Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-260

152 A Nemzetgyűlés 260. ülése 1921. évi november hó 5-én, szombaton. tot teljesítsen és megengedi, hogy az újonnan ala­kult országok színeit és uniformisait is hordhas­sák. A mi volt és általun k fizetett császári és királyi tisztjeink ! De ki ne emlékeznék még arra, hegy 1918 ok­tóber 23-án, amikor a császári manifesztum, a császári parancs folytán Zágrábban megalakult a Narodno Vjecs3, a Nemzeti Tanács, a bán aznap sietett esküt tenni és hűségéről biztosítani azt a .Nemzeti Tanácsot, amelynek feladata volt, — és ezt keresztül is vitte — hogy a szent István koro­nája országaihoz tartozó Horvát-Szlavón-Dalmát­országekat tőlünk elrabolja, sőt a Muraköz nagy területére is rátegye a kezét. Őfelsége IV. Károly király hozzájárulásával október 23-án Suranic parancsnokló tábornok egész helyőrségével fel­esküdött a horvát Nemzeti Tanácsnak, mely szét­darabolt benn űr. ket, mely elszakította tőlüi k szent István koronája országainak egyik legszebb kincsét, egyik legszebb gyöngyét. Kérdezem, hogy ezek a té: yek maradhatnak-e minden hatás nél­kül ? Képzeljék el, ha Angliában a fejedelem ugyanigy bánna az ország területével, az ország értékeivel és alkotmányával ! (Igaz ! Ugy van ! johbfelől.) Hogyha ilyen tényeket állapítunk meg volt királyunkról, ha megállapítjuk, hogy a pragma­tica sanotióra tett esküje dacára, pedig az együttes uralkodásnak a kötelezettsége alatt állt, ismét minden felelős, alkotmányos magyar tényező meg­hallgatása nélkül november 11-én lemondott az osztrák uralkodói jogainak gyakorlásáról, akkor két nappal az eckartsaui levél kibocsátása előtt elszakította magát Magyarországtól is, mint ural­kodó. De veszem magát az eckartsaui levelet, ahol kijelenti, hogy az ország ügyeinek vezetésében, illetve a kormányzás és az uralkodói hatalom ténykedéseiben ő többé részt nem vesz és aláveti magát a Nemzetgyűlés, az illetékes alkotmányos tényezők határozatának, akár államforma, akár pedig más határozat tekintetében. Nem akarom felolvasni ezeket a leveleket, de amennyiben nem untatom a t. Nemzetgyűlést, (Halljuk! jobb felől.) a szubjektív vonatkozású részek kihagyásával csak a minket érdeklő fontos, utolsó mondatot olvasom fel, amely igy szól (olvassa) : »Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet fejlődésének, ennélfogva minden részvételről az államügyek vitelében lemondok és már eleve elis­merem azt a döntést, amellyel Magyarország a jövendő államformáját megállapítja.« Benkő Gábor : Hát most már döntünk Î Meskó Zoltán : Azt mondják, terror alatt irta ezt a levelet. Három mágnás terrorizálta állí­tólag. Balla Aladár : T. Nemzetgyűlés ! Nemcsak ezek, a törvény által dekretált rendelkezések, nem­csak ezek, a hitlevélkibocsátás és a koronázási eskü letétele körül megállapítható érdemtelenségek fosz­tották meg és fosztják meg IV. Károlyt a tróntól ; hanem az a tény, hogy ő annak ellenére, hogy már az első puccskísérlet után proklamációjában elis­merte, hogy ezen vállalkozás olyan akadályokba ütközött, amelyek lehetetlenné teszik rá nézve az országban való továbbmaradását, nehogy vég­veszedelembe döntse az országot : mégis egy fél­évre rá — anélkül hogy a nemzet ünnepélyes meg­hívása megérkezett volna, mint ahogy az meg­érkezett Konstantin királyhoz (Ugy van ! jobb­felől.) — újból megjött és fegyveres erővel akarta visszaszerezni azt az uralkodói hatalmat, amelyről önként lemondott. (Az elnöki széket Gaal Gaszton foglalja el.) MeskÓ Zoltán : Voltak-e idegen csapatok, igen vagy nem ? Ez nagyon fontos ! Balla Aladár : T. Nemzetgyűlés ! Aki e kalan­dos kísérletekkel ismételten veszélybe dönti az or­szágot, akinek ténykedése folytán itt polgárháború folyt és magyar vér ömlött, az érdemtelenné vált a magyar trónra. Benkő Gábor : Ki kell kérni az ententetől és felelősségre vonni ! Balla Aladár : Aki nem az ország és nemzet aka­ratából és szeretetéből, hanem a fegyverek erejével akar érdemet szerezni magának a magyar trónhoz, az érdemtelen ,a magyar trónra. MeskÓ Zoltán : Voltak-e ott osztrák századok, a kormány állapítsa meg ezt ! Ez nagyon fontos kérdés ! Homonnay Tivadar: Nem voltak. Azt. ami egyes plakátokon van, nem a kormány mondja. MeskÓ Zoltán : De benne volt a hivatalos jelen­tésekben ! Balla Aladár : Minden hatalom a nemzettől származik, ezzel szemben eltörpül minden hatalmi törekvés, minden dinasztikus és egyéb magáncél. (Ugy van ! jobb felől és a szélsőbaloldalon.) A nem­zeti akarat erősebb minden jognál és törvénynél, mert ez minden jognak forrása, és e hatalommal csak az élhet, aki arra érdemes, de nem az, aki sem törvényes, sem erkölcsi jogcímmel ehhez nem ren­delkezik. De, t. Nemzetgyűlés, miután mégis megörö­kíteni kívánjuk ezen történelmi jelentőségű nemzet­gyűlési napot, engedtessék meg nekem, hogy én ezúttal még azok előtt is, akik a közjoggal keveseb­bet foglalkoznak, teljesen áttekinthetően és meg­érthetően igazoljam, hogy a pragmatica sanctio alapján ezen törvényhozási aktus nélkül máris elvesztette IV. Károly király és az egész Habsburg­dinasztia a magyar trónhoz való jogát. Drozdy Győző : Természetes ! Nyéki József: Ugy van ! Balla Aladár : T. Nemzetgyűlés ! A pragma­tica sanctio egy alapszerződés, amelyben a két kontraháló fél : a Habsburg-ház és a magyar nem­zet Magyarországon. Magyarország csak azon fel­tétel- mellett mondott le ősi szabad királyválasz­tási jogáról és fogadta el a Károly, Lipót és Józstf ágyékából származó mindkét nemű leszármazot­taknak a magyar trónhoz való jogát, amennyiben mindenkoron a Habsburg-házból származó és az

Next

/
Thumbnails
Contents