Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-266

314 A Nemzetgyűlés 266. ülése 1921. évi december hó 12-én, hétfőn. Gr. Apponyi Albert: Egy pillantást akarok még vetni a kérdés másik oldalára. Talán azt fogják mondani, hogy ha én a letartóztatásban lévő képviselőknek ténykedését nem akarom lazításnak minősíteni, — mint ahogy nem is lehet annak minősíteni, mert az előadmány egy tényt következetesen elhallgat és elfelejt, t. i. azt, hogy az úgynevezett csoportosulás önök szerint is az akkor még törvényes koronás király körül történt — ezzel azt akarom mondani, amit formalisztikus szempontból mondhatnék, hogy ha itt a lázadás tény állad éka fenforog, akkor sok szó fér ahhoz, hogy melyik oldalon volt a lázadás, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Csontos Imre: Ezt tudtuk ugy is! Gr. Apponyi Albert : De uraim, én hú maradok ahhoz a maximához, melyet felállítottam, hogy t. i. ilyen nagy konfliktusok előállása esetén a bürtetőjogi kategóriákkal nem lehet kimeríteni a cselekményeknek minősítését a magasabb jog szempontjából. Önöknek, uraim, a történelem előtt van egy mentségük, melyet én elismerek — de nem a jog terén, mert a jogi okoskodás terén lehetetlen, hogy boldoguljanak — de a salus rei publicae suprema lex, ezt elismerem. Nem tudom, hogy helyes utón jártak-e. Nem hiszem, de teljes elismeréssel adózom eljárásuk jóhiszeműségének. Hiszen akkor, amikor a király megérkezésének hire idejött, a ministerelnök engem magához kéretett. (Halljuk a középen.) Beszélgetésünk rem tartozik a nyilvánosság elé, mert hiszen ^bizalmas beszélgetés tartalmát sohasem szoktam a nyilvánosság elé hozni. De annyit talán megmondhatok — hiszen ez nincs az ő hátrányára — hogy én tanuja voltam annak a nagy lelki küzködésnek, lelki csatának, amelyet ő vivott önmagával. Tehát csak önök arra hivatkozhatnak, hogy formai jogsérelmet követtek el, s abban a hitben követték el, hogy csak ezzel tudtak a nemzetről súlyos következményeket elhárítani. Ez a hit lehet téves vagy nem téves, én nem tudok e felett teljes határozottsággal itélni. (Felkiáltások jobbfélöl : Pedig lehet !) De nem paragrafusok, nem rögtönitélő bírósági eljárás, nem az 1921: XL

VII. te. és jogfolytonosság, mert ismétlem, ott egy jogi útvesztőbe kerülünk. Ha nagy erkölcsi tényezők alapján keresik és kereshetik egyedül felmentésüket, akkor e nagy erkölcsi tényezők minden formai jogon felülálló érvényességét ismerjék el a másik oldalon is és ne keressenek bűnösöket, hanem politikai tévedést, és keressék azt a kiegyenlítést is, nem a lelkeknek azt az elkeseredését, {Zajos taps és éljenzés balfelöl.) amely a politikai üldözésből foly, hanem keressék a lelkeknek azt a kiegyenlítését, amely egyedül a magasabb történelmi és jogi etika ezen nagy szempontjainak általános szemmeltartásával jöhet létre. (Élénk helyeslés balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Hiszen azokat, akiket, mint magamat is, egy mély árok választ el attól az állásponttól, amelyet a kormány elfoglal s amely 1921. XL

VII. tc.-ben van megrögzítve ; mi is nagyon jól tudjuk, hogy nem áll az ország érdekében, hogy ezt a kérdést folyton piszkáljuk ; (Ugy van! bal felöl.) nekünk is van hazafias lelkiismeretünk, hogy tudjuk, hogy azt a konszolidációt, amennyire az eszközölhető azon a téren is, amelyre a kormány lépett, megzavarni nem lehet. En arra sohasem adom magamat, hogy romboljak és lehetetlenné tegyek mindent, amit az ország konszolidációja követel csak azért, mert alapvető álláspontom más, mint a kormányé. De ezen interimisticumban is, amely nem lesz rövid, mert hiszen a ministerelnök is azt mondotta programmbeszédében, hogy a kormány belátható időben nem szándékozik napirendre hozni a királykérdést, ezen interimísticumban is valahogy meg kell teremteni azt az atmoszférát, amely az együttműködésre módot ad. (Taps és helyeslés bal felöl.) Nem akarom mondani, hogy politikai üldözés a szándék, nem akarom mondani, hogy politikai gyűlölködés vezeti önöket, ámbár méltóztassék mindenkinek a maga lelke mélyébe leszállani s önmagában egyedül Isten előtt magát megvizsgálni. Csontos Imre: ügy van! így kell eljárni! Gr. Apponyi Albert: Legyen nyugodt a t. képviselőtársam, én igy szoktam eljárni. Csontos Imre: Én is! Van nekem lelkiismeretem ! Gr. Apponyi Albert: Legyen nyugodt a t. képviselőtársam, nem sokszor értek engem rajta, hogy szubjektív szempontoknak áldoztam volna fel az ország érdekét. (TJgy van ! Taps balfelöl.) Magam is alkalmazom ezt a módszert, magam is a lelkem mélyébe szállok ós iparkodom kifürkészni, hogy van-e ott egy önös motívum, amely más, mint az alkotmány és az ország jogainak tisztelete. Amit magam teszek, azt másoktól is követelem. Figyelmeztetem önöket, t. uraim, akármi legyen is az intenció, én abba nem látok belé, de a tények oly nyilvánvaló ismérveit foglalják magukban a politikai üldözésnek, hogy ha ezen útvesztőből ki nem kerülünk, nem fog sikerülni a kibékülésnek és a kiengesztelődésnek azt a szellemét megteremteni, amelynek alapján egy modus vivendi jöhet létre az ellentétes felfogások között, (Helyeslés balfelöl.) s amely lehetővé teszi az ország összes erőinek összefogását. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Hallottunk és hallottam mondásokat, nem itt a Nemzetgyűlésen, ámbár sajnos efajta közbeszólásokat e Nemzetgyűlésen is hallottam, olyan férfiaktól, akiktől ez meglep, részben a sötét gyűlölködésnek, részben a háború előtti pártviszályoknak életéből, amelyeket pedig mind a Lethe vizébe kell merítenünk és elfelejtenünk, hogy valaha is léteztek, örömöt afölött, hogy egyes előttük nem szimpatikus