Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-262
A Nemzetgyűlés 262. ülése 1921. esetben és többnyire sürgetésre. De meg kell állapitanom, hogy ez a fellebbezési fórum csakugyan alapos korrekciót csinál; mert pl. az elmúlt héten a mi lapunknak sok cikkét, mondhatom, hogy összes cikkét kidobta a cenzúra, ugy hogy újból kellett a lapot szedetni egészen más közleményekkel: és másnap estére, amikor a lap már régen a gépben volt, megkaptuk kegyesen az elégtételt, hogy a sajtótájékoztató bizottság nagyon is ostobán végezte a maga munkáját; akkor adta meg a ministerelnökségi sajtóhivatal a felvilágosítást, hogy a sajótájékoztató bizottság nagyon tendenciózus v olt és nem ért a maga mesterségéhez, mert odafenn engedélyezték ugyanazokat a cikkeket, amelyeket lenn kiszórtak. Rupert Rezső : így bánnak egy kisgazdapárti lappal ! Kerekes Mihály: A kisgazdák pedig nevetnek rajta! (Ellenmondás balfelöl.) Drozdy Győző: En meg vagyok győződve arról, hogy e dologban teljesen együttéreznek velem azok a képviselőtársaim, akik a túloldalon ülnek ; mert itt közszabadságokról van szó, és beszédem folyamán be fogom bizonyítani, hogy a cenzúra különösen azokkal a dolgokkal szemben a legkegyetlenebb, amelyek épen a magyar földmivesnépre vonatkoznak. (Ugy van! a széls'öbaloldalon..) Nem kell tovább magyaráznom, hogy mily óriási károkat okoz a cenzúra a lapoknak, hogy vagy a lapot lekéslelteti, vagy a lelkiismeretlen cenzúra olyan óriási anyagot töröl, amelyet aztán annak a vállalatnak újra kell nyomatni. Ezért praktikussági szempontból nem lehetne-e bevezetni egy olyan kis reformot, hogy ha a cenzúra a dolgát elvégezte, a szerkesztőségeknek legalább módúkban álljon telefonon megkérdezni, hogy vájjon azok a cikkek engedélyeztettek vagy töröltettek-e, hogy időközben más cikkről lehessen gondoskodni. Mielőtt azonban a lap terjesztésére kerülne a sor, van még egy másik tortura is. Amikor a lap be van tördelve oldalakra s ugy néz ki, mint ahogy piacra kerül, akkor be kell még küldeni a soros ügyésznek és az ügyész akkor kénytelen újra megemészteni azt az anyagot, amelyen a cenzúra már egyszer keresztülment: ő tehát felülcenzurázza a cenzúrát. Azonban vannak olyan lapok, amelyek e kettős cenzúra intézményét kárhozatos módon kénytelenek még súlyosabb módon végigszenvedni. Az ellenzéki lapokról van szó, pl. az Az Újságról, a Népszaváról, a Világról. Szóval nem elég, hogy ezek az ellenzéki lapok a soros ügyészhez beküldik azt az oldalakra lenyomtatott újságot, hanem mig a többi lap azon idő alatt, ameddig a revizió az ügyésznél van, megindíthatja a maga nyomdagépét és az onthatja magából a lapokat, addig a kétszeres cenzúra alá vont ellenzéki újságoknak nincs módjukban, nem szabad a nyomdagépet megindítani addig, évi november hő 23-án, szerdán. Í89 amig az" ügyész a lappéldányt át nem nézte. Ez természetesen hamarosan meg nem történhetik, ugy hogy ezek a lapok a szállítást illetőleg mindig hátrányban vannak a többi lapokkal szemben. Hát szó sincs róla, t. Nemzetgyűlés, azt, aki bűnt követ el, büntetni keli; ha egy lap meggondolatlanságból vagy vigyázatlanságból az állam érdekébe ütköző cikket közöl, amivel talán nagy nemzeti érdeket sért, akkor én elhiszem, hogy bizon3 r os büntetőszankciókra jogosult talán maga a cenzúra is. De, ugyebár, minden bűnösnek kiszabják a büntetését azzal, hogy ez a büntetés két vagy három hónapig fog tartani; azonban azok a lapok, amelyeket a kettős cenzúra átka nyomorít meg, épen ugy vannak, mint az internáltak: egyáltalán nem tudják, hogy ennek a büntetésnek mikor lesz vége. Ott van az As Újság, amely már egy esztendő óta kénytelen elszenvedni a kettős cenzúra átkát. Meg kellene tehát szabni, — ha már ilyen eszközökkel is dolgoznak és valamely orgánumot a saját kebelükben büntetnek — hogy meddig szóljon ez a büntetés, mert egy csekély gondatlanságért, ballépésért, egy kis véletlenért mégsem lehet egy milliós vállalattal, amely egy ország vérkeringésének szerves része, egy ország gazdasági életének egyik fókusza, bosszúból igy elbánni. (Zaj a széls'öbaloldalon.) Ugy látjuk azonban, hogy ez a sajtótájékoztató-bizottság pártszempontok szerint dolgozik. Mert előfordult, hogy bizonyos közlemények közreadását két-három lapnak megengedik, a többi lapnak azonban nem engedik meg. Nem akarom felolvasásokkal untatni a t. Házat, de pl. előfordult itt a következő eset: Nyugatmagyarországi kérdésről lévén szó, nekem módomban állott, hogy megszerezzem Nyugatmagyarország elvesztése igazi okainak történetét. (Halljuk! a balközépen.) Ez abszolúte semmiben sem sértette volna a mai kormányt, mert épen az elmúlt kormányokra ós a már régen nyugalomba vonult külügyministerekre vonatkozó adatokat szerepeltettem benne. A cenzara nem engedte meg nekem, hogy ezt leközöljem. Eelküldtem a cikket a külügyministerhez, mert a sajtótájékoztató-bizottság azt mondta, hogy itt a külügyminister dönt. Megjött a válasz, hogy semmi szin alatt sem engedik meg a megjelenését. Azonban, t. Nemzetgyűlés, én annak a cikknek a kefelenyomatát átadtam egy másik lapnak, egy német lapnak és abban a német lapban szórói-szóra megjelent, még pedig ugy, hogy: »A Magyar Ugarból vesszük a tövetkező cikket«. (Derültség.) A Magyar Ugarban tehát nem jelenhetett meg, de a német lapban szórólszóra közölhető volt. Ilyen vicceket követ el a sajtótájékoztató-bizottság; egyik lapnak megengedi valamelyik cikk közlését, a másiknak nem engedi meg ugyanazt. Itt van Zilahi Kiss Lajos esete is, aki
