Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-262
A Nemzetgyűlés 262. ülése 1921. évi november hó 23 an, szerdán. 191 kedik, hogy az valahogy napfényre ne kerüljön. Ismer a tudomány nagyon érzékeny embereket ; ott van Dalambert, aki a legnagyobb operációkat jajszó nélkül tudta tűrni, ellenben a sajtónak egy kicsi vágására is már hallatlan orditásban és jajongásban tört ki. Ehhez hasonlita mai kormány is, amely abszolút ura akar lenni a helyzetnek mindenben s egyáltalában nem tűri el a kritikát; fáj neki az a szó, amely az ő cselekedeteinek helytelenségére rávilágít, fáj neki, ha vannak itt bölcslátásu politikusok, akik előre figyelmeztetik őt, hogy katasztrófába viszi ezt az országot. Ha van cenzúra, akkor első elvként kellene felállítani, hogy akadályozzon meg minden kvalifikált izgatást, mely erőszakra, egyéni akciókra bujtogat, atrocitásokra hivja fel a közönséget. Rassay Károly: Ne tegye közzé az amnesztia-rendeletet. Drozdy Győző : Ezzel szemben mit látunk ? Azt látjuk, hogy a Szózat teljesen különleges sorsot élvez. A Szózatnak vezércikket szabad irni arról, hogy a népitéletek jogosak, és hogy bizonyos nyomda-rombolásoknak is van valami jogosultságuk. Szóval a cenzúra annyira pártoskodik, hogy még az atrocitásokra való felszólítást is engedélyezi. Jellemző, hogy a Szózatot ennek a rendszernek olyan embere szerkeszti, aki a keresztmozgalmak alatt elől állt azon vitézek között, akik az egyetem falairól a keresztet le akarták tépni, s aki mint fő szabadkőműves . . . Rassay Károly : Ki az ? Drozdy Győző : Illáin Ferenc ... nagy érdemeket szerzett. Jellemző továbbá, hogy ennél a lapnál mint főmunkatárs az a Zsilinszky szerepel, «ki az első magyar kisgazda képviselő meggyilkolása mellett asszisztált. Ennek a lapnak szabad terrorra izgatni... Rupert Rezső: Erkölcsöt hirdet! Drozdy Győző :... szabad felhívni a közfigyelmet arra, hogy a nyomdarombolásoknak némi kis jogosultságuk van, és hogy a népitéletek ellen semmit sem lehet csinálni. Rupert Rezső: A nyomdarombolás a 665 darab ezressel volt összefüggésben; a bizonyos kis hamis ezresekkel., Drozdy Gzőző : En értem azt, ha az atrocitások kérdésével csínján bánunk. El sem képzelhető példának okáért az, hogy tekintély nélkül legyen a nemzeti hadsereg. A nemzeti hadsereget — az a megyőződésem — minden támadástól meg kell óvni. De hogyan részesülnek ebben a védelemben ugyanazok, akik csak kompromittálják azt a hadsereget s akik a nemzeti hadseregnek tulajdonképen nem is tagjai, mégis ugyanazt a kíméletet, ugyanazt a regardot vindikálják a maguk számára, mint a nemzeti hadseregnek tagjai? Itt van példának okáért a Miskolci Reggeli Hírlap esete. Azt csak nem. mondja senki, hogy ez destruktiv lap, mert hiszen ez a Ház egyik alelnökének, Bottlik József alelnök urnák közelében álló orgánum, ő maga is azt választja mondanivalóinak közzétételére. A Miskolci Reggeli Hírlapnál előfordult az az eset, hogy megírta, hogy a Sajó partján egy repülő társaság milyen dolgokat követ el, hogy megfeji a teheneket, vámot vet ki és . . . Kerekes Mihály : Az utasokat is megfeji ! Drozdy Győző : ... az utasokat is megfeji, s egyéb ilyen dolgokat megirt róla. Erre másnap megérkeznek a szerkesztőségbe gummibotokkal ezek a bizonyos repülő legények, a szerkesztőség tagjait agyba-főbe verik s azután leadatnak a szerkesztőséggel a lapban egy nyilatkozatot az •első hasábon, hogy : köszönettel tudomásul veszszük, hogy illő testi fenyítékben részesítettek bennünket ezek és ezek az urak, és tudomásul veszszük, hogy az a piszkos, aljas zsidó, aki ezt a cikket a lapban elhelyezte, szerkesztőségünkből kirúgatott. Rupert Rezső: Ez az Eckhardt receptje. Drozdy Győző : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ezt a nyilatkozatot a helyesírási hibáival együtt volt kénytelen leközölni az a szerkesztőség, nem volt joga arra, hogy ahol két »t«-re lett volna szükség, és az illetők eggyel irták, két »t«-t irjon ki. A helyesírási hibákkal szórói-szóra, betűről-betűre le kellett közölni. A miskolci ügyésznek semmiféle kifogása nem volt ez ellen, ellenben amikor a budapesti lapok ezt át akarták venni és minden megjegyzés nélkül, csak azzal a kommentárral akarták közzétenni, hogy ma reggel a »Miskolci Reggeli Hiilap«-ban ez a közlemény jelent meg, a budapesti cenzorok, a budapesti ügyészek már nem engedték a nyilvánosság elé ezt a bizonyos nyilatkozatot. Rupert ReZSŐ : És ez katonai cégér alatt történik ? Drozdy GyŐZŐ : Ezt az atrocitást nem a nemzeti hadsereghez tartozók követték el és mégis, amit a miskolci ügyész megengedett, a budapesti ügyész nem engedte meg, holott itt nem a hadsereget kellett védeni. Rupert ReZSŐ : A becsületes katonák már látják, hogy miről van itt szó. Drozdy Győző : Sehogy sem fér a mi fejünkbe az, hogy szabadon írhatnak az újságok gyilkosságokról akkor, ha az a gyilkosság Budapesten, Esztergomban, vagy Komáromban történt, szabadon írhatnak, ha Debrecenben követik el azt a gyilkosságot, ellenben ha Kecskemét környékén egy járó-kelőt egy rablógyilkos megöl, azt az újságoknak megírni nem szabad. . Rupert ReZSŐ : Nagy gyöngédtelenség volna ! Drozdy GyŐZŐ : Mondja meg nekem a t. kormány, mi az oka annak, hogy a Kecskemét környékén elkövetett gyilkosságokról egy szót sem lehet közölni dacára annak, hogy azokban a gyilkosságokban talán nem is szerepelnek azok, akik az orgoványi gyilkosságok részesei és ezekhez a gyilkosságokhoz talán semmi közük sincs azoknak
