Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-262

A Nemzetgyűlés 262. ülése 1921. évi november hő 23-án, szerdán. 169 jogunk immár teljesen ki van zárva. (TJgy van ! balfelöl.) Szilágyi Lajos: Mi van a költségvetéssel? A rokkant-törvénnyel? Ugron Gábor: Mi van a honvédségi törvénnyel ? Rassay Károly: Amint ki fogom mutatni, a kormány következetesen... Szilágyi Lajos : M-i van a jogosulatlan toborzással ? Rassay Károly : ... kivonja magát a parlament ellenőrzése alól. sőt továbbmegy, olyan befejezett tényeket teremt, a törvényhozás jogkörének bitorlásával, amelyek egyedül a törvényhozást illetik meg. (TJgy van! a baloldalon.) Súlyos időkben a kormányok mindenüt a világon igyekeznek a Nemzetgyűlést a maguk háta mögé, állítani, hogy abból kapjanak erőt és támogatást a kül- és belpolitikai küzdelmeikben. Minálunk egy csodálatos elmélet kapott lábra, az, hogy valahányszor valami zavar van, — és csodálatosképen mindig van — gondoskodnak arról, hogy arra való utalással, hogy a Nemzetgyűlés tárgyalása megzavarhatja a kormányt honmentő munkájában, hazaküldik a Nemzetgyűlést. Drozdy Győző : Ha az adókat megszavaztuk, mehetünk. (Zaj a baloldalon.) Rassay Károly: Mi képviselői kötelességünk tudatában ugy érezzük, hogy ennek a játéknak vészre vétót kell kiáltani az ország érdekében. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Mi igenis gyakorolni akarjuk a kormánnyal szemben, amelyről nem tudjuk, hogy lemondott-e, vagy nem, ós ha lemondási állapotban van, meddig óhajt ebben az állapotban megmaradni... Drozdy Győző: Mikor szűnik meg? Rassay Károly : ... ellenőrzési jogunkat. Véleményem szerint soha olyan szükség nem volt arra, hogy a Nemzetgyűlés együtt legyen és az egyedül őt megillető irányító jogot a kezébe vegye az állami élet kormányzata terén, mint amennyire mai nap szükség van. A kormány, mint mondottam, befejezett tényeket teremt olyan dolgokban, melyek kizárólag a törvényhozás jogkörébe tartoznak. Ki fogja ezért a felelősséget viselni? A kormány felelőssége nem sokat jelent. A kormányok jönnek és letűnnek, ós ugyan ki beszél manapság már az eltűnt kormányokról. Hanem, igenis, a felelősség megmarad minden tekintetben a Nemzetgyűlésen, mert a Nemzetgyűlésnek kell majd a választások utján odaállani a nemzet elé, hogy működéséárt a bírálatot elszenvedje. T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad ezek után rátérnem azokra az egyes okokra, amelyek ránk nézve a Nemzetgyűlés összehívását parancsoló szükséggé tették. Fel akarok egyet és mást sorolni azokból a konkrét sérelmekből, amelyekre itt általánosságban utaltam. Itt van elsősorban a nyugatmagyarországi kérdés. Mi, t. NemzetNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — XIII. KÖTET gyűlés, — mint mindig — tájékozatlanok voltunk ebben a kérdésben is; a Nemzetgyűlést nem tájékoztatta a ministerelnök ur a nyugatmagyarországi helyzetről. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Egyszerre csak azt olvastuk, hogy megjelentek ott a felkelők, akik hazafias céllal és szándékkal fegyvert ragadtak az elszakított területek védelmére. (TJgy van! a bal- és a szélsöbalöldalon. ) Drozdy Győző: Ilyenek is voltak! Rassay Károly: Ezek voltak, t. képviselőtársam! De azután csodálatos módon hallottam más felkelőkről is, olyan felkelőkről, akik a büntető igazságszolgáltatás elől menekültek területre, (Ugy van! a szélsöbalöldalon.) —és nemcsak az volt a baj, hogy elmenekültek az igazságszolgáltatás elől, mert hiszen most már le van törölve a bűnlajstrom, nug van adva az amnesztia, amiről leszek bátor beszélni; hanem az volt a baj, hogy ország-világ előtt kompromittálták azt a nagy hazafias mozgalmat. (Ugy van!) Meskó Zoltán : Még nincs meg a népszavazás, jó lesz várni vele egy kicsit ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kerekes Mihály : Legalább ne tegyék tönkre az eredményét annak is! (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly: T. képviselőtársam! En azt hiszem, hogy azon a területen ezeket a dolgokat, amiket én nagy önmérséklettel csak nagy kontúrokban említek meg . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Drozdy képviselő urat nagyon szépen kérem, hogy legalább a saját pártja szónokát ne zavarja folyton közbeszólásával. (Derültség jobbfelöl.) Meskó Zoltán: Pártvezér! Elnök : Méltóztassék, képviselő ur, beszédét folytatni ! Rassay Károly : . . . sokkal jobban és sokkal szomorúbb tapasztalatok alapján ismerik. Közben voltak külpolitikai tárgyalások, amelyekről a kormány ismét nem tájékoztatta sem a Nemzetgyűlést, sem — ami az én véleményem szerint nem is lett volna elég — még a külügyi bizottságot sem. Ezzel szemben azonban egyszerre meglepték a világot azzal, hogy a ministerelnök ur óriási diadalt aratott és létrehozta a velencei egyezményt. Szilágyi Lajos: Le se kellett volna ülni tárgyalni ! Rassay Károly : Hogy azzal a velencei egyezménnyel, mint nagy diadallal hogyan voltunk, arról még nagyon sokat fogunk beszélni ; én feltétlenül látok egy tényt, azt, hogy amig a trianoni békeszerződéssel szemben, az erőszakra hivatkozva, meghajtottuk a fejünket ; amig látom azt a tényt, hogy a trianoni békeszerződésnél nem egyenlő felek tárgyalásáról, hanem a győzőnek a legyőzötthöz intézett parancsáról volt szó, (Ugy van! a szélsöbalöldalon.) addig a velencei egyezménynél leültünk tárgyalni az ország területéről . . . 22