Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

27G A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. évi december hó 10 én, szombaton. Rassay Károly: TJgy van! Somogyi István: ...illetőleg, amennyiben az ügyészség kéri a bíróságot, még egyszer 15 napig meghosszabbítható. Tehát még a bíróságnak sincs joga pl. 32 napig előzetes letartóztatásban tartani, itt pedig bíróság nélkül és nem 30 nap óta, hanem már hatodik hete vannak az illető képviselőtársaink letartóztatva. Rassay Károly: Ez már nem politika!. Szilágyi Lajos: Igazságügyi botrány! Örök szégyene a jelenlegi igazságügyministernek ! (Zaj jobbfelöl.) Rassay Károly: A többi között! Sándor Pál : Az »i«-t törölni kell az igazságügyministeriumból ! Somogyi István : Azért mondottam beszédem elején, hogy itt sokkal nagyobb jogok vannak sértve és itt ne méltóztassék mindig az illető képviselők személyére vonatkoztatni ezt az egész esetet, mert ez már akkor is törvénysértés és akkor is törvénytelenség volna, ha az illetők nem volnának hátrányosabb helyzetben, amint az előadó ur tegnap mondotta, mert mentelmi joguk is van, hanem akkor is törvénytelenség volna, ha a büntetőperrendtartás hatályosságának területén bármely állampolgárral szemben ilyen eljárás folytattatnék le. (Ügy van! TJgy van! balfelöl.) Bródy Ernő : Még a

r gyilkosokkal szemben is ! Somogyi István: Én ebben a tekintetben még az ügyészséget sem tudom olyan nagyon kérdőre vonni . . . Bródy Ernő : Nem is lehet, csak a kormányt ! Az ügyészség utasításra dolgozik! Somogyi István : . . . mert ez a szegény ügyészség valóságos tornászást visz véghez ezeknek a végzéseknek terén. Méltóztassék megnézni, az előadó ur és a hivatalos előadmány tovább megy, mint amit maga az ügyészség is megállapít. Az előadmány azt mondja, hogy tettenérés van, tettenérés esetén pedig az 1867 : XII. te. értelmében tekintet nélkül a mentelmi jogra megtörténhetik a letartóztatás ; ellenben az ügyészség azt mondja, hogy kéri a kiadatást, mert a büntetés előrelátható nagyságánál fogva szökésüktől lehet tartani. (Zaj és felkiáltások balfelöl: Botrány!) Maga az ügyész indokolásában nem a tettenérésre baziroz, hanem azt mondja, hogy azért van szükség a letartóztatásra, mert a büntetés előrelátható nagyságánál fogva félni lehet az ő szökésüktől. Huszár Elemér : Elég szomorú ! Somogyi István: Tovább megyek. Nem is lett volna eszerint joga a hatóságoknak letartóztatni ezeket a képviselőket, mert nem forog fenn az 1867: XII. te. analógiája, vagyis a tettenérés, amit maga az ügyészség igazol akkor, mikor indokaiban nem a tettenérésre bazirozva kéri a nevezett képviselők kiadatását. Kutkafalvy Miklós: Nem szabad ebből pártkérdést csinálni! Csontos Imre: Egy nemzetnek életében nincs pártkérdés ! Sándor Pál : Kukutyini bölcs ! Bródy Ernő : Mire tanít bennünket Csontos tanár ur? (Zaj jobbfelöl.) Weiss Konrád (közbeszól. Zaj). Csontos Imre: Az ilyen lenézés az oka az egyenetlenségnek. (Zaj.) Elnök : Kérem a t. képviselő urakat, ne provokálják a túlsó oldal közbeszólásait ! Méltóztassanak a házszabályokhoz alkalmazkodni. Méltóztassék folytatni. Somogyi István : Azt mondta tegnap Rubinek István t. képviselőtársam, hogy más téren is nehezebb ám egy képviselőnek a helyzete, nemcsak a letartóztatás terén. Azt mondja, hogy mig a törvény ugy intézkedik, hogy letartóztatásnak van helye tettenkapás esetén, ha a tettenkapott kiléte meg nem állapitható, a képviselőkre nézve ez a szabály annyiban módosul, hogy azok már ezen utolsó mondat fenforgása nélkül is letartóztathatok. Ezt én soha életemben nem hallottam, de azt hiszem, egyikünk sem hallhatta azt, hogy az országgyűlési vagy nemzetgyűlési képviselő, a törvényhozás tagja, akinek mentelmi joga van, hátrányosabb helyzetben van, mint a magyar állam bármely tucat-polgára. (Zaj). Huszár Elemér : Mert ezt a pártérdek kívánja és a mellékkormány! (Egy hang jobbfelöl : Hát a választók mit akarnak ?) Rupert Rezső : Es ezt szavazással akarják eldönteni ! Somogyi István: Mert ha Magyarország egyetlen állampolgárát sem szabad tettenérés esetén sem letartóztatni, csak akkor, ha az ő kiléte meg nem állapitható, akkor, azt hiszem, ennyi joga annak a nemzetgyűlési képviselőnek is van, mint az utolsó munkásnak, vagy mint akármelyik útszéli koldusembernek, hogy csak akkor tartóztatható le tettenérés esetén, ha nem állapitható meg a kiléte. Azt mondani, hogy a nemzetgyűlési képviselő azonban letartóztatható akkor is tettenérés esetén, ha a kiléte megállapítható, azért, mert az 1867. évi törvény azt mondja, hogy kivéve a tettenkapás esetét: azt állítani, hogy ez esetben tehát a nemzetgyűlési képviselőnek a személyes szabadsághoz kevesebb joga van, mint az ország bármely polgárának, azt hiszem képtelenség. (Ugy van! bal felől.) Még egy tényre hívtam fel az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét, nevezetesen arra, hogy itt nemcsak nem a törvényeknek megfelelőleg történt a dolog, hanem, egyenesen a törvények ellenére. Itt állandóan arról van szó, a ministerelnök ur is azt mondotta, hogy az ügy a bíróság előtt áll és ő már nem avatkozhatik bele, mert hiszen a magyar bíróság feladata lesz most már ebben a bűncselekményben állást foglalni. A magyar bíróság a következőképen nyilatkozik erről a cselekményről. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a budapesti kir. büntetőtörvényszék végzésében : »A budapesti kir.