Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-256

âû À Nemzetgyűlés 256. ülése 19: Weiss Konrád : Nem tudom, hogy a kormánynak mi az álláspontja a birák helyzetének javításával kapcsolatban. Olvastam az újságban, hogy az igazságügyminister urat ebben a kérdésben leszavazták. A magam részéről azt az indítványt nagyon is magamévá tenném, (Helyeslés half elől.) mert a birák helyzete olyan kétségbeejtő, hogy mindenki, aki csak az ország fennmaradását szivén viseli, kell hogy első kötelességének tartsa azt, hogy a birák helyzetéi javítson. Az igazságiigyminister ur figyelmét felhívom arra, hogy . . . Rassay Károly : A nyáron mi indítványoztuk és ő akadályozta meg ! Kerekes Mihály : Most plagizál ! (Derültség.) Weiss Konrád : Épen a tegnapi napon a nyugdíjas igazságügyi alkalmazottak köréből érkezett hozzám egy beadvány és egy kérvény, s kértek, hogy azt közvetítsem a ministerelnök urnái. Ezt a kérelmet most élő szóval tolmácsolom. Az egész nem nagy dolog, de mindenesetre olyan mélyreható, hogy nem csoda, ha ezek az emberek künn a végsőkig elkeserednek. Arról van szó, hogy az igazságügyi számvevőségnek mulasztásából kifolyólag a vidéki összes igazságügyi nyugdíjasok az úgynevezett Hegedüs-féle segélyből egy fillért sem kaptak. Mi itt az állami pénzügyek végső megfeszítésével megszavazt.uk júniusban ezt a segélyt azzal, hogy október 1-éig éljenek abból az emberek és a ministerium számvevőségének mulasztásából ezek az emberek azt három hónapon keresztül nem kapták meg. En azt hiszem, hogy itt az igen t. minister urak figyelmét direkt fel kellene hivni és a t. Nemzetgyűlésnek utasitani a kormányt arra, hogy a legszigorúbban intézkedjék, hogy ezt a törvényjavaslatot, amelyet most a Nemzetgyűlés megszavaz, haladéktalanul hajtsák végre és semmiféle huzavonával ne lehessen azt kijátszani, ugy hogy mindenki, akinek joga van a segélyhez, azt a legrövidebb időn belül kézhez is kapja. (Helyeslés.) Az igen t . ministerelnök ur figyelmét óhajtanám felhívni arra is, hogy a ministeriális előléptetések körül igen sok panasz van. Megtörtént például az, hogy az egyik ministeriumba június folyamán behoztak egy ministeri titkárt, aki most már ministeri tanácsos és egy segédtitkárt, aki osztálytanácsos lett rövid idő alatt. Ugy mondják, hogy ezek egy másik ministeriumból kerültek át ; valószínűleg olyan kiváló egyéniségek, akiket ilyenformán kellett jutalmazni. De ne méltóztassék elfeledni, hogy ennek a két urnák gyors karrierje körülbelül tizenegy státusbeli tisztviselőnek a karrierjét szelte ketté. Ezért arra kérném az igen t. kormányt, hogy az előléptetéseknél — amennyire lehetséges — a státusbeli tisztviselőkre is méltóztassék figyelemmel lenni, s ha már olyan kiváló egyéniségeket találnak, akiket be kell hozni a ministeriumba, azoknak előléptetése sohase történjék olyan szédületes tempóban, hogy az egész tisztviselő karnak legnagyobb felháborodását váltsa ki. . évi sztpi. hó 23-án, pénieheH. Felhívom az igen tisztelt minister ur figyelmét arra, hogy egy cseh-szlovák kormányrendelet folytán a Kassa-—oderbergi vasútnak azokat az alkalmazottait, akik Csehszlovákiából menekültek, október elsejével minden nyugdíjigényük és minden egyéb igényeik félretolásával egyszerűen elbocsátották a szolgálatból. Tudomásom szerint a Kassa—oderbergi vasút ezen tisztviselői már a nyár folyamán tisztelegtek a kereskedelemügyi minister urnái, a múlt esztendőben pedig az én vezetésem mellett a ministerelnök ur igen tisztelt elődjénél, gróf Teleki volt ministerelnök urnái és átadták a memorandumukat. Akkor gróf Teleki volt ministerelnök ur azt a kijelentést tette, hogy mivel ez a kérdés épen akkor a magyar és cseh-szlovák kormány közötti tárgyalásoknak alapját képezte, intézkedni fognak ott, hogy a Kassa—oderbergi vasúti tisztviselőknek a szolgálati viszonyai rendeztessenek. Ugy látszik, hogy ennek nem lett valami nagy eredménye, vagy pedig elévült ez a kérdés, elég az hozzá, hogy ma egynéhány száz tisztviselő van itt, akiket idekergettek a csehek kenyér nélkül és minden javadalmazás nélkül. Azt hiszem., hogy a mostani igen tisztelt kormánynak sem lehet más az álláspontja e kérdésben, mint az, ami az elődéé volt, hogy ha nem is tekintjük őket magyar állampolgároknak, vagy a magyar vezérigazgatóság személyzetének, hanem a Kassa—oderbergi vasút személyzetének, mégis valami módot lehet találni, hogy a cseh-szlovák állam viselje ezeknek kiadásait is. '• i ] I Sajnálom, hogy nincs itt a kereskedelemügyi minister ur, hogy megismételném előtte azt, amit a múltkor már előadtam, hogy a vasútnál a karhatalmiak az úgynevezett Hegedüs-segélynek csak az egyik felét kapták meg, a másik felét pedig, amelyre vonatkozólag Ígéretet kaptak, még mindig nem kapták meg. Más szolgálati ágaknál is vannak ilyen karhatalmak, de csak a vasútiaknál látjuk azt, hogy a felét adják ennek a segélynek. Nem tudom, hogy ez kinek a bölcs intézkedése folytán történt, de bizonyos, hogy annak idején a minister ur is megígérte ezt, ennek az ígéretnek azonban mindeddig nincs foganatja. Minthogy szeretném az egész tisztviselőkérdést rendezni, még arra is óhajtanám felhívni az igen tisztelt ministerelnök ur figyelmét, hogy a Budapest székesfőváros területén a tanítók és tanárok választásának ügye rendeztessék. Vannak olyanok, akik már húsz esztendeje ideiglenes minőségben vannak alkalmazva. A főváros minden ágában meg akarják tartani a választásokat, de a kultuszminister ur ellenkezése folytán itt még nem tarthatják meg. Kérném az igen tisztelt kormányt, miután körülbelül 5—600 tanárról és talán még több tanítónőről van szó, akik már évek óta ideiglenes minőségben teljesítenek szolgálatot, hogy ezekre vonatkozólag is méltóztassék a választást sürgősen elrendelni. Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Bár elismerem, hogy ez a törvényjavaslat alig több a semminél