Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

A Nemzetgyűlés 265?ülése 1921. ét teljesen biztos abban, bogy bizonyos más külföldi információk hatása alatt ahhoz az állásponthoz állandóan ragaszkodni fog-e és azért javaslatomra kilátásba vétetett, hogy július folyamán a kormány még valaki mást is ki fog küldeni Őfelségéhez, aki őt a helyzetről informálhatja. Ajánlottam továbbá a magyar kormánynak a királlyal való nem hivatalos érintkezés felvételét is abban a formában, amilyenben azt őfelségének is proponáltam, kifejtvén, hogy az ilyen állandó érintkezéstől várható leginkább egyfelől a király és kormány közötti viszony megjavulása, másfelől a király mentalitásának megváltoztatása. Kértem az anyagi kérdések sürgős rendezését is, hivatalos és formális lépések meginditását a svájci tartózkodási engedély meghosszabbítása érdekében. Végül szóbahoztam a Hartensteinbe kirendelt magyar detektívek kérdését is, amelyre vonatkozólag Bethlen gróf ministerelnök úrtól azt a határozott feleletet kaptam, hogy ő arról nem tud semmit« (Mozgás balfdől. Felkiáltások : Ezt a melléklcormány csinálta I) »A beszélgetés során ismételten visszatértem annak a nézetemnek hangoztatására, hogy őfelsége, akit külföldről állandóan egy fait accompli teremtése érdekében igyekeznek befolyásobi, azoknak az egyoldalú információknak hatása alatt, amelyeket ez álláspont képviselőitől kap, valami elhamarkodott lépésre szánná el magát, ha a magyar kormányhoz való viszonya rendbe nem jön, ami annál sajnálatosabb volna, mert a kormányzó urnák és ministerelnök urnák előttem is hangoztatott álláspontját és a király álláspontját végeredményben semmiképen sem látom összeegyeztethetőnek.« (Mozgás és zaj.) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassék folytatni. Somogyi István (olvassa) : »Másnap visszautaztam Bécsbe és július elején részben ott, részben egy külföldi utón bizonyos külpolitikai puhatolódzásokat folytattam. Tapasztalataim arról győztek meg, hogy az általam javasolt együttrcűködés a király és a magyar kormány között tényleg mindkét részre nagy haszonnal járhat, mert bizonyos külföldi körökhöz, amelyek a magyar kormány elől mereven elzárkóznak, a király hozzá tud férkőzni, mig másfelől vannak olyan kérdések is, amelyekben, mint pl. a tartózkodási engedély kérdésében, a király szorul rá a magyar kormány támogatására.« »Julius 15-én nyaralni mentem, de bizonyos nyugtalanító érzés hatása alatt már július 19-én szükségesnek láttam, hogy tartózkodásom megszakításával ismét leutazzam Budapestre. A vett hirek közé tartozott az is, hogy a ministerelnök ur határozott, és az ő személyét illetőleg, nem kétlem a valóságnak megfelelő biztosítása dacára, egy magyar detektivnek Hartensteinben való tartózkodása elvitathatatlanul beigazolást nyert. Budapesten sajnálattal kellett megállapítanom, hogy az utolsó svájci tartózkodásom után a kormányhoz intézett kérdéseim közül azon egy kivételével, amely a tartózkodási engedély meghoszri december hó 10-én, szombaton. 263 szabbitására vonatkozott és amelyet érdemben már elintéztem volt, egyetlenegy sem teljesült. A kormány sem addig, sem azután nem küldött ki még valakit a királynak a helyzetről való tájékoztatására. Nem történt semmi az általam javasolt király és kormány közötti együttműködés irányában sem. Az anyagi kérdések terén komoly lépés, amely a királyi család helyzetén segített volna, szintén nem történt ; ez a kérdés tárgyaltatott ugyan, de immel-ámmal, ugy, hogy az adott helyzetben a tárgyalásoktól még csak eredmény sem volt várható. Úgyszintén nem valósult meg semmi az áprilisban felsorolt kívánságokból sem. Habár azok a körülmények is nagyon megnehezitették azon befolyásoknak ellensúlyozását, amelyek Őfelségét fait accompli teremtésére akarták rábirni, ugy nem könnyítette meg az entente a ministerelnök urnák a királykérdés elvi részére nézve elfoglalt és akkoriban ugy Andrássy gróffal, mint velem közölt bizonyos álláspontját sem. A magam részéről ezt az álláspontot keresztülvihetetlennek tartottam, bár az esetben, ha keresztülvitetett volna, csatlakozhattam volna hozzá. Meg kell azonban állapitanom, hogy egyetértésben gróf Andrássy Gyulával és Rakovszky Istvánnal, — gróf Apponyi Albert akkor nem volt Budapesten — akikkel egyébként is mindig szolidárisán jártam el e tárgyalásokban, gróf Bethlen emiitett álláspontját, tekintettel arra, hogy ez a királyt a kormány ellen hangolhatta volna, Őfelségével nem közöltem. Ezt mellőzhetőnek tartottam azért, mert meg voltam győződve róla, hogy gróf Bethlen álláspontjának keresztülvihetetlenségéről maga is meg fog gvőződni.« (Mozgás jobb felől. Egy hang jobbfelől : Nem mondja meg, hogy mi volt az!) Vázsonyi Vilmos: Az Ottó-dolog! (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Olyan is van ?) Az is mese ? Henzer István : Mi nem tudunk róla ! Vázsonyi Vilmos: En tudok róla ! Henzer István : Az csak olyan pletyka lehet ! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a szónokot meghallgatni. Somogyi István (olvassa) : »Júliusi budapesti tartózkodásom folyamán a kormányzó ur is kihallgatáson fogadott Gödöllőn, amely csak a reggeli által megszakítva, délelőtt 11 órától délután 4 óráig tartott, és amelyen kizárólag a király és a magyar kormányzati tényezők közötti viszony beszéltetett meg. E kihallgatás során bizonyos támpontokat nyertem az április óta folyó akció folytatására. A kormányzó urnák a királykérdésben elfoglalt álláspontját illetőleg e kihallgatás során oly nyilatkozatok hangoztak el, amelyek ha nem is határozottabbak, de részletesebbek és precízebbek voltak az eddigieknél és amelyekről reméltem, hogy azok a királyt is ki fogják elégiteni ; közölte velem továbbá a kormányzó ur, hogy a húsvét óta megszakadt érintkezést a királlyal ismét felvenni hajlandó egy levél utján, amelyet a királyhoz intézni szándékozik és amelyre vonatkozólag