Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-256
A Nemzetgyűlés 256. iUése 192. és alig hiszem, hogy ezzel a tiszt viselőkérdést rendezni lehetne s azt a nagy nyomorúságot, amelyben a tiszt viselőtársadalom ezidőszerint van, ez a javaslat megszüntetné, a törvényjavaslatot az ő nyomoruságukra való tekintettel megszavazom. Figyelmeztetem azonban a kormányt arra, hogy a kérdés ezzel még elintézve nincs. Ezt a kormány nagyon jól tudja. Ha a tisztviselők ellátását nem helyezik egészen más alapokra, ha a tisztviselők nem kapják meg mindazt, ami nekik a törvény szerint és a rendeletek szerint jár, akkor az izgalom sokkal elementárisabb erővel fog kitörni, mint ahogy a napokban láttuk az egyik kormányzópárt helyiségében. Öva figyelmeztetem a kormányt arra, hogy ne méltóztassék ezt a kérdést ugy kezelni, mint ahogy Hegedüs Loránt volt minister ur kezelte, aki mindig azzal biztatta őket, hogy egyszer csak jönni fog az olcsósági hullám.. Igen, de azután jött a drágasági hullám, ők pedig a két hullám között mindig a mélységbe pottyantak. Kérem az igen tisztelt kormányt, hogy ha ezt a törvényjavaslatot megszavazza a Nemzetgyűlés, méltóztassék intézkedni, hogy azonnal végrehajtsák, hogy mindenki hozzájusson a járandóságához. Mielőtt beszédemet befejezném, még arra kérem az igen tisztelt Nemzetgyűlést, méltóztassék azt a határozati javaslatot is elfogadni, amelyben azt kérem a Nemzetgyűléstől, hogy a kormánynak adjon felhatalmazást arra, hogy a tisztviselőknek törvényes illetményei adómentesek legyenek. Miról van itt szó ? Arról, hogy egy tisztviselő 80 vagy 100 koronával fog többet kapni egy hónapban, — hiszen a legmagasabb tisztviselői foknál sincs több, mint 200 korona havonta. Az egyenlő teherviselést kívánjuk elérni, hogy necsak azok fizessenek adót, akiknek legkisebb a jövedelmük s akik legtöbbet nyomorognak, mi g azok, akiknek óriási a jövedelmük, egy fillér adót sem fizetnek az államkasszába. Miután a katonáknak adómentessége úgyis megvan, kérem az igen tisztelt Nemzetgyűlést és a kormányt, méltóztassék elfogadni a határozati javaslatomat, amely a következőképen szól : »Az e törvény szerint segélyben részesülő összes tisztviselők, nyugdíjasok stb. egyébként adóköteles illetményei a törvény hatályba léptével adómentesek legyenek.« A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés half elől.) Elnök: Szólásra következik? Vasadi Balogh György jegyző' : Javos Antal ! Javos Antal : T. Nemzetgyűlés ! Nem azért szólalok fel e fontos törvényjavaslathoz, mintha azokat a tisztviselőket, akik a hazának javára, a haza boldogulásáért dolgoznak, kritizálni akarnám, vagy talán sajnálnám tőlük a fizetésük felemelését, de már a vagyonváltságnálazt vettem észre, hogy itt tulaj donképen támadás indult a földmives társadalom ellen. Ez pedig nem más, mint banktámadás. Sándor Pál t. képviselőtársam már akkor hangsúlyozta, hogy a falu népe tele van pénzzel, zsákszámra áll nála a pénz, aranyakat, ezüstöket , évi szept. hó 23-án, pénteken. 21 vásárolnak és igy nem kerül vissza a falu népe a bankok kezére. Azt hiszem, hogy tévedni fog majd a t. képviselőtársam, mert a falu népe addig fog fizetni, ami g pénze lesz, de nem fog behódolni ismét a takarékoknak* T. Nemzetgyűlés ! Azt a fizetésjavitást, amit a kormány a tisztviselőknek kivan adni, ha alaposan megvizsgálom, semmi tekintetben sem tartom rájuk nézve segítségnek. Ha az ő fizetésük meg lesz javitva, ez ugyebár, a termelők rovására történik, s akkor mindennek az ára újból felemelődik, sőt a munkásoknak, akik nem állami alkalmazottak, jobban meg fog drágulni az élete . Ez tehát sem. a tisztviselőkön, sem pedig az országnak bármiféle fogyasztóján nem fog segíteni, hanem inkább kárára lesz. Epen ezért nem vagyok hajlandó ezt a javaslatot megszavazni, hanem talán ezt a törvényjavaslatot egy kicsit más módozatba lehetne átterelni. Említette t. képviselőtársam, hogy vannak a minist eri umokban olyan nagybirtokosok, akiknek ezer, kétezer, vagy tízezer hold földje van, (Felkiáltások a középen : Nagyon kevés van!) a ministeri tanácsosok majdnem mind azok, majdnem mind olyan egyének, akik igazán nincsenek ráutalva arra, hogy az államnak szolgálatában álljanak, (Zaj és ellenmondások balfelől.) akik nagy adófizető polgárok. Én is szívesen meghajlok azoknak a tisztviselőknek segítése előtt, akik a hazáért dolgoznak, de nem tudom elképzelni azt, hogy segíteni lehessen a tisztviselőkön, ha a mostani létszámuk fenmarad. Weiss Konrád : Hát mit csináljunk velük ? A Dunába hajigáljuk őket ? Javos Antal : Azokról a tisztviselőkről, akik az állam szolgálatában vannak . . . Weiss Konrád : Lámpavasra kell húzni őket, akkor el -van intézve a tisztviselőkérdés. (Zaj.) Javos Antal : ... az államnak gondoskodnia kell. Mi az állam ma ? Egy csonka test, kéz és láb nélkül. Friedrich István : Fej nélkül, ez a legnagyobb baj ! JavOS Antal : Az állam nem tud gondoskodni a megélhetésükről. Nagyon sokszor hallottam a túloldalról, hogy a tisztviselőket el kell helyezni üzletekben, kereskedésekben, de nem láttam egyetlen tisztviselőt sem, aki kereskedői pályára ment volna, mert félnek a pult mellé állani. (Ellenmondások a baloldalon.) Nem tudom elképzelni, hogy a falusi kisember miből fogja ezt megfizetni. Az állat ára leesett, gabonát nem szabad szállítani, emellett az idén olyan nyomorult termés volt, hogy kukoricából, burgonyából alig termett valami. A jószágot is betegségek pusztítják. Nem tudom elképzelni ezt a fizetésjavitást, ha csak a pénz ügyminist er nem ad minden falunak egy bafkóprést, mert pénz nélkül a falu népe sem tud fizetni. Nagy tévedés, amit t. képviselőtársam mondott a múltkor, hogy a falu népének tele volna pénzzel a zsákja.-A falu le van rongyolódva. Ha mégis egyre emelik a tisztviselők fizetését és ugyan-