Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-256

À Nemzetgyűlés 256. ülése 1921 Orbók Attila : Elég kár, hogy politikai kérdés. Kerekes Mihály:... akkor mi történt ? Azt Ígérték nekik, hogyha majd a pénzünk értéke emelkedik, akkor a tisztviselők fizetését nem csökkentjük, ugy hogy olyan rózsás helyzetben lesznek Magyarországon a tisztviselők, amilyenben még sohasem voltak. A pénzről ne beszéljünk. Katasztrófa az országra, hogy pénzünk elértéktelenedett. De katasztrófát jelent az országra nézve az is. hogy a tisztviselők továbbnyomorognak Magyarországon. Ismétlejai, a kormányt teszem felelőssé azért, hogy nem "gondoskodott a tisztviselőkérdés megoldásáról és nem gondoskodott arról, hogy olyan fizetést adjon nekik, amiből meg tudnak élni. Arról is gondoskodni kellene, hogy megfelelően helyezzük el őket. A falun egyébként is jobban megélhetnének a tisztviselők, ahol ma az a helyzet, hogy a jegyző belebolondul az adókivetésbe, a sok muri kába, mert nem tudja, mit csináljon. A tisztviselőkérdés nincs rendezve Magyarországon. A vidéken szerteszét vannak tisztviselők, akik minden cél és irány nélkül élnek ott, valahol az ország egyik részében, fizetést kapnak, de nem dolgoznak semmit, mert nincs beosztásuk. (Ugy van ! jobbfelől.) Ki felelős ezért ? Az a kormány, melynek hivatása és kötelessége volna olyan irányban dolgozni, hogy mindenkit kihasználjon a termelő munkában. Egyik képviselőtársam megemlítette, hegy a feles létszámú tisztviselőket a földreform keretében lehetne elhelyezni. Berki Gyula: Vagy Baranyába kormánybiztosnak, ott még csak öt van ! Kerekes Mihály : Teljesen igaza van. De van itt egy nagy hiba is. Ugyanis a tisztviselői karunknál is fennáll az a baj, -hogyha kihelyeznénk is őket a falvakba, azok, akik nem szoktak ahhoz hozzá, nem tudnak beleilleszkedni abba a miliőbe, amiben ott a magyar földmivestársadalom él. Büdös volna nekik a csizma ; a paraszt, akivel kezet kell fogni, akinek szokásaiba bele kell illeszkedni, pedig ha benne élnének, akkor lenne kenyerük. Nézetem szerint abban, hogy idefejlődött a helyzet Magyarországon, bűnös a múlt politikai rendszer, mert mesterségesen engedte a nemzet nehéz helyzetében, hogy a magyar tisztviselői kar anyagilag teljesen lesüfyedjen, és most itt áll kifosztva mindenéből. A magyar termelőtársadalom olyan áldozatkészségről tett tanúbizonyságot a világháború alatt, ami előtt kalapot kell emelni és amely a társadalmat tovább kiuzsorázni nem lehet. De, t. Nemzetgyűlés, akkor gondoskodni kellett volna arról is, hogy amikor ilyen szerencsétlen helyzetbe kerül az ország, akkor is tudjon ezen a becsületes magyar tisztviselői karon segiteni. Kénytelen vagyok néhány szóval egy kérdéssel foglalkozni, mert azt hallottam, mintha a magyar földmivestársadalom, tehát a kisgazdaévi szepi. hó 23-án, péntekén. 31 párt ellensége volna a tisztviselőnek és vice versa. (Felkiáltások jobbfelől : Ez nem áll !) Óriási tévedés ! Mégis ha valaki a kisgazda-képviselőtársaim közül a maga felfogása szerint kezdi boncolni a kérdést, az innenső oldalról felháborodással felelnek rá. A magyar földmivestársadalomnak igenis van fájdalma. Hogyne volna fájdalma, amikor látja, hogy nem elég az a sok áldozat, amit eddig hozott, hanem még sokat kell áldoznia, hogy kivezessük az országot abból a szerencsétlen helyzetből, amibe nem ő juttatta bele. De ha ez a helyzet, t. Nemzetgyűlés, akkor megértéssel kell a kérdést kezelni és sohasem szabad az ilyen nagy kérdéseket egyes politikai pártoknak a saját céljaikra kihasználni, (ügy van! Ugy van ! jobbfelől.) Mert ha az ilyen nagy kérdéseket a politikai pártok a saját céljaikra használják ki, akkor végeredményben az országnak lesznek ártalmára, mert mesterségesen idézik elő azt a helyzetet, ami volt a múltban, amikor a falu a várossal szemben állt. Ezen a téren is oly irányban kell dolgozni, hogy a megértés teljes legyen és megértse az, aki mondjuk Budapesten a tisztviselőknek beszél, hogy az egész ország hallgatja a szavát. Aki túl van terhelve ezidőszerint is az is gondolkozik afölött, és ha a falusi földmivestársadalom látja, hogy főszolgabírója, jegyzője, az ő tisztviselője milyen helyzetben van, nem lehet azon csodálkozni, ha ugy gondolkozik, hogyha a tisztviselőknek nem tudnak enni adni, akkor minek kapjon az az 500 holdas szolgabíró, az az 50 holdas orvos vagy jegyző kedvezményes ellátást. Látja, hogy annak cukor és zsir jut, de az ő lerongyolt hadiözvegyének nem jut még cipőre vagy kötőre való sem. Amikor ezeket látja, akkor ő méltán háborodik fel, és méltán mondja azt, »hogy hát miért nem adnak ebben az országban — ha én áldozatot hozok — azoknak, akik tényleg rá vannak szorulva ? !« Ha valakinek száz métermázsa búzája terem a földjén, nincs szüksége rá, hogy kivegye a hadilisztet is és megétesse a disznójával. (Ugy van ! jobbfelől.) Ezeket a kérdéseket kellene megoldani, akkor a magyar földmivestársadalom minden gondolkodás nélkül nagyobb áldozatra is hajlandó, én ismerem az ő jó szivét. De ha látja, hogy a beszolgáltatott mennyiség elmegy olyanok részére, akiknek 5—600 holdas birtokuk is van, akkor méltán háborodik fel. Andaházy- Kasnya Béla : ötven millió mozik részére !., Kerekes Mihály: Furcsának tartom azt is, hogy mig a kormánynak erős keze van különösen az ellenzékkel szemben (Derültség a szélsöbaloldàlon.) s amikor egy lap megjelenésétől annyira fél, hogy nem hajlandó kolportázsjogot adni neki : akkor megtörténhetik az, hogy Budapesten, az ország szivében, nyíltan és egyenesen lázítás és felhívás hangozhatik el és követelhetnek a kormánnyal szemben éhségkormánybiztosságot; megtörténhetik, hogy ugyanazon a napon, amikor a beszédek elhangzanak, akkor —