Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-265
À Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. évi december hó 10-én, szombaton 265 Rupert Rezső : Mi az az ígéret, ezt sem tudjuk ! (Zaj.) Somogyi István (tovább olvassa) : »... a királynak a magyar kormányzati tényezőkhöz való viszonyát illetőleg az eddiginél is merevebb felfogást találtam.« (Folytonos zaj. Elnök csenget.) »Különös nyomatékkal tért vissza őfelsége azon felfogására, bogy a kormány vele szemben forradalmi alapra helyezkedik. Én e felfogással szemben szóban és Írásban is kifejtettem ellenérveimet, ezekkel azonban keresztülhatolni nem tudtam, mert folyton arra az ellenvetésre bukkantam, hogy a magyar kormányzati tényezők ismételten hangoztatott királyhűségüknek eddig egyes nyilatkozatokon kivül semmi tényleges jelét nem adták.« Kerekes Mihály : Ki volt kapcsolva a királykérdés ! Szilágyi Lajos : Félrevezették a nemzetet, félrevezették a királyt ! Rassay Károly : Mi van a »Hallja az ur« című bullával ? Szabó Balázs: Aki behozta a királyt, az vezette félre ! (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly: Mi detronizálni akartunk és akaru k, hát ne beszéljünk ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokat betartani. En másképen nem tudom a rendet fentartani, mintha ebben a tekintetben a képviselő urak is minden oldalon támogatnak. (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Méltóztassék folytatni. Somogyi István (tovább olvassa) : »Dacára annak, hogy elsőizben kaptam határozott megnyugtatást arra nézve hogy a király Magyarországba meglepetésszerű visszatérésére legalább is a közel jövőben nem gondol és elfogadja azt az álláspontot, amelyet neki az összes legitimista árnyalatok képviselőinek nevében elfogadásra ajánlottam, ez alkalommal Őfelségétől felhatalmazást kértem és kaptam arra is, hogy a királyi család anyagi helyzetéről beható információkat szerezzek. Az eredmény az volt, hogy még a királyi család októberi eltartására és egy régebben felvett kölcsön szeptember 15-én esedékes megújítására szükséges összegek sem állnak rendelkezésre ; magam segítettem ezeket előteremteni. Bővebben csak azért nem akarok e kérdésre nyilatkozni, mert nem akarom azt a látszatot kelteni, mely teljesen téves volna, hogy a királyt utolsó akciójára anyagi gondok késztették. Budapestre való visszatérésem után benyomásaimról jelentést tettem a kormányzó urnák és a kormánynak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Szeptember végéig abban a biztos hitben voltam, hogy Őfelsége visszatérésére nem gondol. Amikor október l-e körül egy kormány megbízás folytán Bécsben jártam, értesültem először arról, hogy a királynak és Magyarországnak bizonyos külföldi barátai Őfelségét ismét befejezett tények létesítésére sarkalják a külpolitikai helyzet olyan beállításával, amely nézetem szerint optimista volt, de amelynek egynémely része mint utólag be kell vallanom, nem bizonyult helytelennek. Ugyanakkor értesültem bizonyos Őfelségéhez eljutott katonai véleményekről is, amelyek ugy a külső, mint a belső katonai helyzetet tárgyalták. Ily vélemények és jelentések létezéséről van tudomásom, tartalmukról azonban, minthogy azokat egy, még a húsvéti időbe visszanyúló jelentésen kivül nem láttam, autentikus felvilágosítást nem tudok adni, mivel katonai kérdésekben laikus vagyok. Nézetem szerint ezek a befolyások érlelték meg a királyban a visszatérési szándékot. Magam a királyt a visszatérésre nem buzdítottam, sőt mindig az ellenkező álláspontot képviseltem vele szemben. Az utolsó üzenet, amelyet körülbelül egy héttel Magyarországba való visszajövetele előtt juttattam ki hozzá, a külpolitikai helyzetre vonatkozott és ugy szólt, hogy bár a szituáció a múltkorihoz képest némi javulást mutat, visszatérésének akadályai még nem hárultak el és hogy kivált Jugoszláviának beavatkozásától komolyan tartani kellene a királykérdés felvetése esetében. Minthogy pedig a külpolitikai helyzet egyébként javuló irányzatot mutat, nézetem szerint ez a körülmény a további várakozást javalja. Azóta volt alkalmam meggyőződni arról, hogy Őfelsége ezt az utolsó üzenetet meg is kapta. A két már említett körülményen kivül a király visszatérési szándékait befolyásolta, vagy legalább is megnehezítette részemre és velem egyetértésben eljárt • barátaimra nézve az előbb említett hatások ellensúlyozását az a körülmény, hogy javaslataink közül, amelyeket a kérdés rendezésére tettünk, egy sem valósult meg. Az áprilisi memorandumban foglaltakból még az sincs végrehajtva, amit a ministeremök ur egy azóta lejárt terminushoz kötötten helyezett kilátásba.« (Zaj a siélsöbaloldalon.) Rassay Károly: Mi az? Nem szabad ezt tudni ? Somogyi István : Nincs meg, hogy mi ez. (Felkiáltások a ssélsÖbdloldalon : Majd megmondja a minister'elnök ur ! Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly : Arra vagyok kíváncsi, hogy minderről tudott-e Nagyatádi? Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassék folytatni. Somogyi István (tovább olvassa) : »A külügyministerium és a király között nem hivatalos együttműködés augusztus végén elhatároztatott ugyan, de tényleg sohasem valósult meg. Még a svájczi tartózkodási engedély kérdésében is az volt a király benyomása, hogy a kormány őellene dolgozik, mert tudomására jutott egy külügyministeri távirat, amely a svájci kormányt arról értesiti, hogy kilátás van a királynak Spanyolországba való átköltözésére, holott erre soha kilátás nem volt. Meg kell különben jegyeznem, hogy gróf Bethlen ministerelnök ezt a hibát, mihelyt ezt a király megbizásábóí tudomására hoztam, azonnal jóvátette.« (Mozgás NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖTET. •14
