Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-264

A Nemzetgyűlés 364. ülése 1921. évi december hó 9-én, pénteken. ' 231 a kormányzó ur őfőméltóságának megbizásából indultak útra Vass József minister és Ottrubay vezérkari alezredes autón Komáromba, bogy őfelségét felkeressék és a kormány megbizásából felkérjék, bogy agy bagyja el az ország területét, vagy szűkebb kísérettel jöjjön Budapestre és személyesen győződjók meg arról, bogy katonai erővel a fővárosba való bejövetele az országot végveszedelembe döntené. Egyben magukkal vitték a nagyhatalmak demarsának másolatát és a kormányzó urnák a királyhoz intézett sajátkezű magánlevelét. Amint Vass József vallotta, éjjel 12 óra tájt érkeztek Komáromba. Itt az- egyik vonaton Rakó vszky István fogadta őket, aki nyomban magához kérette gróf Andrássy Gyulát s a tárgyalás ezek és Boroviczény Aladár követségi titkár jelenlétében folyt le, utóbbi azonban csak hallgató szerepet játszott. Vass József minister küldetésének célját előadva kijelentette, hogy Őfelségével személyesen akar beszélni. Rakovszky István azonban azt válaszolta, hogy ez lehetetlen, egyébként is a király már tud a kiküldetésről és ők vannak megbizva a tárgyalásokkal. Vass József ezután megbízatásához képest előadta a magyar kormány ajánlatát, bemutatta a nagykövetek demarsát és igyekezett Rakovszky Istvánt és gróf Andrássy Gyulát rávenni arra, hogy álljanak el azon céljuktól, hogy a királyt fegyveres erővel Budapestre hozzák, figyelmeztette őket arra a veszedelemre, amely ebből erre az országra származik. A demarsról ugy Rakovszky, mint Andrássy kicsinylőleg nyilatkoztak és a kiküldötteket arra igyekeztek rávenni, hogy hagyják abba a fegyveres ellenállást, hogy a kormányzó ur adja át a hatalmat önként a királynak. Hasonlóképen visszautasításban részesült az az ajánlat is, hogy a király fegyveres erő nélkül szűkebb kisérettél jöjjön Budapestre és igy személyesen győződjék meg a helyzet komolyságáról. Látva a tárgyalás céltalan voltát, az időközben Tatára érkezett vonatból Vass József minister és Ottrubay vezérkari alezredes kiszállotak és autón visszatértek Budapestre. Vasárnap a délelőtt folyamán ismét felhívta Rakovszky István gróf Bethlen István ministerelnököt és a hivatalos feljegyzések szerint ekkor a következő beszédváltás történt : Rakovszky István azt közölte, hogy most vették el a kormány csapatainak összes tüzérségét, a kormánynak több ágyuja már nincsen, most vagonirozzák ki az összes tartalékokat, félórán belül kiadja a parancsot a támadásra. Ha a kormány nem ad ki parancsot az ellenségeskedés beszüntetésére, a ministerelnök személye ellen a legszigorúbb megtorlással fog élni. A ministerelnök azt felelte, hogy az ügy át van adva a katonai köröknek, ezek nélkül nincs módjában intézkedni. Erre Rakovszky István azt felelte : »Te ministerelnök vagy, te a kormány feje vagy, felelős vagy mindenért, azért is, amit a katonák csinálnak — ezzel nem lehet kibújni a felelősség alól.« Erre a ministerelnök utalva előző kijelentésére, letette a kagylót és ezzel a beszélgetésnek véget vetett. A csapatok közti összeütközés és annak következménye, ugy a visszavonulás részletei is ismeretesek. Rakovszky István ezen tényével, hogy bár tudta azt, hogy az országnak törvényes ministerelnöke van, felhívásra azonnal Sopronba utazott és ott a tényleges magyar ministerelnökkel szemben ministe re lnö ki kinevezést fogadott el, e címen kinevezéseket eszközölt, a magyar kormánynak békés megoldásra irányuló felhívásával szemben a legtöbb esetben félrevezetéssel megszerzett katonai csapatokat a kormány által kirendelt katonai erővel szemben felvonultatta, a fegyveres támadást fenyegetés közben bejelentette, ellenállás esetére súlyos következményeket kilátásba helyező kijelentéseket tett és a fegyveres támadásra utasítást adott ; Gróf Andrássy Gyula azon tényével, hogy Rakovszky István kormányának külügyministereként szerepelt, a megbízást elfogadta, a magyar kormány kiküldötteinek tárgyalásában résztvett, a magyar kormány intencióinak és ajánlatának ismerete mellett ezzel szemben magát Rakovszky Istvánnal azonosította, a királyt, illetve Rakovszky Istvánt jobb elhatározásra birni nem törekedett, sőt a fegyveres összetűzés tudatában és ennek megtörténtekor is a megkezdett terv mellett továbbra is kitartott ; Gróf Sigray Antal az^n tényével, hogy intézkedett, miként* a katonai csapatok a királynak a hűségesküt letegyék és a Budapestre bevonuló királyt kövessék ; Végül Beniczky Ödön azon tényével, hogy Rakovszky István kormányának belügyministere lett s hogy a budapesti szervezkedést irányította : Mind a négyen tagjaivá lettek annak a csoportosulásnak, amelynek célja volt a magyar kormányt erőszakkal és fenyegetéssel hivatásának szabad gyakorlatában megakadályozni s amely cél elérése végett vaspályákat, posta- és távírdahivatalokat hatalmába kerített és egyes személyek ellen tényleg erőszakot alkalmazott. Ez a cselekmény a Btk. 152. §-ának 3. pontjába ütköző és a 154. és 155. §-ok szerint minősülő lázadás bűntettét képezi, ezért a terheltek mentelmi jogának felfüggesztésére szükség van.« T. Nemzetgyűlés ! Ezekben olvastam fel, illetőleg ismertettem az ügyészség indokolását a megkereséssel kapcsolatban. Az érdekelt képviselők a mentelmi tárgyalás során mindannyian bejelentették mentelmi joguknak megsértését, minek következménye gyanánt a mentelmi bizottság a kiadatás, illetőleg a mentelmi jog felfüggesztésének kérdésevek kapcsolatban foglalkozni volt kénytelen a mentelmi jog bejelentett sérelmével is, illetőleg annak a kérdésnek