Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-256

22 A Nemzetgyűlés 256. ülése 192.1. 'évi szept. hó 23-án, pénteken. akkor nem csökkentik a tisztviselők számát, akkor három év mulva — még annyi idő sem kell hozzá — mikor a tisztviselőosztály teljesen megette Magyarországot. Én nem mondom azt, hogy a nyomorgó tisztviselőkön ne segítsünk, de ahol nincs, onnan nem lehet elvenni. (Zaj a baloldalon.) Ismétlem, amely tisztviselő meg tud élni a fizetése nélkül, az menjen a birtokára gazdálkodni. Itt más megoldás nincs. Ismét visszatérek arra, hogyha a fizetést igy emelik, ez nem fog semmit sem érni, mert utána mindjárt emelkedik az áru értéke is. A bankóprést meginditják és a falu népe majd nem fog adni semmit azért a pénzért, amely nem ér semmit. Mit fog akkor tenni a tisztviselő, hová fog fordulni ? Vagy talán ugy segit magán, amint hallottam szóbeszédben, hogy ki kell menn a falura, mert ott nagy a bőség és el kell venni a gazdától, amije van ? (Felkiáltások a baloldalon : Ezt senki sem mondta !) Erre csak azt mondhatom, amit már a kommunizmusban mondtam : egyszer lehet komrmmizálni, de többet azután soha. Csizmadia Sándor : Nem adnak földet a népnek ! Elnök : Ne tessék zavarni a szónokot ! Javos Antal : Ha nálam tiz ember végzi öt embernek a munkáját, akkor elbocsátom azt a fölösleges öt embert. (Zaj a baloldalon.) Csizmadia Sándor : Haszonbérbe sem adnak a nagybirtokosok földet a népnek ! Elnök : Csizmadia képviselő urat másodszor figyelmeztetem, ne zavarja a szónokot. Javos Antal : Ha tudnak ennél okosabb megoldást, én szívesen hozzájárulok. De nem tudom elképzelni, hogyan adjak valakinek két diót, ha nekem csak egy dióm van. Ismétlem tehát, hogy a törvényjavaslatot nem fogadhatom el, mert az nem vezet semmi jóra, csupán az ország kárára. Más módozatot kell keresnie a pénzügyi kormánynak arra, hogy a tisztviselőkön segitsen, mert fizetésjavitásokkal nem tud segiteni. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Ki következik szólásra ? Vasadi Balogh György jegyző : Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Mivel az előttem szóló kormánypárti képviselő ur a kormány javaslatát nem fogadja el, én sietek rögtön kijelenteni, mint ellenzéki képviselő, hogy én pedig a kormány javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen. Felkiáltások a jobboldalon : Gyere vissza !) MeskÓ Zoltán ; Gyere vissza, minden meg van bocsátva ! Szilágyi Lajos : Ettől függetlenül is az a megjegyzésem az előttem szóló képviselőtársam beszédjére, hogy attól* félek, ez megint tápot fog adni annak a vádnak, hogy a kisgazdákat az önzés vezeti a törvényjavaslatok tárgyalásánál. (Élénk tiltakozás a jobboldalon.) Rubinek István : Nem hivatalos szónok ! MeskÓ Zoltán ; Egyéni vélemény volt ! Szilágyi Lajos : Az egyik ok, amiért — ettől függetlenül is — felszólalok, az, hogy a párt közi értekezletről, amely a tegnapi és mai tárgyalásokat megelőzte, téves hivatalos hiradás jelent meg. A hivatalos hiradás ugyanis azt mondja, hogy a ministerelnök ur felvilágosításait az értekezlet megnyugvással vette tudomásul. Bocsánatot kérek, én, aki az értekezleten jelen voltam., kijelenthetem, hogy a ministerelnök ur felvilágosításait igen sokan nemcsak, hogy nem megnyugvással vették tudomásul, hanem mélységes aggodalommal eltelve fogadták. Mi a ministerelnök ur felvilágosításai felett sok vonatkozásban erős kritikát is gyakoroltunk, de bírálatunknak a nagy nyilvánosság előtt való részletes kifejtésétől, kifogásainknak és követeléseinknek taxativ felsorolásától a nemzet nagy érdekeire való tekintettel ezidőszerint elállottunk. Elállottunk azért is, mert a napirenden levő három nagy kérdés : Nyugat-Magyarország kérdése, a pénzügyi helyzet kérdése és a földmivelésügyi ministeriumbeli visszaélések ügye, ma még folyamatban levő ügy, amelyekben a kormány ténykedése annyira előrehaladott stádiumban van már, hogy ebben semmi vissza nem csinálható, hogy ez már alig változtatható. Olyan stádiumban vannak ezek az ügyek, hogy ezek lebonyolítását csak a gróf Bethlen kormány végezheti és azt más kormány őtőle most már át nem veheti. Ilyen körülmények között én sem akarok a kormány ténykedései elé akadályokat görditeni, hanem a felelősséget teljes mértékben a gróf Bethlen-kormányra hárítván, felfüggesztem bírálatomat mindaddig, amig a politikai konzekvenciák levonásának ideje el nem következik. Felfüggesztem e bírálatot a pénzügyi kormányzás felett is, bár Hegedüs Loránt pénzügyminister ur politikai szempontból már levonta a konzekvenciákat, mert lemondott. Készséggel elism erem, hogy a minisier ur férfiasan és önérzetesen járt el, sőt joggal beszélt itt politikai morálról. Ámde felvetem a kérdést, vájjon ugyanez-e a helyzet Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister úrral szemben, vájjon nem érkezett-e el az ideje annak is, hogy a minister ur is levonja politikai szempontból a konzekvenciákat és lemondjon. A minister urat tegnap a pénzügyi bizottság, mely tudvalevőleg a Nemzetgyűlés legfontosabb és legnagyobb bizottsága, leszavazta. A minister ur a bizottság szine előtt szembe került a kormány fejével s kisebbségben maradt, következésképen a minister úrra hárul az a feladat, hogy visszavonuljon és nem a ministerelnök úrra, aki a szembenállás alkalmával a többséget birta maga mögött. Rubinek István : Bizd csak rá ! (Élénk derültség.) Szilágyi Lajos: Nem tudom, hogy Tomcsányi igazságügyminister ur mire vár még. (Mozgás a jobboldalon.) Milyen módon gondolja, hogy a nemzet akaratának kifejezésére hivatott Nemzetgyűlés vele szemben bizalmatlanságát kifejezze. Már kétizben leszavazták a minister urat és a minister ur rendű-