Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-268

380 A Nemzetgyűlés 268. ülése 1921, Ugron Gábor: Csak vetköződnek! (Zaj.) Szabó István (sokorópátkai) : Ha nem lesz jó, amit mondok, akkor majd bizonyítani fogom. Nem fogok senkit sem megtámadni, csak elmondom, azt, amit tudok. Friedrich István : Azért csináltam ministert belőled, bogy most megtámadj. (Zaj. Derültség.) Szabó István (sokorópátkai) : Erős propaganda-beszédeket tartottak arról, hogy minél tovább tart az áskálódás a mi irányzatunk ellen, annál súlyosabb lesz a büntetés, van még lámpavas, van elég görbe fa, felhúzzuk rá valamenynyit. Mikor elhallgattak, felhangzott a kiáltás: éljen a fehér terror. Erre felállottam én és azt mondottam : fehér terror ninús, ne is legyen, aki bűnt követett el a haza ellen, azt csak a törvényes bíróság előtt lehet felelősségre vonni. Ez volt az én álláspontom. Hogy mások mit mondottak, arról nem beszélek. Ezzel elvégeztem, ami az én személyemet illeti, hogy igen t. képviselőtársamnak azon állítása, hogy tudtam arról, hogy ők kerestek egy másik Szabó Istvánt, hogy legyen egy ellen-Szabó Istváu, nem mindenben fedi a valóságot, vagy nem volt értesülve arról, hogy én működtem már azelőtt is, hasznos szolgálatokat tettem a polgári társadalomnak, ezért börtönt is szenvedtem, és mint burzsoát, szegény ember létemre, túsznak is elhurcoltak az urakkal a győri tanítóképzőbe. Friedrich István : A túszokat súlyra vitték ! (Elénk derültség.) Szabó István (sokorópátkai) : Friedrich István igen t. képviselőtársam emlékezőtehetsége mintha valamiféleképen elhagyná Meskó Zoltán államtitkári kinevezését illetőleg. Rupert Rezső: Azt jobban tudja Meskó, majd elmondja ő! Szabó István (sokorópátkai) : Amikor én a második Friedrich-kormányban, mint kisgazdaügyi minister helyet foglaltam, legelső ismerőseim, barátaim közé tartozott Meskó Zoltán barátom. (Éljenzés.) Vele együtt szerveztük a gazdákat már a kommün előtti időben . . . Meskó Zoltán : Mikor Pallavicini az irodában ült. Szabó István (sohorópáthai) : Együtt szervezkedtünk a választásokra. Azt gondoltam, hogy most, amikor a magyar földmivelő népet talpra kell állítani, meg kell szervezni, akkor minél több erőt kell bevonni oda, ahol a szervezőmunkát végezzük, tehát Meskó Zoltánra gondoltam, legyen ő a segítőtársam és ajánlottam Friedrich akkori ministerelnök urnák és a ministertanácsnak Meskó Zoltán kinevezését államtitkárrá a kisgazdaügyi minister mellé. így történt, ez az igazság, erre emlékszem, azt hiszem nem sértettem meg vele senkit sem. (Éljenzés.) Meskó Zoltán : Személyes megtámadtatás címén kérek szót. Elnök : Tessék. Meskó Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Sokorópátkai Szabó István t. képviselőtársam szavaira évi december hó 14-én, szerdán. nagyon kevés megjegyzésem van. Friedrich t. képviselőtársamnak teljesen igaza van abban, hogy abban az időben én voltam az összekötőkapocs k^zte, aki nagyon el volt foglalva, és a nép között. Én jártam ki a vidékre, szerveztem a magyar földmivelőtársadalmat és a keresztény zászló alá gyűjtöttem őket. Erre mindig büszke voltam, büszke vagyok és büszke maradok. A régi Házban is, amikor a másik oldalon ültem mint Apponyi-párti, később Bizony-párti képviselő, mindig a keresztény politikát követtem. A régi Házban én voltam az, aki az agrárérdekeket képviselőket egységes táborba akartam összegyűjteni, aki a parlamenti gazdaszövetséget akartam megcsinálni. Nagyon természetes, hogy mikor azt láttam, hogy nagyatádi Szabó István t. bará- * torn és pártvezérem (Éljenzés a jobboldalon.) pártja sokorópátkai Szabó Istvánnal 'teljesen hasonló célért küzd, igyekeztem nemcsak Friedrich barátom utasítására, de saját elhatározásomból is ezt a két pártot összehozni. (Helyeslés.) Tiltakozom azonban saját presztizsem érdekében, de az igazság érdekében is az ellen, hogy engem kvázi megfizettek azzal, hogy ha összehozom ezt a két társaságot, államtitkár leszek. (Derültség.) Nem vagyok szerénytelen ember, de az igazság tudatában kénytelen vagyok kijelenteni, hogy szent az a meggyőződésem, hogy nem annyira nekem volt szükségem az államtitkárságra, mint inkább Friedrich Istvánnak az én értékes munkámra. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A külügyminister ur kivan szólni. (Zaj.) Gr. Bánffy Miklós külügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Friedrich István : Nem támadta senki sem ! (Élénk derültség.) Rupert Rezső : Ezúttal kivételesen nem személyes kérdésről van szó! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Bánffy Miklós külügyminister: Kötelességemnek tartom a magyar Nemzetgyűlésnek bejelenteni, hogy a velencei egyezmény értelmében a mai napon reggel 8 órakor a népszavazás Sopron városában megkezdődött. (Élénk éljenzés.) Rupert Rezső : Itt meg kabarét játszanak ! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Bánffy Miklós külügyminister: Nem mulaszthatom el azt, hogy kifejezést ne adjak megelégedésünknek, hogy az a lakosság, amely a nemzetközi nagyköveti konferencia utján megkapta azt a jogot, hogy hovatartozandóságáról maga nyilatkozzék, a mai napon ezzel a jogával él. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy erről a helyről is a kormány nevében Sopron lakosságát, magyar-, német- és horvát ajkú polgárait, hazaszeretetükben melegen üdvözöljem. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, az egész Nemzetgyűlés óhajtásának adok kifejezést, amidőn kijelentem, hogy a Nemzetgyűlés is szivének egész melegével ott van ma Sopron-