Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

À Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. évi december íiő ÍÚ-én, szombaton. 266 sok értelmében jegyzőkönyvbe is foglaltattam. Kijelentettem nevezetesen, liogy a vasárnapi vérontás a király szándéka ellenére abból keletkeett, bogy egy, a király csapatait vivő vonat arra a kelenföldi állomásról vett értesítésre, bogy a vonat befuthat, Torbágyról elindult, de mielőtt Kelenföldre érkezett volna, a kormánycsapatok részéről ágyutüzbe vétetett, amelynek több áldozata is volt.« Szilágyi Lajos : Meg van állapítva, hogy a vérontást ezek okozták. (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokhoz alkalmazkodni. Szmrecsányi György : Ezt nem lehet elintézni ízléstelen, komisz megjegyzésekkel! Berki Gyula : Tessék más hangot alkalmazni! (Nagy Baj.) Elnök : Szmrecsányi képviselő urat egy, a Ház tekintélyét sértő kifejezés miatt sajnálatomra kénytelen vagyok rendreutasítani. Somogyi képviselő urat pedig felkérem, szíveskedjék folytatni. Amennyiben azonban el volna fáradva a képviselő ur és pihenésre volna szüksége, figyelmeztetem, hogy joga van szünetet kérni. Somogyi István : Szándékomban van szünetet kérni, de tekintettel arra, hogy végefelé járok a vallomásnak, folytatom annak felolvasását. Elnök: Tessék folytatni. Somogyi István (olvassa): »Erre voltak kénytelenek a vonatból kiszállított csapatok a tüzet viszonozni. A kormány képviseletében megjelent Sárkány altábornagy azon kijelentésére, hogy az ellenállás szükséges volt a király csapatai Budapestre való bevonulásának megakadályozására, a király nevében kijelentettem, hogy ez a cél egy előzetes tájékoztató értesítés leadásával minden vérontás nélkül is el lett volna érhető. Amikor a tárgyalás végén a fegyverszünet általam javasolt meghosszabbításának elutasítása után a kormány képviseletében megjelent Kánya követ figyelmeztetett a király Magyarországról való eltávozásának szükségességére, ismét kijelentettem, hogy ez a cél, ha valóban oly komoly a helyzet, vérontás nélkül békésen is elérhető.« (Zaj bal felöl.) Elnök: Méltóztassék, képviselő ur, a saját szónokukat meghallgatni. (Zaj balfelöl.) Gieswein Sándor: Az egész Háznak a szónoka! Somogyi István (olvassa): »Előbb emiitett kijelentésem jegyzőkönyvbe foglaltatott, a Kánya követnek adott utóbbi válaszom jegyzőkönyvbe vétele megtagadtatott ugyan, de nem kételkedem benne, hogy Kánya követ és Sárkány altábornagy urak ezt tanúsítani fogják. Mikor Torbágyra visszatérve, a királynak a tárgyalások lefolyásáról, de különösen arról, hogy a kormánycsapatok az ellenségeskedéseket féltiz órakor, a jegyzőkönyv aláírásának pillanatában ismét megkezdték, jelentést tettem, Őfelsége azonnal kijelentette, hogy ő a maga részéről minden vérontást kerülni akar és minden fegyveres erőszak alkalmazását, amelyre sohasem gondolt, mellőztetni kívánja. Még jelenlétemben írásbeli parancsot adott ki, hogy az esetleges lövéseket a csapatok ne viszonozzák, pár perccel később pedig elrendelte vonatjának Torbágyról való visszainditását. A déli órákban érkezett a vonat Tatára, ahol a királyi pár és kísérete az Esterházy-kastélyban szállt meg. Itt közölték velem kedden reggel 5 órakor Rakovszky Istvánnal és gróf Andrássy Gyulával való együttes letartóztatásomat. Minthogy a király azon az állásponton volt, hogy a koronás királyával szemben a fegyveres ellenállás álláspontjára helyezkedett magyar kormány egyes tagjai-val, vagy képviselőivel közvetlenül nem érintkezhetik, másfelől azonban ez az érintkezés a helyzet lebonyolítása szempontjából mellőzhetlen volt, a király határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy mindhárman vele maradjunk ; mire a kormány koncedálta, hogy én, majd később azt is, hogy gróf Andrássy és Rakovszky István a királynál maradhassunk. Az emiitett közvetítői funkciókat péntek délig, mikor gróf Andrássy és Rakovszky István Tihanyról elszállíttattak, velük egyetértésben, ettől kezdve hétfő estig, mikor a királyi pár elutazott, egymagam végeztem. Bár védekezésem érdekében volna az eközben lefolyt tárgyalásokat ismertetni, annak a szellemnek a megítélésére, amelyben ezt a közvetítői tevékenységet kifejtettük, tekintettel arra, hogy ezeknek a részleteknek szellőztetése jelenleg országos szempontból ártalmas lehetne, erre ki nem térhetek. Gróf Andrássy Gyula és Rakovszky István különleges szerepéről azon kívül, amiket fennebb elmondottam, tájékoztatva nem vagyok. Rakovszky Istvánnak gróf Bethlen István ministerelnökkel folytatott telefonbeszélgetéséről vagy beszélgetéseiről közvetlen tudomásom nincsen; azokon nem voltam jelen. Arra a kérdésre, hogy az akció katonai részét a királyi csapatoknál ki intézte, azt válaszolhatom, hogy észleleteim szerint az Lehár báró volt. Bűnösnek nem érzem magamat. Sopronban való megjelenésem, mihelyt az akkoriban a kormány által is elismert törvényes magyar király azt megkívánta, már titkos tanácsosi eskümnél fogva is elhárithatlan kötelességem volt, mely elől ki nem térhettem.« (Élénk helyeslés balfelöl.) Szilágyi Lajos: Úgy van! Ugy van! Vagy leköszönni, vagy pedig az esküt megtartani. Somogyi István (olvassa): »Az alkotmányjogi helyzet, mely a király visszatérése folytán előállt és amely az elé az alternativa elé állított, hogy vagy az ősi alkotmány alapján álló király mellé, vagy pedig egy, a király távollétében az alkotmányos formák kényszerű mellőzésével létrejött szükségtörvény alapján álló magyar kormány mellé álljak, azon kötelezettségek alapján«... Balla Aladár : Ez volt a külügyminister hat hónapig! (A jobboldal felé:) Ti támogattátok