Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-268
A Nemzetgyűlés 268. ütése 1921. v bán, (ügy van! ügy van!) azok mellett a hazafiak mellett, akik ma tanúságot fognak tenni az ezeréves ország iránt való hűségükről és meg fogják őrizni akaratukkal azt a kapcsolatot, amely őket ezer éven át ide fűzte ehhez a nemzethez, és Sopron továbbra is végvára marad nyugaton a magyarságnak, (ügy van! ügy van!) Ez a népszavazás azonban, amelynek sikere és végeredménye,, nem lehet kétséges, nemcsak Sopront fogja nekünk biztosítani, hanem kiindulópontja lesz egy folyamatnak a világ lelkiismeretében, mert meg fogja mutatni, hogy azqkon a területeken, amelyeket tőlünk elszakítani akartak, de amelyeken megadták az ottlakó népnek az önrendelkezési jogot, ott a nép a magyarság mellett nyilatkozott meg. (Éljenzés.) És igy történt volna ez mindenütt, minden elszakított részen, ha a trianoni békeszerződés ezt meg nem akadályozza, (ügy van! ügy van!) Épen a soproni példa fel fogja nyitni a világ szemét és meg fogja indítani azt a folyamatot, amelynek vége csak az lehet, hogy a mi elszakított véreink megkapják azt a jogot, amelyet ma Sopron lakossága gyakorol, és akkor Magyarország ismét az lesz, ami volt : mert az elszakított területeit lakosságának akaratából fogja visszanyerni. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Mivel az idő előrehaladt, most, mielőtt az interpellációkra áttérnénk, napirendi indítványt kívánok tenni. Javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a Nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap, december hó 15-én, csütörtökön, d. e. 10 órakor tartsa, a következő napirenddel: 1. Határozathozatal nagyatádi Szabó István és társainak ma benyújtott azon indítványa felett, hogy a mentelmi bizottságnak gróf Andrássy Gyula és társainak mentelmi ügyére vonatkozó jelentése tárgyalásának tartama alatt az ülések időtartama nyolc órában állapittassék meg; 2. a mentelmi bizottság jelentése gróf Andrássy Gyula és társai mentelmi ügyében ; 3. a kormány programmja feletti vita. Méltóztatnak elfogadni napirendi indítványomat ? (Igen !) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom és az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következnek az interpellációk. Soron van? Forgács Miklós jegyző: Kerekes Mihály! Kerekes Mihály: T. Nemzetgyűlés! Erősen megcsappant érdeklődés mellett fogjuk ma elmondani interpellációinkat. De a személyes kérdések lezajlottak és azt hiszem, ideje, hogy foglalkozzunk oly kérdésekkel is, amelyek odakünn a népet, a választópolgárokat érdeklik. (Helyeslés balfelöl.) Borsodmegyében Martintelep község közigazgatásilag Heő-Csabához tartozik. Ezzel kapévi december hó 14-én, szerelmi. SÔ1 csolatban egy, közoktatásügyi szempontból nagyon szomorú tényt fogok elmondani. Martintelepen idestova be kell zárni még azt az egy lakást is, melyben az iskola 271 gyermek részére el van helyezve. A martintelepi lakósok 99 %-ban vasutasok. Interpellációmat ennélfogva a vallásos közoktatásügyi, valamint a kereskedelemügyi minister úrhoz is fogom intézni. (Egy hang halfelöl : Éljenek a vasutasok !) Fogom ezt tenni azért, mert amikor azt látjuk, hogy naprólnapra milliárdokat fizetünk ki oly célokra, amelyek nem szolgálják a nemzeti gondolatot, amelyek nem szolgálják azt az irányt, melyben Magyarországnak haladnia kell: akkor minden lehetőt el kell követnünk arra, hogy ebben az országban ugy szolgálja ki a közoktatásügyet a kormány, amint azt az ország érdeke előírja. Martintelepen 1916-ban szerveztek egy iskolát. Az a kezdetleges telep oly kis helység és olyan kevés vasutasnak a lakóhelye volt, hogy ugy látszott, miszerint majd egy szobában el fogják tudni helyezni az iskolába járó gyermekeket, hogy amint egymás után felcseperednek, legalább elemi oktatásban részesülhessenek. A telep azonban oly rohamosan fejlődött, hogy ma már 271 olyan gyermek van ott, akiknek iskolába kellene járniok, azonban szoba nem áll rendelkezésükre. A vallás- és közoktatásügyi ministeriumnak, az államkincstárnak van egy szerződése, amely 1923 augusztusában fog lejárni. A martintelepi lakosok kérvénnyel fordultak a vallásos közoktatásügyi ministerhez, hogy egy hat tantermes iskolát építtessen, annál is inkább, mert a Máv. egy kolóniát szándékozik ott létesíteni és az onnan kikerülő gyermekek száma el fogja érni a nyolcszázat. Nincs ugyan még kezeim között az akta, azonban tudom, hogy a vallás-és közoktatásügyi ministerium elutasította a martintelepi lakosok ezen kérését, hivatkozva arra, hogy a törvények értelmében az iskola építése a községet terheli. Ebben van is valami. Tény, hogy az üzenetváltás a község és a vallás- és közoktatásügyi ministerium között máirégen lezajlott, még pedig azzal az eredménynyel, hogy az anyaközség : Heő-Csaba nem volt hajlandó Martintelepen — mert csak közigazgatásilag tartozik hozzá — iskolát építeni. HeőCsaba kötelezte ugyan magát arra, hogy majd egy egy tantermes iskolát épit, de nem Martintelepen, hanem Heő-Osabán. A községi képviselőtestület a minister leiratát megfellebbezte, illetőleg határozatilag semmissé tette, midőn kimondta, hogy nem vállalkozik arra, hogy Martintelepen iskolát építsen. Kimondta azt is, hogy vállalkozik arra, hogy az iskola nyári fentartásának költségeit fedezi, azt meszelteti, stb. stb., ha Martintelepen építenek iskolát, de tovább nem mehet, annál kevésbé, mert az anyaközségben magában sem tudott még odáig sem jutni, hogy csak telket is szerezzen egy egy tantermes iskolának felépítésére.
