Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-260

A NemzetgyvUs 260. ülése 1921. évi november hó 5-én, szombatod, 149 mint a nemzetközi érintkezést, (TJgy van! a jobboldalon.) Meg vagyok győződve arról, hogy ennek óriási jelentőségét, közgazdasági 'előnyeit mindannyian átérzik — én ebben a pillanatban felmérni sem tudom — de hiszem és vallom, hogy sokkal nagyobb hatása lett volna ennek az eljárásunknak a népszövetségbe, a Ligue of Nations-ba való felvételünk tekintetében, mintha akármilyen "nagy ember, Apponyi Albert vagy bárki kimegy Genfbe felvételünk érdekében. Es amit itt a legnyomatékosabban ki akarok jelenteni, a területi integritásunk is, legalább a csonka Magyarországot érintő magyarlakta vidékeket illetőleg, már feltétlenül helyreállott volna. De a kormányok, az egymást itt felváltó legitimista izü kormányaink e követelések elől mereven elzárkóztak, mert időt akartak nyerni a közvélemény preparálására. És még valamire számitottak : egy gutaütésre. (Derültség.) Hogy a tegnap - gyászoló tőzsde zsargonjában fejezzem ki magamat, szilárdak voltak az entente összeveszésére, a gutaütésre, mert ha ezt elérik, akkor kint vannak a vizből, akkor már hozhatják a Habsburgokat. De a közvélemény sehogyan sem akart ennek a preparáló munkának behódolni, a sajtószabadság és a közszabadságok teljes konfiskálása dacára sem, a kisentente és a nagyentente államai pedig gutaütés helyett rapallói szerződéssel (TJgy van ! jobbfelöl.) • és a többi katonai konvencióval nemcsak hogy jobban simultak egymáshoz, hanem a kormánynak eme intézkedése a kis entente államait összefogta, szinte összesürüsitette. Midőn ezt látták a szélső legitimisták, vagy — mondjuk — puccs-karlisták, akkor egy császárvágásra határozták el magukat (Halljuk ! Halljuk ! jobb felöl.) és ekkor azok, akik már a gyermekszobából, — hogy ne mondjam .— a bölcsőből magukkal hozzák a Habsburg iránti hűséget és az államférfiúi kvalitást, (Egy hang a jobboldalon : Kaptak érte jó dominiumolcai.) egy fait accompli teremtésével akarták ezt a kérdést megoldani. (Igaz ! jobbfelöl.) Behozzuk a királyt, a hadsereg élén bevonulunk a főváros ellen, a kommunisták ellen, felrúgjuk a nemzet szuverenitását reprezentáló Nemzetgyűlést (TJgy van! a jobboldalon.), felakasztjuk a mhiisterehiöktől kezdve mindazokat, akik szabad király választók (TJgy van ! jobb felöl.) és végre megteremtjük Európa közepén a kiváltságosak, a reakciósok oiszágát. (Igaz ! TJgy van ! jobbfelől.) »Lieber Rakovszky, Lieber Andrássy, Lieber Gratz« megszólítással megjelent a kórházvonatban német szöveggel elkészített kézirat, a katonaság pedig »Gewehr heraus !« mellett tisztelgett . . . Meskó Zoltán : Tisztázni kell, hogy voltak-e osztrák csapatok ! Tegnap azt mondták, hogy hazugság. Maj d meglátjuk ! Balla Aladár : Még beszélünk erről ! Majd megindult Budapest, a magyar nemzet fővárosa ellen a magyar király és MoravekOstenburg vezetése mellett az a hadsereg, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) amelynek soraiban a hivatalos kormány által is támogatott, de legalább is informált Magyar Távirati Iroda szeiint osztrák és cseh katonák is voltak. MeskÓ Zoltán : Mint podgyászt állítólag visszahagyták őket Sopronban. (Zaj.) Balla Aladár : Apponyi Albert t. képviselőtársam ezt tegnap tagadásba vette, mondván, hogy a legilletékesebb helyről értesült ennek valótlanságáról. Sajnálom, hogy nem mondta meg, mi itt a legilletékesebb hely, miután a kormány félhivatalosa az ellenkezőt állapította meg. MeskÓ Zoltán : A király környezetében mesélték ! Balla Aladár : De hogy milyen magyar mentalitás, milyen magyar lelkesedés, magyar színek mellett és miliőben indult meg ez a hadsereg, bátor leszek egy jelentésből felolvasni egy részt, ahol az van mondva, hogy (olvassa) : »Komáromban több kormányzóim tiszt esett fogságba, ezeket a király vöröskeresztes vonatában őrizték. Az őrizetet Ostmburg-tisztek végezték. Riedl volt osztrák dragonyoskapitány, közismert bécsi karlista, aki a budapestiekkel állandó összeköttetést tartott és sokszor járt Budapesten, bejött a fogoly tisztekhez, megnézte őket, ellenőrizte a fogoly-őrséget, eltiltotta őket a magyar beszélgetéstől. (Zaj jobbfelől.) Ez az osztrák tiszt még Biatorbágyoii is ott volt.« Vagyis nem hagyták ott Sopronnál, — Apponyi grófot tehát, midőn azt mondták, hogy mindezeket az osztrák tiszteket lekapcsolták Sopronban, tévedésbe ejtették. Bátor vagyok továbbá annak illusztrálására, hogy milyen magyar szellem uralkodott a Magyarország fővárosa ellen felvonuló hadseregben, a jelentésnek egy másik részét felolvasni, amely ezt mondja (olvassa) : »Mielőtt a király vonata az egyik katonai helyőrség állomására befutott, egy őrnagy, beosztva a vámőrséghez, az ottani zászlóalj tisztikarát félrevezetendő, a következő kijelentéseket tette : »Károly király Őfelsége Sopronból a soproni, a szombathelyi, a győri helyőrségekkel útban van Budapestre a kormányzó, a kormány és az entente beleegyezésével. A nagy entente Magyarország integritását biztosította, ez már régen előkészített puccs. A ministerelnök pécsi beszéde is ezt célozta, ő is tud a színleges intézkedésekről, hiszen ez világos is. mert a fegyverhasználat meg van tiltva. Az uj kormány már ki van nevezve. Ne álljatok ellen. Ostenburg Budapestig már megszállotta a vasutvonalat, egy része már a ti helyőrségteket is megszállta. En most jöttem Pestről. Pesten már várják Őfelségét, az exponált szabad király választókat már letartóztatják. Ne üljetek fel tehát, mert Ostenburg katonái nem tréfálnak és a nagy tömeg el fog benneteket söpörni.« Azután megjött a idrály vonata, mire a zászlóalj elöljáró tábornoka kilépett a vonatból és kérdezte : »Felesküdött-e a zászlóalj ?« Azon feleletre, hogy »nem«, felolvasta az eskümintát. Ez a régi honvédeskü volt. A helyőrséget :;