Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-262

190 A Nemzetgyűlés 262. ülése 1921. október 6-án mint a fŐYárosi közoktatásügyi ügyosztály vezetője bement a polgári iskolákba és ott a serdülő ifjakat terrorra buzdította; (Mozgás.) ezt némelyik lap megírhatta szabadon, a legtöbb lapból azonban törölték. Itt van továbbá a Munkások és Polgárok Szövetségének a legutóbbi határozatáról §zóló kommünikéje, ezt egyik lapnak sem volt szabad megírni, de a Szózatnak szabad volt ellene irni ; nemcsak írhatott róla. hanem ki is rohanhatott vele szemben, mig a többi lapnak meg sem lehetett említeni az esetet. Vannak cikkek, amelyeket a cenzúra függőben tart és csak másod-, harmadnap mondja meg, hogy szabad-e azokat nyilvánosságra adni ; addig vár, mig egy kurzus-lap, az ő táborából való, kijön azzal a dologgal és akkor mondja, hogy : neked is szabad ezt a cikket közölni. Nézzük meg, hogyan dolgozik elvi szempontból ez a sajtótájékoztató-bizottság. Ugyebár, elsősorban is azt kellene nézni, hogy mi közölhető? Hát, meg kell állapitanom, hogy ez a sajtótájékoztató-bizottság még a Magyar Távirati Irodának sem engedi meg, — tehát a kormány hivatalos orgánumának, annak az orgánumnak, amelyben a kormány a lemondását bejelenti s amelyet a Nemzetgyűlés helyett mint egy törvényhozási faktort mer a kormány szerepeltetni, — hogy benne akár a kormány közleményei is cenzuramentesen jelenhessenek meg. Kerekes Mihály : Nem hisz bennük ! Drozdy Győző : Vagy vannak olyan cenzorok, akik nem tudják, hogy mi a Magyar Távirati Iroda, — t. i. M TI-vei jelzik a közleményeit — mert ha tudnák, ha annyi értelmük lenne, legalább a saját kormányuk hivatalos kiadványait engednék napvilágra jönni. Friedrich István : A kamarilïa kiadványait engedik, csak a kormányét nem- (Zaj.) Ebben van a tévedés. Drozdy Gyózö: Ebben is van valami haladás. A cenzúra ma már még a kormányt is szóhoz engedi jutni, tehát egy kis haladást el kell ismerni. Huszár Károly meg SimonyiSemadam Sándor idejében még a kormány ellen való személyes természetű nyilatkozatokat is megengedték; ellenben mikor Teleki volt kormányon, akkor a cenzúra annyira merészkedett, hogy magának a kormányelnöknek a nyilatkozataiba is belegarázdálkodott, még a kormányelnök nyilatkozatait sem engedte ki a maguk teljességiben. Most azonban — és ebben van a haladás — a ministlrelnök ur, vagy a lemondott ministerelnök ur minden nyilatkozatát, minden gorombaságát a legteljesebb mértékben, a kritika szemhunyása nélkül lehet nyilvánosságra hozni, ellenben, ha a ministerelnök urnái egy sokkal nagyobb bölcs és legalább is olyan hazafi, mint ő, az ő nyilatkozatával szemben akarja elmondani a maga véleményét, akkor a cenzúra már lestoppolja és belefojtja abba az illető nyilatkozóba a évi november hő 23-án, szerdán. szót. Ma a kormány tagjai közül csak egyetlen eggyel érvényesitik még ezt a cenzúrát : nagyatádi Szabó Istvánnal, (Zaj.) akinek a legutóbbi napokból való nyilatkozatai közül is van egy a kezemben, amelyet a cenzúra teljesen törölt. A kormány tehát itt sem élvez teljes immunitást. Rupert Rezső : Lássátok ! Másodosztályú minister ! Rassay Károly: Az egységes párt érdekeit sértette volna. Rupert Rezső : Hallatlan dolog, hogy nagyatádi Szabó István nyilatkozatait nem engedik közölni. (Zaj. fflnök csenget.) Drozdy Győző : A Teleki-kormány alatt volt hathónapi idő, amikor Wolff Károly beszédeiről egyáltalában nem lehetett kritikát irni, ezt a cenzúra nem engedte meg. Ma már van ennek az országnak egy uj Wolff Károlya. Ez az uj Wolff Károly : Bánffy Miklós külügyminister ur. Az ő személyéről egyáltalában semmi közleményt nem enged meg a cenzúra a lapoknak, az ő személye szent és sérthetetlen, róla irni nem szabad. Rupert Rezső : Az igazat megvallva, nincs is mit róla irni. (Derültség.) Drozdy Győző : Megengedem, de, hogy nincs mit róla irni, ezt sem lehet megírni. Tudvalévő dolog, hogy az abszolutizmus mindig utánoz egy másik abszolutizmust. Könnyű megállapítani azt is, hogy a mai abszolutizmus példának okáért a francia restauráció korát majmolja, annak eszközeivel akar dolgozni. Csakhogy rosszul utánozza, mert a francia restauráció korában már csak azt volt szabad megírni, hogy a ministerek mikor és hova mennek vadászni. Ebben az abszolutizmusban azonban épen azt nem lehet megírni. Méltóztassanak megnézni ezt a lapot itt, (Felmutat egy újságot.) amelynek egy foltját látják. E folt helyén a következő vezércikk állt : »Vadászni mentek a ministerek.« Dinich Vidor: Bakot lőttek! Drozdy Győző : Egy kis allegória van benne az erdőségekről, a benne élő vadakról, allegória erre a nagy ember-Bakonyra, erre a nagy emberrengetegre. Bachók alatt lehetett még allegóriákkal dolgozni ; a francia abszolutizmus korában meg lehetett irni, hogy a ministerek vadászni mentek ; ellenben ma Magyarországon nem lehet a lapoknak megírni, hogy a ministerek vadászni mentek. Weiss Konrád: Nem is vadászni voltak! Drozdy Győző : Igaz, hogy közel jártak a román határhoz, de nem akarom gyanúba keverni a ministerelnök urat és kormány társait. Elhiszem, hogy csakugyan nemes uri sportot űztek a mezőhegyesi erdőkben és elhiszem, hogy nem a románokkal, hanem az erdő vadjaival tartottak ott találkát. T. Nemzetgyűlés! Könnyű megállapítani, hogy ez a kormány nagyon érzékeny aziránt, amit róla mondanak, vagy irnak s azért intéz-