Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

À Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. évi december íiő ÍÚ-én, szombaton. 266 sok értelmében jegyzőkönyvbe is foglaltattam. Kijelentettem nevezetesen, liogy a vasárnapi vér­ontás a király szándéka ellenére abból keletke­ett, bogy egy, a király csapatait vivő vonat arra a kelenföldi állomásról vett értesítésre, bogy a vonat befuthat, Torbágyról elindult, de mielőtt Kelenföldre érkezett volna, a kormánycsapatok részéről ágyutüzbe vétetett, amelynek több áldo­zata is volt.« Szilágyi Lajos : Meg van állapítva, hogy a vérontást ezek okozták. (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíves­kedjenek a házszabályokhoz alkalmazkodni. Szmrecsányi György : Ezt nem lehet elintézni ízléstelen, komisz megjegyzésekkel! Berki Gyula : Tessék más hangot alkalmazni! (Nagy Baj.) Elnök : Szmrecsányi képviselő urat egy, a Ház tekintélyét sértő kifejezés miatt sajnála­tomra kénytelen vagyok rendreutasítani. Somogyi képviselő urat pedig felkérem, szíveskedjék foly­tatni. Amennyiben azonban el volna fáradva a képviselő ur és pihenésre volna szüksége, figyel­meztetem, hogy joga van szünetet kérni. Somogyi István : Szándékomban van szünetet kérni, de tekintettel arra, hogy végefelé járok a vallomásnak, folytatom annak felolvasását. Elnök: Tessék folytatni. Somogyi István (olvassa): »Erre voltak kény­telenek a vonatból kiszállított csapatok a tüzet viszonozni. A kormány képviseletében megjelent Sárkány altábornagy azon kijelentésére, hogy az ellenállás szükséges volt a király csapatai Buda­pestre való bevonulásának megakadályozására, a király nevében kijelentettem, hogy ez a cél egy előzetes tájékoztató értesítés leadásával min­den vérontás nélkül is el lett volna érhető. Amikor a tárgyalás végén a fegyverszünet álta­lam javasolt meghosszabbításának elutasítása után a kormány képviseletében megjelent Kánya követ figyelmeztetett a király Magyarországról való eltávozásának szükségességére, ismét kije­lentettem, hogy ez a cél, ha valóban oly komoly a helyzet, vérontás nélkül békésen is elérhető.« (Zaj bal felöl.) Elnök: Méltóztassék, képviselő ur, a saját szónokukat meghallgatni. (Zaj balfelöl.) Gieswein Sándor: Az egész Háznak a szó­noka! Somogyi István (olvassa): »Előbb emiitett kijelentésem jegyzőkönyvbe foglaltatott, a Kánya követnek adott utóbbi válaszom jegyzőkönyvbe vétele megtagadtatott ugyan, de nem kételke­dem benne, hogy Kánya követ és Sárkány al­tábornagy urak ezt tanúsítani fogják. Mikor Torbágyra visszatérve, a királynak a tárgyalá­sok lefolyásáról, de különösen arról, hogy a kormánycsapatok az ellenségeskedéseket féltiz órakor, a jegyzőkönyv aláírásának pillanatában ismét megkezdték, jelentést tettem, Őfelsége azonnal kijelentette, hogy ő a maga részéről minden vérontást kerülni akar és minden fegy­veres erőszak alkalmazását, amelyre sohasem gondolt, mellőztetni kívánja. Még jelenlétemben írásbeli parancsot adott ki, hogy az esetleges lövéseket a csapatok ne viszonozzák, pár perc­cel később pedig elrendelte vonatjának Torbágy­ról való visszainditását. A déli órákban érkezett a vonat Tatára, ahol a királyi pár és kísérete az Esterházy-kastélyban szállt meg. Itt közöl­ték velem kedden reggel 5 órakor Rakovszky Istvánnal és gróf Andrássy Gyulával való együttes letartóztatásomat. Minthogy a király azon az állásponton volt, hogy a koronás kirá­lyával szemben a fegyveres ellenállás álláspont­jára helyezkedett magyar kormány egyes tagjai-­val, vagy képviselőivel közvetlenül nem érint­kezhetik, másfelől azonban ez az érintkezés a helyzet lebonyolítása szempontjából mellőzhetlen volt, a király határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy mindhárman vele maradjunk ; mire a kor­mány koncedálta, hogy én, majd később azt is, hogy gróf Andrássy és Rakovszky István a királynál maradhassunk. Az emiitett közvetítői funkciókat péntek délig, mikor gróf Andrássy és Rakovszky István Tihanyról elszállíttattak, velük egyetértésben, ettől kezdve hétfő estig, mikor a királyi pár elutazott, egymagam végeztem. Bár védekezésem érdekében volna az eközben lefolyt tárgyaláso­kat ismertetni, annak a szellemnek a megítélé­sére, amelyben ezt a közvetítői tevékenységet kifejtettük, tekintettel arra, hogy ezeknek a részleteknek szellőztetése jelenleg országos szem­pontból ártalmas lehetne, erre ki nem térhetek. Gróf Andrássy Gyula és Rakovszky István kü­lönleges szerepéről azon kívül, amiket fennebb elmondottam, tájékoztatva nem vagyok. Ra­kovszky Istvánnak gróf Bethlen István minister­elnökkel folytatott telefonbeszélgetéséről vagy beszélgetéseiről közvetlen tudomásom nincsen; azokon nem voltam jelen. Arra a kérdésre, hogy az akció katonai részét a királyi csapatok­nál ki intézte, azt válaszolhatom, hogy észlele­teim szerint az Lehár báró volt. Bűnösnek nem érzem magamat. Sopronban való megjele­nésem, mihelyt az akkoriban a kormány által is elismert törvényes magyar király azt meg­kívánta, már titkos tanácsosi eskümnél fogva is elhárithatlan kötelességem volt, mely elől ki nem térhettem.« (Élénk helyeslés balfelöl.) Szilágyi Lajos: Úgy van! Ugy van! Vagy leköszönni, vagy pedig az esküt megtartani. Somogyi István (olvassa): »Az alkotmány­jogi helyzet, mely a király visszatérése folytán előállt és amely az elé az alternativa elé állí­tott, hogy vagy az ősi alkotmány alapján álló király mellé, vagy pedig egy, a király távol­létében az alkotmányos formák kényszerű mellő­zésével létrejött szükségtörvény alapján álló magyar kormány mellé álljak, azon kötelezettsé­gek alapján«... Balla Aladár : Ez volt a külügyminister hat hónapig! (A jobboldal felé:) Ti támogattátok

Next

/
Thumbnails
Contents