Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-262
170 A Nemzetgyűlés 262, ülése 1921. Balla Aladár: Nem a G-alileisták, hanem a Smolen Tónik és a magyar kormány! Rassay Károly : ... és feladtuk azt a nagy elvet, amelyet az összes béketárgyalások során hangoztattunk : hogy a magyar nemzet népszavazás nélkül egyetlenegy négyszögöl területről le nem mond. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) En nem tudom, t. Nemzetgyűlés, hogy voltak-e kényszeritő okok, amelyek e nagyarányú jogíeladást a ministerelnök úrra nézve parancsolólag előírták. Egyet azonban tudok, azt, hogy ilyen nagy jogfeladást, ilyen nagy elvi frontáttörést nem lett volna joga a ministerelnök urnák megtenni addig, amig a Nemzetgyűlés véleményét, határozatát ki nem kérte. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) Ugron Gábor: Még ma sem ratifikálták az osztrákok ! Rassay Károly : Ha azt látjuk, hogy Ausztriában az ottani kancellár szükségesnek tartotta a tárgyalás előtt és azután a tárgyalás minden fázisáról, a megkötendő egyezmény minden lehetőségéről a illetékes szerveket tájékoztatni ; ha azt látjuk, hogy szükségesnek látta a velencei egyezményben a ratifikálás szükségét kikötni : akkor fel kell vetnem a kérdést, vájjon nem értünk volna-e el több és jobb eredményt akkor, ha a ministerelnök ur odaállította volna a nemzet egész képviseletét abba a küzdelembe, amelyet egy idegen hatalommal folytatott? (Ugy van ! a szélsobaloldálon.) Drozdy Győző: De még a külügyi bízott- . ságot is ott hagyta! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Nem tudom, hogy a velencei egyezményt ratifikálni fogjuk-e, vagy nem ; erre nézve nem hallottunk felvilágosítást. Én csak azt tudom, hogy ha régi időben egy halastó egynegyedrészének egy más ország terülntéhez való átcsatolásáról volt szó, ehhez törvényhozási aktusra volt szükség, mig most az ország egy lényeges részéről való joglemondás történik a Nemzetgyűlés, a törvényhozó testület megkérdezése nélkül. Kerekes Mihály: Nyílt abszolutizmus van! Rassay Károly: Nem tudom miért, de a ministerelnök ur ezt nagyon derűs dolognak tekinti. (Mozgás. Felkiáltások a szélsobaloldálon : Mosolyog ! Az ország sir !) Drozdy Győző: Nevetnek az ország sorsán! (Zaj jóbbfelÖl.) Szilágyi Lajos : Megköszöni Nyugat-Magyarország ezt a mosolygást ! Rassay Károly: Ezeket én igen súlyos szimptómáknak találom. Vasadi Balogh György: Szilágyi is mosolyog ! Schandl Károly: A lemondás november 15-én történt! A trianoni szerződésben! Bárczy István: T. képviselő! Nem történt, nem mondtunk le! Kerekes Mihály: Nem vagy államtitkár! évi november hő 23-án, szerdán. Schandl Károly : Nem is leszek ! Elnök: T. képviselő urak, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni! Rassay képviselő urat illeti a szó. Méltóztassék folytatni ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Én ugyanezt a könnyelműséget még fokozottabb mértékben találtam meg azoknál a külpolitikai tárgyalásoknál, amelyeket a ministerelnök ur — hogy az ő terminilógiájával éljek — a királykérdés likvidálásánál folytatott. Méltóztatnak emlékezni, hogy november 6-án harmadszori olvasásban elfogadta a törvényhozás az úgynevezett trónfosztójavaslatot. E javaslat tárgyalását bizonyos pártközi konferenciák előzték meg, amelyek során igen nagysúlyú képviselőtársaim felvetették azt a kérdést, vájjon az entente nem fog-e ujabb követelésekkel fellépni azokkal szemben, amik a törvényjavaslatban fikszirozva vannak. Figyelmeztettük a ministerelnök urat arra, hogy amennyiben az entente uj javaslatokkal és uj követelésekkel lépne fel, mindezt tegyük már ma megfontolás tárgyává, — mert az ilyesmi a nemzetnek ujabb megalázását és lealázását jelenti. A t. ministerelnök ur erre kijelentette, hogy neki garanciája van, hogy az entente ezt a javaslatot kielégítőnek fogja találni. November 5-én, amikor én e helyről a trónfosztójavaslatról beszéltem, indítványt tettem olyan értelemben, hogy gondoskodjék a törvényhozás már ebben a javaslatban arról is, hogy a Habsburgrestauriációnak választás utján való lehetősége is kizárassék ; felhívtam a ministerelnök ur figyelmét arra, hogy gondoskodni kell súlyos büntető szankciókról, amelyek a propaganda lehetőségét elzárják. Balla Aladár: A Habsburgok érdekében! Rassay Károly: És erre a ministerelnök ur felelete az volt (Zaj balfelől. Felkiáltások : Halljuk!Halljuk!), hogy kérte mindezeknek a javaslatoknak az elvetését. A Nemzetgyűlés abban a tudatban, hogy végre is a ministerelnök ur csak jól van tájékozva külpolitikailag, ezeket a javaslatokat elvetette. Sőt tovább ment a ministerelnök ur: a még feliratkozott képviselőtársainkat felkérte, hogy álljanak el a vitától, -mert értesülése szerint ujabb követelései vannak a kis entente-nek. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Végre egyszer tiszta képet kell magunk elé tárni arról a játékról, amely itt folyik. Ez előzmények után, t. Nemzetgyűlés, a magyar kormány a következő hivatalos közleményt adta közre (olvassa) : »November 5-én, szombaton délután, a nagykövetek párisi tanácsának megbízásából az entente-f őhatalmak budapesti képviselői jegyzéket nyújtottak át amagyar kormánynak, közölve,, hogy a Habsburg-dinasztia trónfosztására vonatkozott magyar törvényjavaslat félreértésére nyújthat alkalmat és ilyen körülmények között a kis entente . . .. Drozdy Győző : Talán a francia kis entente ?
