Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. évi december hó 10-én, szombaton. 287 ha a cenzúra valaha dühöngött, akkor azóta, az uj boldogság korszakában, azóta, amióta pár nap múlva meg kellene a cenzúrának szűnnie : még vehemensebben, még több visszaéléssel működik. T. Nemzetgyűlés ! A mai viszonyok között, amidőn igazában a magyar földnek minden kis röge, minden fűszála történelmet lehel; midőn igazán nagy idők — persze szomorú idők — járnak; amidőn szüksége volna e nemzetnek arra, hogy az ő fiai szabadságuk teljes élvezetében tegyenek meg a hazáért mindent, amit lehet és akadályozzanak meg minden rosszat, amit a nemzet ellen elkövetni akarnak ; akkor, amidőn még a Nemzetgyűlés házában sem látjuk egészen biztositva azt, hogy bizonyos nagy szabadsággaranciák megóvatnak : kétszeresen fontos az, hogy a közélet egy t másik épen olyan nevezetes, fontos faktora : a sajtó megtehesse a maga kötelességét. Nem tudom azonban : miért, t. Nemzetgyűlés, azért-e, hogy félnek a Nyugat-Magyarországon legutóbbi időben elkövetett hallatlan gaztetteknek a nyilvánosságra hozatalától, vagy miért ? — mert hiszen más okot nem tudok találni, — ezért a legsúlyosabb cenzúra, sajtószabadság-elnyomás alatt nyögünk, szenvedünk. A mélyen tisztelt Nemzetgyűlésnek mindegyik tagja átérzi annak a fontosságát, ami ma Nyugat-Magyarországon történik és ezért példátlan fegyelmezetlenséggel tekint el minden gaztett felett, amelyek olyanok, hogy megborzadhat tőlük a világ; csak egy szóval sem illeti azokat senki, nem emliti a sajtóban, nem emliti ide benn a Nemzetgyűlésben, csak azért, hogy akármivel is meg ne zavarja a ma ott folyó akciót. Szilágyi Lajos: Bűnbakot keresnek! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Az, hogy mi ezen a téren egy Treuga Dei-t kötöttünk, nem jogosítja fel a kormányt, hogy most már a mi belső életünkben is a mi szabadságjogainkról lemondjunk, hogy lemondjunk különösen a kormánnyal szemben, amelyről azt láttuk, hogy az abszolutizmus rendszerét szolgálja, (ügy van a szélsőbaloldalon.) amelyről azt látjuk, hogy a nemzet pénzét igénybeveszi, az adó milliárdjait elkölti s a végén sem tudott egyebet produkálni, mint egy általános nyomort, ("ügy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor, azt hiszem, a kormánnyal szemben azt az egyet legalább, hogy a kritikánk szabadsága biztositva legyen, megkövetelhetjük. Mert ugyan mi idebenn tanácskozhatunk, akkor, amikor a kormány megengedi, hogy a Nemzetgyűlés együttülhessen ; vannak azonban szünetek, amelyek alatt azután Magyarországon minden kritikai hangnak hallgatnia kell, amikor a legsúlyosabb visszaéléseket követheti el a kormányzat, és nincsen mód arra, hogy ezeket az országgal közölhessük. Mert lehet nekünk akármilyen nagy hatalmunk, és lehet akárkinek bármilyen nagy hatalma ebben az országban, van azonban egy másik nagyobb hatalom is, amely felettünk, mindenki felett áll: a nemzet közvéleménye. A nemzet közvéleménye pedig kiváncsi mindarra, ami történik, meg akarja azt hallgatni, mert hiszen végső fokban, legfelső fokon, ő mond ítéletet mindenről, ami felett mi ítélünk és mindenek mások ítélnek. A nemzeti közvélemény kiszolgálásának fontos érdekének biztosítása szempontjából feltétlenül szükség van arra, hogy egy teljesen konszolidált, az alkotmányosságnak legalább törvényszerinti formái között élő államban a legfontosabb szabadságjogok egyike, a sajtószabadság végre vitátlan legyen. Képviselőtársaim itt már több alkalommal felsorolták a sajtócenzurának különböző viszszaéléseit. Ez mind nem használt. Egyszerű kritikai cikkeket, egyszerű kis szatírákat nem engednek közölni. Hogy rámutassak arra, hogy milyen fontos a sajtószolgálat, ma is vehetünk innét példát. Tárgyaltatott itt egy eset, Beniczky Ödön képviselő ur megjelenésének esete. Természetesen, ahogy ez itt tárgyaltatott s amilyen beszédek a vita körül elhangzottak, az a sajtóban majd megjelenhetik, mert hiszen az országgyűlésen történteket a cenzúra még sem nyomhatja el. Van azonban ennek a kérdésnek egy másik ága, amelyik nem tárgyaltatott. Itt ugyanis csak arról volt szó, hogy megidéztessék-e Beniczky Ödön a Ház elé azért, hogy meghallgattassák. Megengedem, hogy itt pro és contra egyforma eséllyel és igazsággal lehet vitatkozni, van ennek a kérdésnek azonban egy harmadik ága, amelyet nem tárgyaltunk, az, hogy egy képviselőtől valahonnan, aki Isten tudja, hol van, mert ezt igazán, nem tudjuk, csak azt tudjuk, hogy nem a törvény kezei között van, egy kétségbeesett kiáltás hangzott felénk, a Nemzetgyűlés felé, amellyel azt panaszolja, hogy nem tud megjelenni a Nemzetgyűlésen. Itt csak arról van szó és arról volt szó, hogy egy képviselő törvénytelen hatalommal gátoltatik abban, hogy törvényhozói kötelességének eleget tegyen. Mert ez törvénytelen hatalommal történik... (ügy van! a baloldalon.) Szilágyi Lajos: Esküt tesznek a törvények megtartatására ! Rupert Rezső : ... az illető képviselőknek visszatartása csak törvénytelen önkény. S akkor itt a Nemzetgyűlésen nem tudta az a képviselő, illetőleg nem is a képviselő, hanem a Nemzetgyűlés a maga szabadságát megvédelmezni akkor, amikor eltűri, szavaz afelett és leszavazza azt a kérdést, hogy vájjon egy képviselőnek, aki nincs letartóztatva és nincs is alap arra, hogy törvényesen letartóztattassék, joga van-e itt megjelenni. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a Nemzetgyűlés nem efelett határozott. (Mozgás a baloldalon.) Rupert Rezső : Ezt a témát is meg kellene irnia a sajtónak, de nem tudom biztosan, hogy megirhatja-e vagy sem. Minthogy nekünk szerepünk