Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

270 A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. hat hónapig azt, akinek ez a felfogása, pedig esküt tett az 1920 : I. tcikkre. Gr. Apponyi Albert: Ez a helyes felfogás! Balla Aladár (a jobboldal félé) : Ti támo­gattátok hat hónapig! Tizenhárompróbás csá­szári lakáj ! Rassay Károly: Mi turbulensek voltunk! Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíves­kedjenek a házszabályokat megtartani. Somogyi István : . . . »amelyeket húsvét óta a királlyal szemben vállaltam és amelyekkel az országnak is szolgálatot teljesíteni véltem, olyan volt, mely rám nézve más utat, mint a király mellett való kitartást nem is tett lehe­tővé. De nem érzem magamat bűnösnek azért sem, mert az egész akciónak sohasem volt célja a kormány ellen való fegyveres erőnek alkal­mazása, (Zaj jobb felöl.) hanem abból a biztos feltevésből indult ki, hogy a magyar kormány­zati tényezők önként át fogják adni a hatalmat, mihelyt a koronás magyar király visszatér« . . . Rassay Károly: Kétszínű politikával elhi­tették vele! Somogyi István : . . . »és alkotmányos minis­teriumot hajlandó kinevezni, mely a felelősséget vállalja. Az akció keretén belül játszott szere­pem pedig elejétől végig kiegyenlítő és békítő szerep volt. Meggyőződésem szerint csak a köte­lességemet teljesítettem a királlyal és a nem­zettel szemben.« (Élénk helyeslés és taps balfelöl és a balközépen.) Eddig szól Gratz^ Gusztáv vallomása. Huszár Elemér : Éljen Gratz ! (Élénk éljen­zés balfelöl.) Somogyi István : Tisztelettel kérnék öt perc szünetet ! Elnök : Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) ElnÖk: Az ülést újból megnyitom. Somogyi István képviselő urat illeti foly­tatólag a szó. Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztas­sék megengedni, hogy a kép teljessége kedvéért gróf Andrássy Gyula vallomásából csak azt a részt olvassam fel, amellyel indokolja azt a kérelmét és azt ay álláspontját, amellyel ők azt mondot­ták, hogy Őfelségével együtt Budapestre óhaj­tanak jönni. A vallomásnak ez a része a követ­kezőkép szól (olvassa) : »Szombaton éjjel Ács község mellett felkeresett bennünket Vass minis­ter és Ottrubay vezérkari tiszt a kormányzó ur levelével és a kormány üzenetével, hogy az elő­nyomulást fegyveres csapatokkal fogja megaka­dályozni és kéri, hogy a további előnyomulást szüntessék be. Őfelsége szűkebb kíséretével jöjjön be Budapestre, ők garantirozzák a biztonságát s egyben felmutatták az entente részéről érke­zett sürgönyöket, amelyek a lapokban is közölve voltak. A kiküldöttekkel Eakovszky István és én folytattunk tárgyalást, miután Őfelsége évi december hó 10-én, szombaton. előzőleg kijelentette, hogy velük nem kíván szóba állani. A tárgyalás azonban eredménnyel nem járt. Az én álláspontom az volt, hogy ebből a nehéz helyzetből tisztességes kibonta­kozás a legkedvezőbben ugy lehetséges, ha a kormány a felelősséget ránk hárítva, beleegye­zik abba, hogy Őfelsége Budapestre jöhessen, itt módunkban legyen az ügyekbe beletekinteni s meggyőződést szerezhessünk arról, hogy tényleg igaz-e, hogy az „entente olyan nehézségeket gördít az elé, hogy Őfelsége az uralkodást átvegye, mert ha ez tényleg igaz, akkor nem akarván az országot kalandokba vinni, le fogjuk vonni a következményeket. Meggyőződésem az volt, hogyha Őfelsége egyszer átveheti a hatalmat, hogy akkor ked­vezőbben folytathatjuk a tárgyalásokat a kis­entente-tal és az esetleges visszavonulás esetén jobban megvédhetjük a nemzet érdekeit és az ország méltóságát. A kormány kiküldöttei vál­lalkoztak rá, hogy üzenetünket a kormányhoz eljuttatják és az erre adandó választ velünk közölni fogják, ez azonban már nem történt meg, mert rövidesen fegyveres összeütközésre került a sor. Megjegyezni kivánom még, hogy én nemcsak nem tudtam semmit a visszatérés mostani tervéről s nemcsak nem készítettem azt elő, sőt inkább azon fáradoztam, hogy „elkerül­hető legyen helyzet, amely Őfelségét ilyen elhatározásra rábírja. Hangoztattam az összes illetékes tényezők előtt, hogy olyan irányt kövessünk, amely közelebb hozza a királyt hoz­zánk és megnyugtatja őt abban a tekintetben, hogy a várakozás nem lesz ügyének hátrányára. Újólag kijelentem, hogy én nemcsak nem akar­tam azt, hogy Őfelsége most visszatérjen, sőt ugy az ő érdekében, mint az ország érdekében szükségesnek tartottam arra törekedni, hogy az ebből esetleg származható veszélyt elháríthassam és Őfelségének visszatérte az 1920: 1. te. szel­lemének megfelelően közmegegyezéssel történjék meg.« (Mozgás.) Bátorkodom a Nemzetgyűlés figyelmét fel­hívni arra, hogy gróf Andrássy Gyula képviselő­társunknak ezen vallomása támogatva van Fekete Örsi Oszkár és Alexay repülőszázadosok vallo­másával, akik vallomásukban azt mondják, hogy amidőn a repülőgépről leszállva gróf öziráky dénesfai kastélyába megérkeztek, Andrássy Gyula grófot tájékoztatták arról, hogy Őfelsége meg­érkezett, amiről Andrássy Gyula gróf a leg­nagyobb meglepetéssel értesült és első meglepe­tésében azt mondotta, hogy : »Erről engem érte­síteni kellett volna«. Szóval több vallomás van, amely azt bizo­nyítja, hogy gróf Andrássy Gyula arról, hogy Őfelsége a király Magyarországba be fog jönni, tudomással nem bírt. Most a teljesség kedvéért méltóztassék meg­engedni, hogy még egy dologra hívjam fel az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét. Ez az egy dolog Hegedüs Pál altábornagy vallomása, amely

Next

/
Thumbnails
Contents