Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-265
270 A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. hat hónapig azt, akinek ez a felfogása, pedig esküt tett az 1920 : I. tcikkre. Gr. Apponyi Albert: Ez a helyes felfogás! Balla Aladár (a jobboldal félé) : Ti támogattátok hat hónapig! Tizenhárompróbás császári lakáj ! Rassay Károly: Mi turbulensek voltunk! Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokat megtartani. Somogyi István : . . . »amelyeket húsvét óta a királlyal szemben vállaltam és amelyekkel az országnak is szolgálatot teljesíteni véltem, olyan volt, mely rám nézve más utat, mint a király mellett való kitartást nem is tett lehetővé. De nem érzem magamat bűnösnek azért sem, mert az egész akciónak sohasem volt célja a kormány ellen való fegyveres erőnek alkalmazása, (Zaj jobb felöl.) hanem abból a biztos feltevésből indult ki, hogy a magyar kormányzati tényezők önként át fogják adni a hatalmat, mihelyt a koronás magyar király visszatér« . . . Rassay Károly: Kétszínű politikával elhitették vele! Somogyi István : . . . »és alkotmányos ministeriumot hajlandó kinevezni, mely a felelősséget vállalja. Az akció keretén belül játszott szerepem pedig elejétől végig kiegyenlítő és békítő szerep volt. Meggyőződésem szerint csak a kötelességemet teljesítettem a királlyal és a nemzettel szemben.« (Élénk helyeslés és taps balfelöl és a balközépen.) Eddig szól Gratz^ Gusztáv vallomása. Huszár Elemér : Éljen Gratz ! (Élénk éljenzés balfelöl.) Somogyi István : Tisztelettel kérnék öt perc szünetet ! Elnök : Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) ElnÖk: Az ülést újból megnyitom. Somogyi István képviselő urat illeti folytatólag a szó. Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a kép teljessége kedvéért gróf Andrássy Gyula vallomásából csak azt a részt olvassam fel, amellyel indokolja azt a kérelmét és azt ay álláspontját, amellyel ők azt mondották, hogy Őfelségével együtt Budapestre óhajtanak jönni. A vallomásnak ez a része a következőkép szól (olvassa) : »Szombaton éjjel Ács község mellett felkeresett bennünket Vass minister és Ottrubay vezérkari tiszt a kormányzó ur levelével és a kormány üzenetével, hogy az előnyomulást fegyveres csapatokkal fogja megakadályozni és kéri, hogy a további előnyomulást szüntessék be. Őfelsége szűkebb kíséretével jöjjön be Budapestre, ők garantirozzák a biztonságát s egyben felmutatták az entente részéről érkezett sürgönyöket, amelyek a lapokban is közölve voltak. A kiküldöttekkel Eakovszky István és én folytattunk tárgyalást, miután Őfelsége évi december hó 10-én, szombaton. előzőleg kijelentette, hogy velük nem kíván szóba állani. A tárgyalás azonban eredménnyel nem járt. Az én álláspontom az volt, hogy ebből a nehéz helyzetből tisztességes kibontakozás a legkedvezőbben ugy lehetséges, ha a kormány a felelősséget ránk hárítva, beleegyezik abba, hogy Őfelsége Budapestre jöhessen, itt módunkban legyen az ügyekbe beletekinteni s meggyőződést szerezhessünk arról, hogy tényleg igaz-e, hogy az „entente olyan nehézségeket gördít az elé, hogy Őfelsége az uralkodást átvegye, mert ha ez tényleg igaz, akkor nem akarván az országot kalandokba vinni, le fogjuk vonni a következményeket. Meggyőződésem az volt, hogyha Őfelsége egyszer átveheti a hatalmat, hogy akkor kedvezőbben folytathatjuk a tárgyalásokat a kisentente-tal és az esetleges visszavonulás esetén jobban megvédhetjük a nemzet érdekeit és az ország méltóságát. A kormány kiküldöttei vállalkoztak rá, hogy üzenetünket a kormányhoz eljuttatják és az erre adandó választ velünk közölni fogják, ez azonban már nem történt meg, mert rövidesen fegyveres összeütközésre került a sor. Megjegyezni kivánom még, hogy én nemcsak nem tudtam semmit a visszatérés mostani tervéről s nemcsak nem készítettem azt elő, sőt inkább azon fáradoztam, hogy „elkerülhető legyen helyzet, amely Őfelségét ilyen elhatározásra rábírja. Hangoztattam az összes illetékes tényezők előtt, hogy olyan irányt kövessünk, amely közelebb hozza a királyt hozzánk és megnyugtatja őt abban a tekintetben, hogy a várakozás nem lesz ügyének hátrányára. Újólag kijelentem, hogy én nemcsak nem akartam azt, hogy Őfelsége most visszatérjen, sőt ugy az ő érdekében, mint az ország érdekében szükségesnek tartottam arra törekedni, hogy az ebből esetleg származható veszélyt elháríthassam és Őfelségének visszatérte az 1920: 1. te. szellemének megfelelően közmegegyezéssel történjék meg.« (Mozgás.) Bátorkodom a Nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy gróf Andrássy Gyula képviselőtársunknak ezen vallomása támogatva van Fekete Örsi Oszkár és Alexay repülőszázadosok vallomásával, akik vallomásukban azt mondják, hogy amidőn a repülőgépről leszállva gróf öziráky dénesfai kastélyába megérkeztek, Andrássy Gyula grófot tájékoztatták arról, hogy Őfelsége megérkezett, amiről Andrássy Gyula gróf a legnagyobb meglepetéssel értesült és első meglepetésében azt mondotta, hogy : »Erről engem értesíteni kellett volna«. Szóval több vallomás van, amely azt bizonyítja, hogy gróf Andrássy Gyula arról, hogy Őfelsége a király Magyarországba be fog jönni, tudomással nem bírt. Most a teljesség kedvéért méltóztassék megengedni, hogy még egy dologra hívjam fel az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét. Ez az egy dolog Hegedüs Pál altábornagy vallomása, amely
