Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-262

188 A Nemzetgyűlés 262. ülése 1921 mint amilyet az igazságügyminister ur a magyar törvénykönyvbe akart beiktatni. Eszerint már a burkolt tartalmú cikkekért — amelyeknek értelmét nem is lehet pontosan megállapítani — büntetés jár, ha pedig a bűncselekmény tényálladékát nem is foglalja magában a cikk, akkor is kimondandó a bűnösség, ha ennek határához közel jár. Még Haynauék se mentek ennyire és meg kell állapítani, hogy Bachék és Haynauék sokkal enyhébbek voltak, mint az igazságügyminister ur novellája. Ok az allegóriát, a burkolt tartalmú cikkeket, költeményeket legalább életben hagyták és nem mertek hozzányúlni a nemzet nagy költőihez : Vörösmarty Mihályhoz, amikor a Vén cigányt irta, Tompa Mihályhoz, amikor A madár íiaihoz szóló költeményt nyilvánosságra hozta, ellenben Tomcsányi úréknak semmi sem szent ebben az országban, a közszabadságok helyreállításáról hallani sem akarnak, és még a költészetbe is bele akarnak gázolni a törvény rigorózus szavával. Andaházy Kasnya Béla: Beleszól a színházakba is ! Drozdy Győző : Szóval a pártok ellenállása és a magyar sajtónak egyöntetű felháborodása következtében... Sándor Pál : És ezt a kormányt támogatják ! Drozdy Győző : ... ez a bátor államférfiú se volt annyira bátor, hogy ezt a javaslatot, a Tomcsányi-féle sajtónovellát fentarthatta volna. így azután uj sajtótörvény hijján megmaradt számunkra továbbra is az úgynevezett ministerközi sajtótájékoztató bizottság. Lássuk már most, t. Nemzetgyűlés, hogyan és mi módon tájékoztat ez a bizottság? A háború idején, amikor háborús cenzúra volt, beláttuk, hogy ez biztonsági rendszabályok okából feltétlenül szükséges. Szükség volt akkor a cenzúrára az ország érdeke szempontjából, mert óriási volt a felelősség minden oldalon és abszolút elővigyázatra volt szükség. Mégis a háború alatt az egész cenzúrát úgyszólván csak néhány ember, néhány ügyész végezte. A cenzúra forgalmának mintegy 80°/o-át telefonon bonyolították le a szerkesztőségekből. Ha éjjel két órakor jött valami hir, a szerkesztőség telefonon felhívta a cenzúrát, ahol jelentkezett az inspekciós ügyész, legtöbbször maga Váry Albert koronaügyészhelyettes, aki azután telefonon intézkedett, hogy a bejelentett hirt szabad-e publikálni, vagy sem. Most azonban mindent, még a közgazdasági híreket is levonatban be kell küldeni. Rendben volna ez is és át is esnék rajta, ha hozzáértő, szakértő, művelt cenzorokkal állanánk szemben. Azonban nézzük csak meg, hogy milyen cenzorok ülnek abban az úgynevezett sajtótájékoztató bizottságban. Rupert Rezső : Az egyik cikkemet nem engedik közölni, mert a 665 darab ezresről irok benne. (Derültség balfelöl) Drozdy Győző: Vannak ott korrekt cenzorok, de vannak ezzel szemben rosszhiszemüek, vannak értelmes és tudatlan cenzorok, vannak. évi november hó 23-án, szerdán. akik megtanulták már ezt a mesterséget, ha nem is nagyon értelmesen, de vannak, akik még a mai napig, tehát két esztendő alatt sem tudták megtanulni a cenzori mesterséget. Szóval egész tárgyilagosan megállapíthatom, hogy a tájékoztató bizottság tagjainak mintegy kétharmadrésze rendesen el tudja végezni a dolgát, de annak kisebb része, mintegy harmada egyáltalán nem csinál lelkiismereti kérdést abból, hogy tulajdonképen mi való a nyilvánosság elé és milyen óriási nagy érdekeket, nemzeti célokat és gondolatokat rombol szét intézkedéseivel. Némelyik cenzor reggeli Vs4 óráig is visszatartja azokat a cikkeket, amelyeknek már 3 órakor a gépben kellene keringeniük és így lekésteti a lapot. T. Nemzetgyűlés! Ha már két éve funkcionál egy hivatal, annyi idő alatt mindenki megállapíthatja, hogy mi annak a hivatalnak rossz oldala és megállapíthatja, hogy az ott működő egyének értik-e mesterségüket vagy sem. Két év alatt mindenesetre meg lehetett volna már csinálni a szelekciót és ki lehetett volna szórni abból a hivatalból azokat az embereket, akik még a cenzúra mesterségét sem tudták megtanulni. Ilgy látszik azonban, hogy felsőbb helyen épen ezeket a hozzá nem értő embereket dédelgetik a legjobban, és felsőbb helyeken az a felfogás, hogy minél kevesebbet értenek az illetők a dolgukhoz, annál biztosabb a pozíciójuk. Meg kell állapítani, hogy ezek a féltudatlan emberek dominálnak a cenzúrahivatalban. Elvileg éjfélutáni fél egy óráig lehet beküldeni a cikkeket, de ha csakugaan ekkor küldik be, a cenzúra büntet és csak három órakor kapják vissza a lapok a beküldött anyagot. így természetes, hogy az illető lapok reggel a vidéki vasúti vonalakat lekésik. Azonkívül nagy divat a cenzúrán a lapok elusztatása. Néha előfordul, hogy a lapnak csaknem egész beküldött anyagát törlik, úgyhogy a lap az utolsó órában kénytelen fühöz-fához kapkodni, hogy másnaj) megjelenhessék, mert viszont fehér foltokat, ablakokat az ügyész nem tür. így aztán kénytelenek a vezércikk helyére betenni a közegészségügyet vagy novellát, csak azért, hogy a lap valahogy napvilágot lásson. Azt mondja a sajtótájékoztató bizottság, hogy van fellebbezési fórum is. (Felkiáltások balfelöl: A sóhivatal!) Csakugyan van egy fellebbezési hivatal : a ministerelnökségi sajtófőnökség. (Felkiáltások balfelöl: Ugyanazt!) A szerkesztőségnek akkor, amikor a cenzúra éjjel kidobja a cikket, egész lapja anyagát, módjában áll csakugyan a fellebbezési fórumhoz : a ministerelnökségi sajtófőnökséghez fordulni. A ministerelnökségi sajtófőnökség azonban maga Eckhardt Tibor sajtófőnök, akinek természetesen rengeteg elfoglaltsága van, azt nem is lehet csodálni, borzasztó sok dolga van, nem is ér rá a fellebbezést elintézni és így az másnapra kerül vissza a lapokhoz legjobb