Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-260

A Nemzetgyűlés 260. ülése 1921, évi november hő 5-én, szombaton. 153 örökös tartományok élén álló fejedelem egyszersmind a magyar korona viselője is, amennyiben a Szent István koronaországainak és a birodalmi tanácsban képviselt tartományoknak együttes, feloszthatlan és elválaszthatlan birtoklása biztosíttatik, s amennyiben erre vonatkozó kölcsönös és közös védelem, a közös biztonság céljából szükséges együttes fegyverkezés biztosíttatik a magyar nemzet részére. Mert, t. Nemzetgyűlés, ka az az osztrák birodalom nálunk sokkal kisebb, vagy jelentéktelen kis ducdec államocska lett volna, akkor mi ősi alkotmán y-jogunkról : a szabad királyválasztási jogurkról nem mondtunk volna le ; (Ugy van ! jobbfdől.) hanem lemondtunk azért, hogy egy náluik hatalmasabb birodalom álljon melléi k, (Ugy van ! jobhfelől.) és minden külföldi támadással és feldaraboltatási veszedelemmel szemben védjen meg bennünket a közös és kölcsönös védelmi elv alapján. Amikor az osztrák-magyar birodalom a világtörtéreimi események folytán összeomlott és igy az a fő feltétel, hogy az örökös tartományok és Szent István koronájának országai együttesen birtokoltassanak megszűnt és amikor, eltekintve a pólai nemes gesztustól, hogy a legfontosabb fegyvernemünk egyikét odaajárdékozta idegen érdekeknek, — megszűnt a lehetőség is, hogy a mi védelmür kre a hatalmas osztrák-magyar birodalom véderejét, fegyverzetét igénybe vehessük, s amikor megszűnt a személynek közössége : akkor minden feltétel megszűnt — s megszűnvén a feltétel, maga a szerződés, amelynek alapján a Habsburgok a magyar trónra jutottak, szintén hatályát vesztette és feltétlenül semmissé vált. (Ugy van! a szélsőbaloldalon és jobbfdől.) T. Nemzetgyűlés ! Ultimátum ultimátumot követett az utolsó napokban. Ez nagyon súlyos esetet jelent ; súlyosat azért, mert — amint az előttem szólott t. képviselőtársaim is már kimutatták és kiemelték — az a látszat forog fenn, hogy ezt a legfontosabb alkotmányjogi aktusunkat idegen hatalmak parancsszavából teljesítjük. De én a súlyosság hatványozott fokát (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) abban látom, hogy olyan kormány áll az ország élén, amely oda juttatott bennünket, hogy a magyar nép szivéhez oly közel álló közjogi aktust és jogainknak biztositását, — ami oly régi vágyat képezett, — csakis akkor érvényesíthetjük, ha az entente erre vonatkozó felhívása megérkezett az ország kormányához. (Ugy van ! jobbfdől.) Valóságos alkotmányjogi és parlamentáris paródiát látok abban, — hogy ne mondjam, anarchiát — hogy olyan kormány képviseli ezt a törvényjavaslatot, amelynek semmi köze ezen törvényjavaslathoz, (Ugy van! jobbfdől.) amelynek egyetlen gondolata nem áll közel a törvényjavaslat egyetlen mondatához, szavához, betűjéhez sem, nem vallja magát ahhoz közelállónak szive egész melegével, hanem utálattal nézi ennek a magyar nemzet által annyira óhajtott tróniosztási aktusnak a keresztülvitelét. Ez a parlamentarizmus anarchiáját jelenti és mindenesetre megír gátja a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIII. KÖT! népnek a törvényhozás komolyságába és az alkotmányos felelős kormány közjogi méltóságába, illetőleg a tekintélybe vetett hitet, (ügy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) így nem lehet tekintélyeket megóvni, ha a nép, az ország látja, hogy az a kormány, amelynek elnöke Pécsett azt mondta: IV. Károly legális király és a kiuálykérdést vele együttesen lehet megoldani és neki nemcsak joga, hanem kötelessége is. amikor csak a vis major megszűnik, eljönni és újból elfoglalni az ország trórját — hogy ez a kormány képviseli itt ezt a törvényjavaslatot. Azokat a gyönyörű fejtegetéseket, amelyeket Rassay barátom itt előadott, kiegészítem abban a tekintetben, hogy vájjon, ha idejön ez a király, helytálló lesz-e gróf Bethlen István ministeretnöknek fennen hirdetett hazafias felfogása, hogy mi csak akkor fogadjuk el őt újból királyunknak, ha kijelenti, hogy csak Magyarországon fog kormányozni ; ha pedig más országban is fejedelmi jogokat akar gyakorolni és más ország koronáját is a fejére akarja venni, akkor a magyar Nemzetgyűlés hozzájárulását kell kikérnie ? (Derültség a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Vájjon ha az a IV. Károly, Buda várában Ostenburgok által és a többi Lardsknechtek által körülvéve a hadsereg főparancsnoka lesz, gróf Bethlen István őnagyméltósága fcg-e akkor, -7- amennyiben IV. Károly újból osztrák koronára aspirál — itt ellentállani és azt mondani, hogy nem kell, hogy nem engedjük, hogy más ország uralkodója is legyen ? Drozdy Győző : Ez az igazság ! (Zaj.) Balla Aladár : Mordom, ez a legszomorúbb ebben a dologban. (Zaj. Elnök csenget.) Itt van a parlament többségét képviselő párt, amely kijelenti, hogy alkotmányurk újjáépítésének pillanatában mi teljesen együttérzünk az ezen törvényjavaslatban lefektetett elvekkel, (Ugy van ! jobbfelől.) s akkor azt olvasom, hogy a kormány lemord, megint felmond, kitakar, betakar, Isten tudja, mit akar. (Derültség.) Azt tudja, hogy tovább akar kormányon maradri és mindazok, akik természetesen a cenzúra további fenntartásával és a közszabadságok további konüskálásával ránk oktrojálják akaratukat, kiállnak a világ elé és annak a sok amerikai és francia mtervjuvoló újságírónak azt mondják, hogy a magyar nemzetnek ez a felfogása a királykérdésben, a magyar nemzet ezt kívánja. S mikor megnézem, hogy mi van ezen hangzatos frázis mögött és megkopogtatom, akkor üresen kong, mert az a magyar nemzet, amelyre hivatkoznak, nagyon picike, mert még az 1848 előtti Karok és Rendek által reprezentált magyar nemzetet sem képviselik. Hát hol van az azóta felszabadult nagy néptömeg, amelyből a magyar nemzet áll ? (Ugy van ! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Hát merik mondani, hogy az is a hátuk mögött áll, hogy annak a nevében is beszélnek ? Különben láttuk, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy Haller István t. barátomnak mennyire volt igaza a nép milliói sírásáról, hogy a rabláncon menő királyt siratják ; megláttuk, hogy mennyien f. 20