Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-265
294 A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. é csalásért följelentést tett. Ez ellen a Dobé ellen egyik fele, Landau és társa nevében ő is tett feljelentést s ezért az éjjel őt is keresték az ébredők, de még idejében elmenekült. Ugyanigy jártak a többi ügyvédek is mind, akik Dobé ellen pert visznek. Kért, bogy e gonosztettek ellen, melyek az ügyvédi immunitás ellen is intézett merényletek, úgyis mint ügyvéd lépjek föl, mert más nem mer föllépni. Természetesen az első pillanatban késznek nyilatkoztam, mert mint ügyvéd mást nem is tehettem. Rögtön a honvédelmi ministerhez fordultam s igy sikerült Harsányit Izsákról, hol összevissza verték, megszabaditani. Landau testén agyonvert óra. Közben történt, hogy Landau Ábrahámot és fiát, Gézát, a Dunaparton szintén elfogta valami Ruzics nevű ügyvéd és Sipos Kamilló katonai nyomozó s ellenük a kémkedés vádját koholva, őket a kelenföldi laktanyába hurcolták, hol valami különitmény fogságába estek. Dr. Győző s a megriadt család ekkor újból hozzám fordultak. Adatokat közöltek velem, melyekből kétségtelen volt, hogy a két Landau életveszedelemben forog. Az a nemzetérdek, hogy megint ujabb botrány ne keletkezzék, mely a külföldet ellenünk hangolja s az emberi szánalom s igazságérzet, a barátom iránt tartozó tekintet, a lesújtott család megsajnálása, de a gonosztevők ellen érzett gyűlölet is azt parancsolták, hogy itt is közbelépjek. Közbeléptem Teleki ministerelnöknél ; felmutattam neki a Landau testén agyonvert órát ; majd mikor vállat vont s a külföld felé irányitott figyelmeztetés sem használt, Sréter honvédelmi minister úrhoz fordultam. Csak azt az egyet kértem, hogy a szerencsétlen apát és fiát vegyék ki a különitmény kezéből, vitessék át őket " a Margit-körúti fogházba, hol már »emberek« kezébe jutnak s életveszedelem nélkül várhatják be az eljárás lefolytatását. Büntessék meg őket, ha bűnösöknek fognak bizonyulni ; de addig hadd legyenek rendes fogházban. Sréter szivesen állt rendelkezésre. Felháborodott a történteken s bár bizonyos okokból nem sikerült neki az átszállítást kieszközölni, biztosított és rendelkezéseket foganatositott az irányban, hogy á letartóztatottakat baj ne érje. Maga kért, hogy minden fordulatot közöljek vele, ajtaja mindig nyitva áll, nemcsak előttem, hanem a családtagjai előtt is. Ezzel az engedéllyel többször éltünk is. Levélben is közöltem vele fontos mozzanatokat, miközben egy nap az is szükségessé vált, hogy a letartóztatottaknak és a családnak érdekeit a kir. ügyészségnél és a bíróságoknál is képviseljem. Két és félmillió visszaszerzése. Ezt az tette sürgősen szükségessé, hogy Ruzics és társai a családtól körülbelül 2 és félmillió korona értéket is kizsaroltak, melyet a család több barátja adott össze, hogy Landaunak és fiának életét megmentsék. További nagyarányú zsarolási akciók is folyamatban voltak. Ügyvéd kellett, ki ezekéi december hő 10-én, szombaton. nek véget vessen. Hozzám fordultak sirva. Vonakodtam, mert akkor még a politika miatt nem értem rá nagyobb ügybe fogni. Tanácsoltam a családnak, hogy gyorsan forduljanak más ügyvédhez. A válasz az volt : próbálták, nem mer vállalkozni senki, félnek a különitményektől. Várni nem lehetett, mert a két és félmillió már letétben volt a zsarolók által megjelölt* helyen. Megkezdtem ügyvédi munkámat azzal, hogy csak addig viszem az ügyet, mig a nehezén túl vagyunk s ép azért, ha nem akarnak, nem kell díjazniok sem. Erről, hogy a letartóztatottaknak és a családnak most már ügyvédje vagyok, Sréter minister urat is értesitettem. Sok éj-napi izgalmas, veszedelmekkel teljes munka következett. Eagyterjedelmü beadványokat is kellett szerkesztenem. Az ügyészséghez, hadbirósághoz, rendőrséghez kellett szaladgálnom. Még a zsiványok találkahelyére is el kellett mennem egyszer : robbantani. Egyegy nap az autótaxi tizezer korona körül mutatott. Végre sikerült a két és félmilliót kivennem a zsarolók Wertheim-szekrényéből. Mikor a két és félmilliónyi értéket.visszaadtam, a család, egyik tagja megjelent nálam, hogy addigi nagymérvű ügyvédi munkámért honoráljon. Azt feleltem, hogy honoráriumot csak akkor fogadhatnék el, ha a továbbiakban is eljárnék ; erre azonban nem akarok vállalkozni s ezért, hogy semmi lekötelezésem ne legyen, inkább elengedem eddigi fáradságom díjazását s még költségeim megtérítését is, mert gonoszak az emberek, rámfoghatnák, hogy anyagi érdekből cselekedtem. Egyik keresztény lap máris rágalmaz. Az ügyvédi honorárium. Beszélgetésünknél jelen volt dr. Győző is, ki ostobaságnak és beteges érzékenységnek nevezte eljárásomat, hogy rengeteg ügyvédi ténykedésemet s az elért eredményt díjazatlanul akarom hagyni ; ez úgyis hiába lesz, mert ime a keresztény sajtó máris rágalmaz ; »de — úgymond — lelkiismeretlenség családoddal szemben is, hogy igy jársz el ; olyan körülmények közt vagyunk, te is és én is, hogy aligha ússzuk meg a dolgot szárazon ; egy-két nap alatt elpusztíthatnak bennünket s akkor itt maradnak apró gyermekeid kenyér nélkül stb.« »Igen, válaszoltam, mirdezt tudom ; de én nem akarok végleg bekapcsolódni ilyen bonyodalmas ügybe, mert jönnek a nehéz politikai kérdések, azok lefoglalnak. Ha én el nem engedem díjazásomat, akkor kényszerhelyzetben vagyok tovább vinni az ügyet, nehogy díjazás dacára félmurkát végezzek«. Győző barátom és a jelenvolt Landau Elemér azorban hallani sem akartak arról, hogy kikapcsolódjam. Nem térhettem ki többé s mert elvállaltam az ügy lebonyolítását, ellenkezésemet, hegy még megérdemelt ügyvédi díjaimat és költségeimet is meg ne fizes- > sék, abban hagytam. Landau Elemér ekkor átadott egy köteget azzal, hegy ők azt korártsem tartják elégnek azért az ügyvédi fáradozásért, melyet végeztem ; de most nincs több készpénzük, mert
