Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-256
30 A Nemzetgyűlés 256. ülése 1921. évi szepí. hó 23-án, pénteken. be, hogy ez a nemzet, ez az ország nem bír el olyan nagy tisztviselői létszámot, adjanak helyet a nyomorgó tisztviselőknek, hogy igy az ország abba a helyzetbe kerüljön, hogy a tisztviselőknek annyit tudjon fizetni, hogy azok meg is élhessenek tisztességesen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Itt ülünk már két esztendeje s tett-e a kormány csak egy lépést is arra, hogy a tisztviselői kérdést Magyarországon megoldja ? Nem tett. Nem tett pedig azért, mert a tisztviselők politikailag használtattak ki és Magyarországon a politikai pártoknak, különösen a kormányon lévő pártoknak mindig érdekük volt az, hogy a tisztviselői kar a hátuk mögött álljon. Tudjuk nagyon jól azt, hogy már a régi rezsimek alatt, a régi időkben, is Magyarországon a tisztviselői állások ugy állíttattak fel szukcesszive a vármegyékben is, amennyire azt a politikai érdekek megkövetelték. Somogyi István : Vagy ahogy a család nőtt. KerekeS Mihály: A mindenkori tisztviselő, ha a kormánynak nem kedves munkát végzett, ha önálló, gerinces volt, nem maradhatott meg a vármegyében, áthelyezték, üldözték, tehát politikailag használták ki. Nem az ország érdeke volt az, hogy egyes tisztviselők azért, mert független gondolkozásuk, gerincük volt és odaálltak a nép élére vagy mellé, üldöztessenek az országban, hanem ez a politikai hatalom érdeke volt. (Ugy van ! bálfelől.) Drozdy Győző: Visszaélnek a hatalmukkal a minister urak ! Kerekes Mihály : Már a Nemzetgyűlés összeülése alkalmával igyekeztünk ezt a kérdést megvilágítani, s kértük a kormányt, hogy igyekezzék ezt a kérdést megoldani, mert olyan súllyal nehezedik a tisztviselői kérdés Magyarországra, hogyha nem oldja meg ugy, ahogy az ország érdeke is megköveteli és ahogy az ország teherbiró képessége megengedi, akkor végeredményben is ez nagy bajokat fog előidézni az országban. A bajok jelentkeznek ; a tisztviselők nyomorognak ma is, nyomorogni fognak ezután is, mert aki azt gondolja Magyarországon, hogy 300 koronás felpénzzel a tisztviselő majd jó helyzetbe kerül, az nagyon csalatkozik, mert ahogy a pénzünk ugrik nem felfelé, hanem lefelé, a koronának vásárló képessége olyan kevés, hogy ha a tisztviselők egész fizetését dupláztuk volna is meg, vagyis azt 100%-kal emeltük volna, akkor sem volnának a tisztviselők abban a helyzetben, hogy megélhessenek a fizetésükből. Fangler Béla: Mennyivel kapnak ezentúl többet ! Andaházy- Kasnya Béla : 300—400 koronával kapnak többet havonta ! Kerekes Mihály: Azonkívül a családi pótlékot is felemelik 100%-kal. Amikor a létminimum megállapítását követelem, teszem ezt azért, mert mégis erkölcsi kötelessége az országnak, hogy ha egy fizetett alkalmazottja van, annak adja meg a létminimumot. Andaházy-Kasnya Béla: Tessék progresszive megállapítani ! Kerekes Mihály : Nem azt akarom, hogy szín* házjegy ékre adjanak pénzt, hanem hogy a kenyér minden családnál meglegyen. Ez erkölcsi kötelessége a nemzetnek, bármilyen politikai nézeten legyen is valaki ; hogyha felfogadok, alkalmazok valakit, annak meg is adjam a létminimumot. Ez a javaslat pedig egyáltalán nem foglalkozik ezzel, nincs benne erről szó, ez a régi csapásén falad, és megint abba a hibába esik. hogy a magasabb fizetésű tisztviselőnek, akinek 800 koronás pótléka van, annak 1600 koronát ad, a kicsinek pedig kevesebbet. Talán mégis gondolkodni kellene afelett, hogy ugyanolyan drága kenyér kell az én gyermekeim; ek, mint a magasabb állású tisztviselőnek. És vájjon olcsóbban adják-e a szegényebb köztisztviselőnek a cipőt, gyermekeinek tandíját, vagy könyvekhez talán olcsóbban jut-e a szegény ember gyermeke ? ! Nem jut olcsóbban hozzá. Ezért, ha bármilyen szempontból vizsgálom is a kérdést, azt látom, hogy a létminimum megállapítására volna szükség, hogy minden alkalmazott megkapja azt, amire életének fentartása céljából neki feltétlenül szüksége van. Nem tudom, foglalkozott-e valaki ezzel a kérdéssel Magyarországon, azok a közegek, amelyek hivatva vannak a vezetésre, foglalkoztak-e ezzel a kérdéssel olyan formában, hogy azt a 960, vagy 1000 korona havi fizetést egyszer felosszák,* hogy mi jut belőle egy napra ? Van-e Magyarországon olyan vezető állásban lévő minister, aki ezt egyszer papírra vetette és kiszámította volna, hogy hány napra elég az a 960 korona ? Ha nincs közöttük ilyen, akkor nem értenek ahhoz a kérdéshez, amelynek vezetésére ada vannak állítva, mert ezzel foglalkozniuk kellett volna és akkor meggyőződtek volna róla, hogy bármelyik tisztviselő csak annyit kap, hogy az legfeljebb a hónap harmadára, 10 napra elég neki. De ha a fizetése csak 10 napra elég, miből él a tisztviselő a másik 20 napon keresztül ? ! A magyar tisztviselők hazafiak voltak és azt mondták, ekdjuk a ruhánkat, ha kell, hiszen majd csak kievickélünk a bajból. De az egészen biztos, hogy most már nincs több ruhájuk, amit eladhassanak. Ismétlem, hogy ez a javaslat a kérdést egyáltalán nem oldja meg. Már pedig ezzel a kérdéssel foglalkozni kellett volna, mivel a magyar tisztviselőknek ugy az egyik, mint a másik párt akkor, amikor a kommünt Magyarországon letörték, azt ígérte, és pedig ugy a keresztényszocialisták, mint az Ébredők : Gyertek csak hozzánk, majd gondoskodunk arról, hogy nektek tisztességes megélhet estek legyen. A kormányközegek pedig nem bújhatnak el most a kérdés és a felelősség elől, mert a keresztényszocialista-pártnak mindvégig megfelelő ereje volt a kormányban arra, hogy ezt a kérdést suukcesszive megoldhatta volna. Amikor a tisztviselők azt látták, hogy nem kapnak a keresztényszocialista-párttól vagy a kormánytól semmit,... Oláh Dániel : Mit csinált Peyer, amig bent volt ?
