Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-262

172 A Nemzetgyűlés 262. ülése 1921. Szilágyi Lajos: Ehhez mit szólna Kossuth Lajos ? G-yőzött-e Kossuth Lajos ? (Nagy zaj.) Balla Aladár: Arról nem tehet Kossuth Lajos, hogy a 67-esek megcsinálják ezt! (Szabó István [nagyatádi] felé:) Meg sem hallgatják! Azt sem tudja, miről van szó! A háta mögött csinálják ! (Nagy zaj a jobboldalon. Derültség a szélsőbaloldalon.) Meskó Zoltán : Ha te megvéded, meg van védve! (Folytonos nagy zaj.) Kerekes Mihály: Meskó intrikál mindig! Elnök : Méltóztatnak látni, hogy a leg­nagyobb türelemmel viseltetem a közbeszólások tekintetében is, de nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak egyszer már a csendet helyreállítani és a szénokot nyugodtan meg­hallgatni. (Folytonos zaj. Elnök' csenget.) Rassay Károly (tovább olvassa) : »Arra is kötelezte magát, — mondja tovább a cseh hiva­talos jelentés — hogy a szövetségeseknek dön­tését a Habsburgok meg nem választhatósága tekintetében is teljesíteni fogja és kijelentette, hogy a nagyhabsburgi agitáció ellen külön tör­vényt fog hozni.« — Ide kérem a figyelmet. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbaloldalon. Olvassa :) »A nagykövetek konferenciája ezt hivatalosan közölte a kis-entente-tal és ezt az aktust nem­zetközinek tekinti, amely valamennyi érdekelt álllamot szilárdabban és erősebben köti, mint bármely belső törvény.« T. Nemzetgyűlés ! Ezek után mi hiába vitázunk afelett, hogy mi milyen hatályt tulaj­donítunk ennek a kormánynyilatkozatnak, amely a nemzetközi közvélemény előtt feltétlenül mint egy nemzetközi megállapodás szerepel. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Yagy, ha a Nemzetgyűlés ugy gondolja, hogy ennek nincs ez az ereje, akkor legyen bátorsága a kormányt dezavuálni, mert csak igy fogja tudni megakadályozni azt, hogy erre a megállapodásra a jövőben hivatkozhassanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Meg kell állapítani, hogy ezzel a lekötöttséggel a magyar szuverenitás teljesen látszólagossá, értéktelenné vált, mert egy olyan állam, amely a legfőbb állami kérdésben idegen — és több idegen — hatalomnak előzetes beleegyezésétől teszi függővé a maga elhatáro­zását, nemzeti szuverenitásra többé nem hivat­kozhatik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De rá kell mutatnom arra a képtelen helyzetre is, amelyre itt egy közbeszólás már utalt, hogy ilyen körülmények között a magyar király a jövőben csak az entente politikai megbizottja lehet. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsöbal­oldalon. ) Drozdy Győző: Viejéce! (Folytonos zaj.) Rassay Károly : És ezzel, ha mi komolyan fogjuk fel azt a kötelességünket, hogy a nemzet szuverenitását, amennyire lehet, megmentsük, a t. kormány megtette azt a szívességet a köztár­évi november hő 23-án, szerdán. sasági mozgalomnak, hogy ellenállhatatlan erő­vel ebbe az irányba terelte a dolgokat. Sréter István : Beszéljünk a puccsistákról, azok csinálták! (Zaj.) Drozdy Győző : Nagy Gyurkát üldözik és Bethlen csinálta meg! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Leszerződött az entente-tal! Elnök: Méltóztassék folytatni, képviselő ur. Rassay Károly: Mert ha a magyar állam alkotmányát ugy akarjuk befejezni, hogy ott idegen beavatkozás ne érvényesüljön, akkor csak egyetlen egy mód volna e szerencsétlen kijelen­tések után : az, hogy köztársaságot csináljanak, mert csak a köztársasági államfőre nem kötötte le magát a kormány idegen hatalmak akaratá­nak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Túri Béla: Ezt mondtuk mi mindig! Elle­nedben is ! Sándor Pál : Már egyszer megcsinálta a ministerelnök ! (Zaj ) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a csendet fentartani. Méltóz­tassék, képviselő ur, folytatni. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! A nem­zeti szuverenitásnak ezt a feladását alig hason­líthatnám össze mással, mint amikor azzal vádolták meg Károlyi Mihályt, hogy felrúgva a Diaz-féle fegyverszüneti szerződést, mely a nemzetnek több jogot adott, elment Belgrádba, ahol a nemzet jogait a legnagyobb mértékben feladta. Volt egy belső törvényünk és volt ezzel szemben egy követelés és a kormány ezen a köve­telésen túl ment minden kényszerű parancsoló szükség nélkül. T. Nemzetgyűlés ! Még talán azzal is foglal­koznom kell, hogy mennyire lehetetlen eljárást tanúsított a kormány, amikor olyan kérdésben ragadta magához a rendelkezési jogot, amely nemcsak őt mint kormányt nem illeti meg, de tulajdonképen magát az államfőt sem. Mert a mi törvényünk kifejezetten egyedül és kizáró­lag a Nemzetgyűlésnek tartotta fenn az államfő kérdésében való rendelkezési jogot. Tehát még arra sem hivatkozhatik, — az én közjogi fel­fogásomat ismételni nem akarom — bogy a törvényhozás másik faktorának hozzájárulását... Szilágyi Lajos: Nincs másik faktor ! A tör­vényhozásnak az 1920:1. te. szerint egy fak­tora van. Nem lehet ilyen tanokat hirdetni ! (Zaj.) Elnök : Nem hallottam, hogy a képviselő ur mit mondott; méltóztassék talán megismételni. Rassay Károly : Véleményem az, amint előbb is kifejtettem, hogy a Nemzetgyűlés, bizonyos tárgyakat kivéve, amelyekről az 1920:1. te. 13. §-a rendelkezik, csak egyik faktora a törvény­hozásnak, a másik faktora az államfő. Szilágyi Lajos: Rendre! Ez tévedés! Ez lehetetlenség! (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak megengedni, hogy az elnök nyilatkozhassék. (Halljuk! Halljuk!)

Next

/
Thumbnails
Contents