Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

264 A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. tervezetet is kért tőlem, az általam régebben pro­ponált, de eddig még el nem fogadott nem hiva­talos együttműködést a király és a külügyministe­rium között, a kormányzó ur helyesnek tartotta.« Szilágyi LajOS'. Ki vállalja a felelősséget ? (Zaj.) Somogyi István (olvassa) : »Úgyszintén elis­merte az anyagi kérdések rendezésének szükséges és sürgős voltát és ebben az irányban határozott intézkedéseket helyezett kilátásba. A minister­elnök urnák a királykérdés elvi részét illetőleg emiitett álláspontjának keresztülvihetetlenségét illetőleg a kormányzó ur az én álláspontomat lát­szott osztani. Végül szóba került a kormányzó ur előtt, mint ugyanebben az időben a ministereInök ur előtt is, hogy őfelsége megnyugtatására, ismét kiutazzam Svájcba. Rassay Károly : Ki volt kapcsolva a király­kérdés ! Weiss Konrád : Őszintén ! Somogyi István (olvassa) : »Ezt a feladatot vállalta, mert ha pozitiv intézkedésekről nem is, de a király szempontjából igen megnyugtató kijelentésekről és nyilatkozatokról beszámolhat­tam. A kihallgatás eredményéről, mint minden e tárgyban tett lépésemről természetszerűleg tájé­koztattam politikai elvbarátaimat is, nevezetesen gróf Andrassy Gyulát és Kakovszky Istvánt, akik arról megelégedéssel vettek tudomást.« MeskÓ Zoltán : A királykérdés ki volt kap­csolva ! Somogyi István (olvassa) : »Julius 27-én visszaérkezve Bécsbe, azonnal megszereztem a svájci utazáshoz szükséges vizumot, az utat azon­ban nem kezdhettem meg azonnal, mivel augusztus 3-ától kezdve a kormány megbízásából a nyugat­magyarországi kérdésben kellett az osztrák kancel­lár úrral bizonyos tárgyalásokat folytatnom, ezek­nek folyama alatt pedig egy kiutazási szándéko­mat bejelentő táviratomra Svájcból azt a távirati választ kaptam, hogy maradjak egyelőre Bécsben, mert a király egyik bizalmi embere úgyis ide készülvén, jelentésemet az ő közvetítésével is eljuttathatom a felséghez. Augusztu 6-ától 8-ig ismételten beszélgettem azzal a bizalmi emberrel és utána szükségesnek láttam, hogy Svájcba való kiutazásom előtt még egyszer lemenjek Buda­pestre. Augusztus 11-én este érkeztem meg ide és másnap találkoztam a ministerelnök úrral. Azon akkoriban itt elterjedt hirekre vonatkozólag, amelyek szerint őfelsége augusztus 20-án Magyar­országra fog érkezni, a ministerelnök urat közel múlt napokban vett információk alapján megnyug­tathattam és biztosíthattam róla, hogy augusztus folyamán ilyen vállalkozás ki van zárva. Újból kértem azonban, hony az ismételten felvetett kér­désekben végre valami pozitiv lépés is történjék a kormány részéről, mert különben előbb-utóbb kellemetlen meglepetés kövétkezhetik be. A minis­terelnök ur azzal a propozicióval válaszolt, hogy a királlyal öszefüggő összes kérdéseket a kormányzó évi decembe? hó 10-én, szombaton. urnái Andrassy Gyula gróf bevonásával négyesben alaposan megbeszéljük. Ez a megbeszélés augusztus 22-én történt meg. A közbeeső időben számos beszélgetésem volt királyim politikusokkal, külö­nösen Andrassy gróffal és Kakovszky Istvánnal és e beszélgetésekben egyetértelmûleg az a felfogás alakult ki, hogy a királynak a legnyomatékosabban ajánlani fogjuk a legszélsőbb legitimista körök véle­ményeként is minden jelenleg teljesen időszerűtlen és következményeiben beláthatatlan önálló akció kerülését egyfelől és a kormányzó úrral és a kor­mánnyal való egyetértés keresését másfelől. A kor­mányzó úrral lefolyt augusztus 22-iki értekezletről bővebb nyilatkozatot tenni nem kívánok, de be­nyomásom az volt, hogy annak lefolyása a király és a kormány közötti ellentétek elsimítását meg fogja könnyíteni. Én felszólítást kaptam, hogy újból utazzam ki a Felségekhez és vigyem magam­mal a kormányzó urnák a királyhoz intézendő levelét is, amelyhez Andrassy grófnak és nekem alkalmam lesz idejekorán hozzászólhatni. Augusztus 23-án visszautaztam Bécsbe, de megállapodás szerint 28-án ismét Budapesten voltam a kormányzó ur levelének átvételére. Augusztus 30-án a ministerelnök ur a levél tartal­mát közölte gróf Andrássyval és velem. Mind­ketten egyaránt azt a nézetet nyilvánítottuk, hogy a levél nem lesz alkalmas a király megnyug­tatására, mert a kormányzó urnák előttünk tett és ebből a szempontból legfontosabb kijelentései hiányoznak belőle. Minthogy attól tartottunk, hogy a levél a kivánt hatásnak ellenkezőjét fogja kiváltani, kértük a ministerelnök urat, hogy ez a levél ne küldessék el. Gróf Bethlen azonban ragaszkodott azon kéréséhez, hogy a levelet őfelségéhez kivigyem és hozzátette, hogy ameny­nyiben az őfelségét nem elégítené ki, kérni fogja a kormányzó urat egy második uj levél írására.« (Felkiáltások a szélsőbahldalon : Ki volt kapcsolva a királykérdés !) Szilágyi LajoS : Félrevezették a nemzetet, félrevezették a királyt ! Henzer István : Biztosan az volt benne, hogy ne jöjjön! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat mindkéb oldalon, sziveskedejenek a házszabályokhoz alkal­mazkodni. Somogyi István (tovább olvassa) :. »A minister­elnök ur ezen kivan ságárak alávetettem magamat. Vázsonyi Vilmos : Mi van ebben a csoportosu­lásról ? Rupert Rezső : Itt kezdődött a csoportosu­lás ! (Derültség a szélsőbahldalon.) Somogyi István (tovább olvassa) : »Augusztus 31-én indultam el Budapestről egyenesen Svájcba, ahol Őfelségénél jelentkeztem. A kormányzó ur­nák Őfelségéhez intézett levele tényleg azt a be­nyomást keltette, amelytől gróf Andrássyal együtt tartottunk. Ez okból, de azért is, mert a kormány­nak őfelsége megnyugtatására tett Ígéretei be­váltására április óta tényleg semmi komoly lépés nem történt.,.«

Next

/
Thumbnails
Contents