Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-266

A Nemzetgyűlés 266. ülése 1921. évi december hó 12-én, hét fon. 305 a legnagyobb anyagi gondba és bajba dönti. (ügy van! ügy van!) Lehetetlen e pillanatban nem konstatálni azt is, hogy a »felszabadított« népek, melyek a háború előtt talán abban az illúzióban élhettek, hogy az a szabadság, melynek részesei voltak, reájuk nézve nem kielégitő, azóta keservesen csalódtak mindebben és látják, hogy az a sors, melyben ma részük van, százszorta rosszabb, mint az, melyet egykor felpanaszoltak. Nemcsak magyar testvéreinknek, kultúrájában, gazdaságilag és politikailag üldözött milliónyi magyar fájdalmának akarok itt szószólója lenni, de tudjuk és érezzük s ma már kell, hogy az egész világ lássa, hogy a nem magyar ajkú, de a magyar államhoz mindenkor hú polgárok milliói is érzik azt a zsarnokságot és elnyomatást, mely alatt a megszállott területeken szenvednek. Ha mindezeket végiggondoljuk és hozzáveszszük azt, hogy Amerika az első állam, mely a trianoni igazságtalan határokért magára semmiféle erkölcsi kötelezettséget nem vállal, azt kell mondanom, hogy ugylátszik, hogy a hazának borús egén lévő fellegek Amerika lói már szétszakadoztak és uj világosság kezd derengeni, mely világosságnál reméljük és hisszük, hogy a nyugati nagy népek is észreveszik, hogy annak idején hamisitott adatok alapján, a háborúnak egy bizonyos szakában, amikor bizonyos depresszió alatt álltak a velünk szemben álló népek, megkötött békeszerződés tarthatatlan és előbb-utóbb el kell jutni annak reviziójához. Az amerikai nagy nemzet és az amerikai nagy államnak nemzetei csak nagy emberi tradícióik hoz maradtak hivek, amikor ezért a kontármunkáért nem vállaltak históriai felelősséget, (ügy van !) Mi érezzük ennek a gesztusnak a melegét és bár ez meg nem szabadítja rabságban lévő testvéreinket, nem szünteti meg igazságtalan nyomorgattatásunkat, nem szünteti meg a magyar nép millióinak alacsonyabb kultúrájú népek noksága alá való helyezését, mégis érezzük, hogy megtörtént az első lépés arra, hogy a reánk rakott bilincsek szétszakitt ássanak, érezzük, hogy meg-, történt az első lépés arra, hogy a világban újból érvényesülhessenek az erkölcs és igazság elvei. Ebben az értelemben a magam részéről és azon barátaim részéről, akikkel egy politikai testületbe tartozom, hálás köszönettel vesszük az amerikai magyarságnak mindazt a munkáját, amelyet kifejtett ezen erkölcsi gondolat megérlelése érdekében. De még százszor nagyobb hálával vagyunk az amerikai nagy nemzet iránt, mely ebben a kérdésben is megtette azt, amit az egész kulturvilág tőle várt. örömmel üdvözlöm a javaslatot és azt szívesen megszavazom. (Élénk éljenzés.) Elnök: Kivan valaki még szólni? Kovát s 3. István képviselő ur. Kováts J. István ; T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a kisgazdapárt nevében is szivünk és lelkünk mélyéből fakadó örömünknek adjak kifejezést a beterjesztett törvényjavaslat fölött. Ebben a törvényjavaslatban egy szebb jövő hajnalhasadásának első sugarát látjuk. Nagyon jól tudjuk, hogy miként a természet világában az az első fénysugár, amely a nap jövetelét jelzi, félénken bújik elő a sötét homályosságból, ugy ez az első sugár is gyönge ; de tudjuk azt is, hogy ezt az első fénysugarat föltétlenül követni fogja a többi is és a fénysugarak nyomán fölkél a mi napunk : az integer magyar hazának a napja is. (Éljenzés.) Végtelen nagy örömünkre szolgál, hogy ez az első fénysugár annak a nemzetnek a köréből jön, amely nemzet a múltban is megmutatta igazságszeretetét, amikor nemzetünk szabadságharcának fönkölt nagy apostola elment oda és leigázott nemzetünk szabadsága érdekében résztvevő sziveket keresett : a részvét már akkor megnyilatkozott az Egyesült-Államok részéről. Nagyon örvendünk, hogy ez a fénysugár e hatalmas, nagy, tengerentúli nemzet világából jön. A felől a nemzet felől, amelyre mindig tisztelettel néztünk, mert ez a nemzet ad hazát annak az immár milliónyi magyarnak, amely oda bevándorolt. Fájdalom, az elmúlt évtizedekben nem tudtak ezek hazát lelni idebenn a hazában. Mi tudjuk, hogy ez a nagy nemzet, mely keblére fogadta a kivándorolt magyar testvéreinket, hatalmas levegőjében ezekből a lelkekből megedzett lelkeket nevelt. Amikor nemzetünk föltámasztásáért nagy és elszánt munkára indulunk, erős a hitünk, hogy az amerikai levegőben megedzett szivü magyar véreinkben, kik közül hisszük, hogy sokan visszatérnek hozzánk nemzetünk föltámasztásának nagy munkájára, hatalmas, nagy erőforrásokat nyerünk nemcsak anyagiakban, de méginkább lelkiekben. Épen azért, mert ebből a világból, ahová minket odaszakadt véreink százezreinek érzése füz, kapjuk az első fénysugarat, azért teljes a mi örömünk, azért nem mulaszthatjuk el, hogy mi is lelkünk mélyéből ne üdvözöljük azt a nagy nemzetet, mely azt a sötét, homályos éjszakát, melyet reánk borítottak a trianoni szerződéssel, első fénysugarával átlépte. Hisszük, hogy ezt az első fénysugarat nemsokára követi a többi is ! Ebben a reménységben örömmel fogadom el pártom nevében a törvényjavaslatot. (Éljenzés és taps.) Elnök : Kíván-e valaki szólni ? (Nem.) ' Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A külügyminister ur kivan szólni. Gr. Bánffy Miklós külügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Csak néhány szóval akarom kifejezni azt a felemelő érzést, amely betölt akkor, amikor a Nemzetgyűlés egyhangúlag elfogadja ezt a békeszerződést. Ebben kifejezésre jut a magyar nemzetnek az a nagy megértése azon barátságos, békés és megértő mozdulat iránt, amellyel az Északamerikai Egyesült-Államok a magyar nemzet iránt érzett rokonszenvükről tanúságot tesznek akkor, amikor a különbékét Magyarországgal megkötik. En remélem, hogy a ma általunk megkötött, vagyis általunk ratifikált békének következményei messze időre fognak kihatni és az amerikai nagy nemzet és a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTET. :Jy