Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-268
Ä Nemzetgyűlés 268. ülésé 1921. Friedrich István: Ha nem elfogult, akkor azt kell feltételeznem, hogy hamis információkból indult ki, amikor Pallavicini képviselőtársamat igy megtámadta, holott a tények szerint az egész megindulás homlokegyenest ellenkező irányban történt, mint ahogyan azt most Berki képviselőtársam előadta. (Zaj jobbfelöl.) Balla Aladár : Mi van a vádinditvánnyal, ami a Ház asztalán fekszik? (Zaj a jobb és a baloldalon.) Bodor György ; Az elindulásnál nem lehet tudni, hová fejlődik. Friedrich István : Elismerem azonban, hogy amikor másodszor került a kabinetbe Nagyatádi és a kibékülés a Nagyatádi és a Rubinek-féle frakciók között megtörtént, akkor voltak panaszok Pallavicini ellen is, akkor azonban már közeledtek a választások, és én szeretném látni azt a kormánybiztost, aki ellen választások idején nincsen panasz vagy kifogás. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Végezetül kérem az igen t. Nemzetgyűlést, szivlelje meg azt, amit Berki Gyula t. képviselőtársam mondott, hogy ne hirdessünk állandóan gyűlöletet; Berki képviselőtársamat pedig arra kérem, hogy ha ilyen felhívást intéz a Nemzetgyűléshez, akkor járjon elől ő maga a jó példával és igyekezzék még ellenségeiről is elfogulatlanul nyilatkozni itt a Nemzetgyűlés előtt. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. Zaj jobb felöl.) Szilágyi Lajos : Ne tapossák egymást. Elnök : Sokorópátkai Szabó István képviselő urat illeti a szó. Szabó István (sokorópátkai) : T. Nemzetgyűlés ! Sajnálom, hogy Friedrich István után, illetve az ő szavai által kényszeríttetve kell ide a lámpák elé, a deszkára állanom. (Halljuk! Halljuk !) Ha én tudtam volna, hogy azért hivnak táviratilag Pestre kisgazdaügyi ministernek, mert egy másik Szabó Istvánt keresnek, akkor bizonyára otthon maradtam volna. De nem gondolhattam ezt, mert az előzmények nem ezt bizonyították. (Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy többen tudnak már arról, hogy mikor itt Budapesten a lánchídi csatából kifolyólag egy nagy kavaródás támadt, mikor egy piszkos hullám kicsapott a kloakából és az egész magyar közéletet elön- | téssel fenyegette, akkor én saját akaratomból j elindultam megszervezni a falu földmivelő népét [ a város forradalmi népe ellen. Koródi Katona János : És szidta Nagyatádit ! | (Zaj jobbfelöl.) Szabó István (sokorópátkai): Ugyan, édes barátom, hiszen maga akkor engem nem is ! ismert ! (Zajos derültség a Ház minden oldalán.) Nem, hogy nem szidtam Nagyatádit, hanem épen Nagyatádi eszméi mellé szegődtem, szerveztem a falu népét, még pedig nem kevés sikerrel. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Sajnos, hogy í ez az első együttlét és együttérzés valanaiképen I évi december hő 14-én, szerdán. 379 megbontatott, mert március 7-én, 1919-ben, a földmüvespárt Ráday-utcai párthelyiségében, már mint ellenfelek álltunk egymással szemben. Akkor ugyanis azt állították, hogy a nagyatádi Szabó István vezetése alatt álló kisgazdapárt a Károlyikormánnyal, a radikálisokkal és igy a szociáldemokratákkai is közös szavazócédulán fog szavazni. Mi ekkor szükségesnek tartottuk, hogy a feketének csúfolt keresztényszocialistapártban a földmüvespárt és a polgári párt álljon össze és vegye fel a harcot a radikális szocialista elemekkel. Ilyen minőségben mentem én, mint ott megválasztott földmivespárti elnök a Tiszántúlra "és a Tisza-Duna közében tartott népgyülésekre. Alig egy pár nappal utóbb Mezőkövesden vörös katonák lődöztek rám. Tehát nemcsak ugy rántottak elő és nem is Friedrich István hivatott engem először. Mikor én börtönömből kiszabadultam, mikor a kommunizmus megbukott és a magyar irredentisták is jöttek már haza Bécsből, akkor Rupert Rezső t. képviselőtársam, autóval, katonai fedezettel jött értem, azzal, hogy menjek Budapestre. Én tehát Rupert Rezső képviselőtársam hívására, az ő autóján jöttem ide és vettem részt a Mária Valéria-utcában levő Lovászy-féle párthelyiségben egy ' tanácskozáson. (Mozgás a jobboldalon ; felkiáltások : Rupert autóján !) Rupert Rezső : Ugy van ! Nem is szégyenlem ! Becsületes magyar ember ! Bethlenek küldték érte! Szabó István (sokorópátkai) : Pár napi ittlétem alatt meggyőződtem arról, hogy itt tulajdonképen két tanácskozás folyik, az egyik fent a minis terelnökségen, ahol Friedrich minister elnök kijelentette, hogy őt pedig hat ökörrel sem lehet a ministerelnöki székből kihúzni, (Zajos derültség. Elnök csenget.) a másik pedig gróf Bethlen István vezetése alatt. Mindkét helyen megvolt már a ministeri lista. A Bethlenféle listán én is szerepeltem, Bethlennek azonban, ugy hallottam, azt mondotta József főherceg akkori kormányzó Őfensége, hogy köszöni eddigi fáradozását, de már más irányban döntött. Ez a históriai igazság. En akkor hazamentem, nem volt semmi keresnivalóm Pesten. Vagy két héttel utóbb sürgönyt kaptam, hogy jöjjek azonnal, mert szükség van reám. Most is sajnálom, t. Nemzetgyűlés^ hogy eljöttem. Sajnálom, mert rossz környezetbe kerültem. (Zajos derültség. Taps jobbfelöl.) Nem volt nekem sohasem szélsőséges természetem, de mikor folyton csak arról hallottam, megvallom őszintén, néha-néha én is eljárattam a számat, amit egész életemben sajnálok. Ugron Gábor: Patacsi volt az oka! Szabó István (sokorópátkai) : Nem, dehogy Patacsi ! Itt most mindenki, akinek volt valami szerepe, mintha szégyenkeznék, védekezik. Balla Aladár: Nem szégyenkezünk! 48*
