Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-256

A N emsét gyidés k56. illése 1921. évi ssept hó 23-án, pénteken. 25 ben felszólaljak. De egyéb okokból a katonai ellátási törvényjavaslatba súlyos hibák csúsztak be két helyen is. Az egyik helyen például a százados hadiözvegye magasabb özvegyi nyugdíjat huz jelenleg, mint az őrnagynak a hadiözvegye, egyszerűen azért, mert a honvédelmi minister ur egy tévesen megfogalmazott módositványt nyújtott be, amit a Nemzetgyűlés elfogadott. Ennélfogva a százados hadiözvegye ma de facto néhány száz koronával több özvegyi nyugdíjat kap, mint az őfDagy hadiözvegye. De egyéb hiba is van. Az özvegyi nyugdíjak maximálásánál ugy a pénzügymin ister, mirt a honvédelmi minister ur beleegyezett abba, hogy 12.000 koronáig emelkedhetik fel egy özvegy nyugdíja, de ennek a szakasznak tárgyalása alkalmával sem a honvédelmi, sem a pénzügymin ister ur nem volt jelen és helyettük a kereskedelemügyi minister ur állott fel és a kormány nevében kérte, hogy eredeti szövegezésében fogadjuk el a törvényjavaslatot. Amikor a Nemzetgyűlés már szavazott, akkor jelent meg az ülésteremben a honvédelmi minister ur és közölte velünk, hogy hozzájárul a 12.000 koronás tételhez. Itt tehát két hiba, két nagy hiba csúszott a katonai ellátási törvénybe. Mind a kettőre vonatkozólag azt a konkrét Ígéretet tette nekem a honvédelmi minister ur a Ház elnökének és a Ház tisztviselőinek jelenlétében, hogy ősszel nyomban az első ülés után novellát fog előterjeszteni a katonai ellátási törvény módosítására, e hibák kiküszöbölésére. Konstatálom innen, az ellenzéki oldalról, hogy a honvédelmi minister ur ezt az igéretét nem tartotta be, és a novellát a mai napig sem terjesztette elő. T. Nemzetgyűlés ! Mindezekből az okokból kifolyólag én a részletes tárgyalásnál a katonai nyugdíjasoknak a törvényjavaslatba való felvételére módosító inditványt fcgok tenni. Ugyanakkor azonban, amikor a hivatásos katonákról beszélek, lehetetlen meg nem emlékeznem, arról, hogy a nem hivatásos katonákra vonatkozólag egyre késik az a törvényjavaslat, amelyet a munkaügyi és népjóléti minister ur nekünk szintén őszre, még pedig szintén szeptemberre megígért. Tudvalévő, hogy mi a katonai ellátási törvényben csak a hivatásos állományból származó katonákról és azok özvegyeiről és árváiról gondoskodtunk és a nem hivatalos állományból származó rokkantakról, továbbá a nem hivatásos állományból hősi halált halt katonák özvegyeiről és árváiról nem gondoskodtunk. Ebből kifolyólag határozati javaslatot terjesztek elő,, amely így szól : (olvassa) »Utasítja a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy a hadsereg nem hivatásos állományából származó rokkantaknak, valamint az ugyanilyen állományból hősi halált halt katonák özvegyeinek és

: árváinak ellátásáról szóló törvényjavaslatot sürgősen terjessze elő.« (Élénh helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Beszédem, befejezéséül szólni kívánok még arról a szomorú helyzetről, amiben a m. kir. államrendőrség őrszemélyzete jelenleg NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖT] van. Nagyon keveset hallunk, nagyon keveset olvasunk a rendőrségnél uralkodó állapotokról. Alig tudom fékezni magamat, hogy mindent itt nyilvánosság elé ne hozzak, de mégis szükségesnek látom felhívni a Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a rendőrségnél sürgősen segíteni kell a jelenlegi állapotokon, mert különben baj lesz. A rendőrség tekintélye a mai napig sincs helyreállítva. A rendőrség fegyveres ortest ületének fegyelme a mai napig sincs helyreállítva. A rendőrség önmaga kéri és követeli, hogy éles határt méltóztassanak szabni a rendőrhatóság és a rendőri fegyveres örtestület között, ök maguk kérik, hogy a fegyelem érdekében fegyelmi fenyítő hatalmat adjanak a rendőrcsapattiszteknek. Ök maguk kérik, hogy náluk is rendszeresítsék a katonai rendfokozatokat. Kérik azonban, hogy a felvételnél, a felügyelői karba való felvételnél erős rostát méltóztassanak alkalmazni. Itt említem, meg, hogy legutóbb Eskütt Lajosnak is sikerült a rendőrfelügyelői karba bejutni. Hát annál indokoltabb az elkeseredés, amely a rendőrtiszti kar között jelenleg uralkodik, az átvételnél, a rendőrtisztikar állományába való átvételnél súlyos igazságtalanságok történtek, amelyekről adatokat tudok a kormány rendelkezésére bocsátani. Rupert Rezső : Pretoriánus-rendszer ! Szilágyi Lajos : Kérik, hogy az ottani igazságtalan besorolások megszüntettessenek, egy igazságos rangsort kérnek a rendőrtisztek, amely igazságos rangsorban az eddigi rendőri szolgálat legyen a legjobban jutalmazva. Ami az illetékeket illeti — s itt kapcsolom be a rendőrség helyzetét a mai törvényjavaslat tárgyalásába — az ellenőrző díjakat és a felügyelői díjakat igazságosan kéri a rendőrség megosztani. Jelenleg igazságtalanul történik az, igazságtalanul osztják meg, s e díjakból igazságtalanul levonások eszközöltetnek. (Ugy van ! balfelöl.) Kéri a rendőrség, hogy a csendőrséggel egyenlő díjazásban és ellátásban részesüljön, mert hiszen a szolgálatuk legalább is van olyan súlyos, mint a csendőrségé. (Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Kérnek ruházatot, fegyverzetet és felszerelést, mert nincsenek kellően ruházva és felszerelve. Kérnek szolgálati pragmatikát, kérnek létszámemelést és kérik a tisztikar szinvonalának emelése végett tiszti becsületügyi választmány alakítását . Reischl Richárd : Nagyon helyes ! Szilágyi Lajos: Kérik rendőrbiróság, kvázi hadbíróság megalakítását. Rupert Rezső : Egyféle bíróság lehet csak : ez a független biróság ! Szilágyi Lajos: Kérik.a rendőrlaktanyák tisztességes felszerelését. Méltóztassanak utána nézni, hogy csak Budapesten a rendőrség hány helyen és milyen szomorú viszonyok között van elhelyezve. A rendőrség abszolúte nem. érti, hogyan lehet az, hogy annyi kaszárnya, annyi kincstári épület szabadul fel használat alól és ezek közül egyetlenegyet sem tudtak rendőrkaszárnyává átalakítani. r. 4