Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-265
A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. évi december hó 10-én, szombaton. 277 ügyészség 117.161. számú határozatával elrendelte a nyomozást és letartóztatást Rakovszky István, gróf Andrássy Gyula, gróf Sigray Antal, Beniczky Ödön nemzetgyűlési képviselők ellen a Btk. 152. §. 3. pontjában meghatározott és a 154. és 155. §-ok szerint minősülő lázadás bűntette miatt. Minthogy a Bp. 32. §-ának rendelkezésére való tekintettel a nemzetgyűlési képviselők mentelmi jogának felfüggesztése az előzetes letartóztatás elrendelése céljából is szükségesnek mutatkozik. . .«, vagyis a budapesti kir. büntetőtörvényszék nem tudja hivatalosan, hogy le vannak-e tartóztatva, vagy nincsenek letartóztatva, mert az egész megkeresést azzal a végzéssel küldi meg, melynek az az indokolása, hogy azért van szüksége a biróságnak a képviselők kiadatására, mert esetleges letartóztatásuk is indokolt lesz. Ugyanakkor azonban azok a nemzetgyűlési képviselők már cirka három hete ülnek ügyész'i végzés és ügyészi határozat alapján. Ami már most az egyes képviselőknek tettenkapását illeti, én ebben nem megyek odáig, ameddig ment az igen t. előadó ur. Nem óhajtok vele vitatkozni, hogy van-e tetten kapás jelen, vagy nincs; vitatkozzék az igen t. előadó uraz ügyészszel, aki azt mondja, hogy nincs, mert nem ennek alapján indokolja meg a végzéseit. Én őt ezen a téren nem követem. Nem követem azon a téren sem, hogy én megállapítsam, hogy jelen van-e a lázadás kritériuma, hogy megvan-e a sulyosbitó körülménye, vagy vannak-e enyhitő körülmények, avagy nincsenek. Az én véleményem mindig az volt, és ma is az, hogy a Nemzetgyűlés és a mentelmi bizottság az illető képviselők kikérése alkalmával csak annyiban vizsgálja a bűncselekményt, hogy tényleg kodifikált bűncselekmény-e a büntetőtörvénykönyvben vagy nem. Csekélységemnek megvan a véleménye erről a bűncselekményről, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) de sem a Házra nem akarom oktrojálni, sem pedig nyilvánosságra nem hozhatom, részben azért sem, mert az igen t. képviselőtársaim maguk is kijelentették, hogy ők nem akarnak kibújni a felelősség alól, amint ez Gratz vallomásából is kitűnik, ők maguk is azt akarják, hogy biróság elé kerüljenek, én tehát nem megyek bele abba a kérdésbe, hogy itt megvan-e a lázadás és a lázadásra való szövetkezés. (Zaj.) Klltkafalvy Miklós : Helyezzék szabadlábra őket és a vizsgálóbíró holnapután megteheti ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Tessék felfüggeszteni a mentelmi jogot. Somogyi István : Tény az, hogy a mentelmi jog nem az egyeseknek, hanem magának a törvényhozásnak joga, a törvényhozó testület egyes tagjai erről le nem mondhatnak, de a jelen esetben ők maguk kérték, hogy a mentelmi joguk felfüggesztésével számot adhassanak a cselekedetükről, tehát igenis azt mondom, méltóztassék kiadni őket. Ellenben — és most jövök beszédemnek végső következtetésére — még ha azt a bizonyos államérdeket feltételezem is, még ha azokat a szabálytalanságokat elnézem is, amelyek itt az egész eljárás tartama alatt megtörténtek, s amelyeket nem volna szabad egyetlenegy más állampolgárral szemben sem elkövetni, nevezetesen, hogy a kicsiny detail-részeket is elmondjam, a törvény kifejezetten megmondja, hogy akkor, amikor egy magyar állampolgár ellen elrendelik az előzetes letartóztatást, a végzésben ki kell tenni, hogy melyik hatóság az, amely abban az ügyben el fog járni, s bátorkodom az igen t. igazságügyminister ur figyelmébe ajánlani, méltóztassék megnézni ügyészének minden letartóztató végzését, azokban még csak allúzió sem történik arra, hogy melyik biróság elé óhajtják állítani a letartóztatottakat, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) itt tehát szintén egy olyan defektusról van szó, amelyet semmi néven nevezendő állampolgárral szemben nem szoktak, nem szabad elkövetni és nem is követtek el eddig, de jellemző az egész eljárás menetére, hogy itt egész vigan túlteszi magát az ügyészség a törvénynek expressis verbis rendelkezésén. Szilágyi Lajos : Ez bizonyltja az üldözést 1 Somogyi István : Nem térek ki még arra sem, hogy katonaság tartóztatta le őket, nem térek ki arra, hogy gróf Sigray Antalt egészen a fő-utcai fogház kapujáig katonák kisérték be, ami megint abszu r dum. De rendben van, én egészen odáig hajlar dó vagyok elmenni, hogy koncedálom az államérdeket, koncedálom azt, hogy az államérdeke megkövetelte, — mint ahogy az én véleményem szerint nem követelte meg — 1921 október 25-én a letartóztatást. Erre nézve a belügyminister urnák ez után a távirat után még mindig lehet egy mentsége, a btk. 79. §-a, amely azt mordja, hogy a jogos védelemnek félelemből, ijedtségből, megzavarodd sból történt áthágása nem büntethető. (Élénk derültség half elől.) Tehát elmegyek egész odáig, hogy a hatóságok esetleg rosszul látván a helyzetet — de jóhiszemüleg, — megvolt egy magasabb etikai alap arra, hogy ezek az igen t. képviselőtársaim letartóztatásba helyeztesserek. Bródy Ernő: Miért ? Beniczkynél is ? Somogyi István : Még Beniczkynél is, még ennél a jogi nonsens-nél is megteszem ezt a koncessziót és — nagyon kérem, méltóztassanak ezt megfigyelni — elmegyek cdáig, hogy azt mordom : rendben van, a magyar kormány látva a helyzetet, lehet hogy jól, lehet hogy rosszul, mirdenesetre egy nagyobb érdekből, egy mirdannyiunkat érintő nagy érdek, az ország nagy érdeke szempontjából tartotta szükségesnek a letartó/tatást. Rendben van. De milyen érdekből tartja még hat hét után is fogva őket ? (Igaz ! TJgyvan ! bal felől.) Bródy Ernő: Bosszúból! Friedrich István : Hát engem tetten értek ? Én miért ül+em 8 napig ? ! (Derültség.) Bródy Ernő : Beniczky önként jelentkezett ! ( Zaj ) , . ,. Elnök : Méltóztassék folytatni, képviselő ur ! Szilágyi Lajos: Ilyenkor kellene fotográfia, hogy kik nevetnek, majd azután később előveszszük a fotográfiát. (Zaj jobb felől.)