Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

288 A Nemzetgyűlés 265. illése 1921. akkor, amikor a Nemzetgyűlés nincs együtt és a mi képviselői és publicisztikai kötelességünk, hogy a közvéleménnyel akkor is érintkezzünk, amikor azt innét az ország szine elől, a legfelsőbb fórum elől nem tehetjük, megpróbáltam és megpróbálták többi képviselőtársaim is azt, hogy a magyar közvéleménnyel, a magyar nemzettel legalább a sajtó utján érintkezzünk. De ez majdnem lehetetlenné vált. Lehetetlenné vált a kritika Egy napon, pl. a Nemzetgyűlés szünetelése alatt, megjelenik az amnesztiarendelet, mely az erkölcsi törvényeket szeldesi, rúgja fel keresztül-kasul. Ehhez az amnesztiarendelethez, melyért a kormány felelős, a Házban nem lehetett hozzászólni ; hozzá kellett volna szólni a másik fórumon, a szószéken, az utcák szószékein, a termek szószékein talán, de mindenesetre hozzá kellett volna szólni és jogunk is lett volna hozzászólni a sajtóban, hogy a kormányt ezért a tényért felelősségre vonjuk. Nem akarom itt ezt az amnesztia-rendeletet idézni. Ebben szomorú és szörnyű dolgok soroltatnak fel, nevezetesen hogy a közfelháborodás közben hazafias tévedésből elkövetett gyilkosságok és más egyéb gonosz cselekedetek megbocsáttatnak, ha a magyar faj védelmében követtettek el. Kimondatik ebben az amnesztia-rendeletben, — ez az egy benne még a jó — hogy a nyereségvágyból elkövetett cselekményekre azonban nem vonatkozik ez az amnesztia-rendelet. Már most meg kellett volna kérdezni megnyugtatásául az országnak a kormányt, hogy hogyan is érti ezt az amnesztia-rendeletet, mert hiszen abban az egész nemzet léte ellen irányított szörnyű fenyegetés és veszedelem van, ebben az van, hogy gonosztevők ráuszittatnak az országra ... Andaházy-Kasnya Béla: Uszitás! Rupert Rezső : . . . Kormány, vigasztalj meg, hogyan érted a dolgot, mert a tényeidben affélét látunk, hogy szabadonbocsátottak olyan embereket és bűnösöket, akik titokban orvul követtek el gonosztetteket, amelyekhez természetesen a közfelháborodást elfelejtették tanúul meghívni. Azt is láttuk egy napon, hogy ezen rendelet alapján, amely annyi gonosztett felett akar szemet hunyni, megkegyelmeznek olyan bűnösöknek is, akik nyereségvágyból elkövetett bűncselekményt követtek el. Hogy más példát ne említsek, ott van Eumbold Attila esete, akit a statáriális eljárás rablás miatt ítélt halálra, majd megkegyelmeztek neki 15 évre és most ezt az embert amnesztia utján szabadon bocsátották. (Mozgás a baloldalon.) Ez teljes tönkretétele . . . Andaházy-Kasnya Béla: Anarchiája! Rupert Rezső : . . . elpusztítása a nemzet erkölcsi rendjének, ez anarchia, amely után senki semmiről biztos nem lehet. Ennek a nemzetnek nagyobb része már hét esztendő óta életveszedelemben forog. Amikor künn voltunk a harctéren, megértettük, hogy évi december hó 10-én, szombaton, napról-napra remegni kellett az életünkért s mikor jöttek a forradalmak, akkor is érthető volt, hogy remegni kellett az életünkért. Mikor már ezeknek is vége volt, azóta sincs semmi egyébről szó, azóta is a magyar polgároknak, azoknak, akiket eddig a forradalmak is üldöztek, folyton remegniök kell az életükért, vagyonukért. Hiszen olyan felháborító tény után, hogy sokszor száz és száz ember által elkövetett büntetendő cselekmények — csak az Athenaeum lerombolására gondolok — nem nyomoztatnak ki, micsoda reménységünk lehet arra, hogy ebben a jogrendben az életünk biztonságban van-e, és micsoda garancia lehet arra, hogy itt a nyugodt, becsületes, gazdasági rend is megkezdi már egyszer a maga körfutását, amely nem történhetik meg mindaddig, amíg ebben az országban a félelem érzése lakozik. Mindezeket el kellett volna sajtó utján mondani és el kell mondani, mert hiszen a nemzet életének igen fontos, igen nagy kérdéseiről van szó. El kellett volna mondani a kritikát azzal szemben is, hogy a kormány még a független bíróságot is befolyásolni igyekszik. November 26-án ugyanis — ha jól emlékszem — megjelent a kormány hivatalos lapjában, a Magyar Távirati Irodában egy közlemény, amelyben körülbelül az volt, hogy a magyar kormány elvárja kvázi a független bíróságtól, hogy ezekkel az úgynevezett királypuccsista bűnösökkel szemben ne tanúsítson kivételes bánásmódot, stb. (Mozgás a baloldalon.) Egyszóval félre nem érthető célzásoknak a sorozata volt benn ebben a Távirati Iroda-beli közleményben. Ezzel szemben meg kellett nyilatkozniuk különösen a jogászoknak, mert hiszen az mindig szokás volt és minden alkotmányos államban ugy van, hogy a pgászok ezeket a kérdéseket a tudományban, a lapokban mindenütt megvitatják. Magyarországon azonban nincs így, mert már a Távirati Irodában a magyar kormány mintegy útmutatást adott a bíróságnak, ami a mai körülmények közt nagyon veszedelmes, mert az államélet egész területén nagyon aggasztó jelenségeket látunk. Ezzel szemben nem lehetett felszólalni, nem lehetett kivédeni a kormánynak ezt a jogtalan, de nem is okos cselekedetét, hogy már a bírósághoz is hozzá akar nyúlni, akkor pláne, mikor ezek nem is a birós*ágnak, hanem az ügyészségnek kezében vannak. Adtam én is, más is efféle sajtónyilatkozatokat, mert jogi minősítést kértek tőlünk, a Magyar Távirati Iroda közleményére való utalással azonban ezek közlését nem engedték meg. Egy napon a kormány kijelentése alapján arra ébredtünk fel, hogy Magyarországon még a törvényhozási propaganda, az alkotmányos küzdelem sem szabad, mert nem történt kisebb kijelentés, mint az, hogy itt törvénnyel fogják megtiltani az úgynevezett Habsburg-propagandát, hogy erre mintegy kötelezte magát a kormány.