanköteles gyermek van, az iskola ezen célnak meg nem felelő magánházaknál van elhelyezve és igy is negyven gyermeket a rendező­pályaudvaron át életveszélyek között hordják szüleik Miskolcra iskolába ? Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a Martin-telep tőszomszédságában most épülő vasutas-kolónia felépítésénél iskola­építést tervbe nem vettek, igy e több mint 800 gyermek Martin-tel epén még magánházaknál sem lesz elhelyezhető ? Hajlandó-e a vallás- és közoktatásügyi mi­nister UT, egyetérve a kereskedelemügyi minister úrral, a pénzügyminister urnái odahatni, hogy Martin-telepen, ha muszáj, külön hitel terhére egy hattantermes iskola épittessék, hogy a városhoz közel lakó, igen nagy százalékban az ipari pályára menő gyermekek elemi iskolai tanításában fenn­akadás elő ne álljon.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a vallás- és közoktatásügyi és a kereskedelemügyi minister uraknak. Soron van ? Forgács Miklós jegyző : Czeglédy Endre ! Czeglédy Endre: T. Nemzetgyűlési A föld­birtokreform ügyében ez évben már háromszor volt szerencsém a Nemzetgyűlés előtt felszólalni. Benkő Gábor : Sohasem volt szerencséd 1 Czeglédy Endre : Annak okát, hogy most ne­gyedszer felszólalok, mutatja az, hogy sajnos, na­gyon sok tennivaló, nagyon sok kívánnivaló van még ezen a téren, (ügy van! halfélol.) T. Nemzet­gyűlés ! én nem akarom mondani, hogy maholnap az ember falra borsót hány, amikor interpellál, de majdnem ott tartunk már. Kerekes Mihály: Bizony! Igen szomorú ! Czeglédy Endre : Mert nem akarják belátni a kormányok, bogy igenis ma, e súlyos időkben, mikor a Házat is hosszú ideig elnapolják, nincs más eszköz a kezünkben, mint hogy a közérdekű dolgokban itt interpelláció formájában mondjuk el mondókánkat. Sajnos, szomorúsággal tapasz­talom, — ezfc ki kell jelentenem és emelnem — hogy az igen t. kormányok nagyon keveset törőd­nek azokkal a néha nagyon is szakszerű és alapos interpellációkkal, amelyek itt a Ház színe előtt-,

Next

/
Thumbnails
Contents