Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-260

138 A Nemzetgyűlés 260. ülése 1921. évi november hó 5-én, szombaton. Kerekes Mihály : Ugy van és erősek voltunk! Drozdy Győző : A Habsburgok alatt omlottunk össze! (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly : Ha tehát elfogadnám is azt a történelmi valószínűtlenségét, hogy a monarchia helyreállhatna ezen a területen, akkor is szembe kell helyezkednem minden olyan kísérlettel, amely ezt lehetővé akarja tenni, mert legjobb meggyőződésem szerint ebben az esetben a nemzet ereje idegen dinasztikus érdekekért vétetnék igénybe és nem a nagy nemzeti gondolatért, nem területi integritásunk megvalósításáért. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Az az uralkodó, a Habsburg-dinasztiának az a tagja, aki be fog ide ülni Budapestre, nem fog elindulni innen, hogy visszaszerezze nekünk Kolozsvárt vagy a déli területeket, ahol ellenséges államok nagy haderejével találná magát szemben, hanem el fog indulni Bécsbe, Prágába, Laibachba, (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) és létre fogja hozni azt a föderalisztikus alakulatot, amelyben a magyar államnak csak alárendelt jelentősége lehet. Mert ha a mi 18—20 milliós egységünkkel nem tudtuk a régi monarchia keretében nemzeti önállóságunkat kivívni, akkor a mai megcsonkult erőnkkel, megcsonkult gazdasági és vérerőnkkel kénytelenek lennénk egy ilyen uj Ausztriának, egy ilyen uj monarchiának keretén belül érvényesíteni nemzeti önállóságunkra való törekvésünket. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a szélsőbalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ez az az indok és megfontolás, amely arra késztet, hogy örömmel üdvözöljek minden olyan törvényhozási lépést, amely a restaurálás lehetőségét kizárja. De, t. Nemzetgyűlés, ebben a percben lehetetlen nem gondolnom arra is, hogy a magyar nemzet immár harmadszor jutott el sorsüldözött utján ehhez a stációhoz. Ónod és Debrecen után ma jutottunk el újra oda, hogy döntsünk afelett : fenn akarja-e tartani a nemzet a százados kapcsolatot a dinastiával? (Zaj és felkiáltások jobb felől: Isten mentsen!) De lehetetlen nem éreznem azokat a külső különbségeket, amelyek az akkori és mostani események között mutatkoznak. Akkor az egész világgal szembenállva, nemzeti létünkért küzdve, mindenünket kockáztatva, a nemzeti önfeláldozás és lelkesedés minden időkre megörökített felejthetetlen jelenetei között mondotta ki a nemzet azt, amit ma ki akar mondani ebben a javaslatban, ma, amikor — kénytelen vagyok ezt kijelenteni — tudatosan lefokozták ennek az ünnepi pillanatnak jelentőségét egy egyszerű, száraz törvényhozási aktus nívójára. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl és a szélsöbaloldalon ) Balla Aladár: Gyászt rendeltek el! Rassay Károly: És ha vizsgálom, hogy mi az oka annak, hogy ez az aktus ma nem a nemzeti lelkesedés kitörései között megy végbe, akkor elsősorban vissza kell utasítanom azt a gondolatot, amelynek Haller István t. képviselőtársam adott itt kifejezést. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Vissza kell utasítanom ezt a gondolatot, hogy ezt a nemzetet csak kenyér gondjai érdeklik és nem érdekli az, hogy mi lesz a százados vágyával. (Zaj és közbeszólások jobbfelöl : Majd Ceglédet érdekli ! Elnök csenget.) Azt hiszem, ez a kijelentés lefokozása a mi nemzeti önérzetünknek és meghamisítása a magyar történelemnek (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Sohasem volt olyan időpont a magyar történelemben, amikor a magyar nép alárendelte volna a mindennapi kenyérkérdésnek a nemzeti lót, vagy nem lót nagy kérdését. Bernoiák Nándor népjóléti és munkaügyi minister: Azt Haller sem mondotta! Rassay Károly : Kérem, én itt voltam, amikor beszélt. Ez a gondolat többször felmerült már a magyar nemzet történelme folyamán. Valahányszor küzdelembe indult a nemzet a maga szabadságáért, Bécsből mindannyiszor gondoskodtak arról, hogy odaállítsák a nemzettel szemben azt, hogy nem a szabadság a fontos, nem a nemzeti függetlenség a fontos, ez csak egypár nyugtalan embernek, néhány nyugtalanvérű fiskálisnak törekvése ; hanem fontos a mindennapi megélhetés gondja, a kenyérinségnek és a szociális nyomornak megjavítása. Ezen a téren eljutottak addig, hogy kenyérlázadásokat szítottak. (Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) Eljutottak addig, hogy kenyérlázadásokat is csináltak csak azért, hogy igy hátba tudják támadni a nemzeti függetlenségre való törekvést. (Igaz! Ugy van! Egy hang jobb felöl : Mindig más ette meg a kenyeret. ) Ezt a gondolatót tehát visszautasítom, csakúgy, mint elszakadt területeken élő testvéreinkre nézve felállított azt a tételt, hogy a dinasztia vonzza őket ide, a területi egységbez. T. Nemzetgyűlés ! Ha síró milliókról beszélnek, hát én beszélhetek szégyenpirban égő milliókról, akiket szégyenérzéssel tölt el az a gondolat, hogy feltételezik róluk, hogy nem a nemzeti egység az oka az anyaországhoz vonzódásuknak, vagy hogy lelkesedésüket le tudja lohasztani a mindennapi kenyér gondja akkor, amikor egy ilyen századokra szóló nemzeti probléma megoldásáról van szó. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Ha a mai külsőségekben nem jut kifejezésre a nemzet érzése, amelyről én meg vagyok győződve, ugy ennek véleményem szerint két oka van. Egyik oka az a sokat hánytorgatott kényszerhelyzet, amelybe a nemzet került akkor, amikor e kérdés felett döntenie kell, a másik oka pedig a kormánynak az a kétértelmű magatartása, amellyel e törvényhozási aktust előkészítette és amellyel ezt az aktust itt képviseli. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mind a kettővel foglalkozni kívánok. Kétségtelen, hogy nem felemelő érzés egy nemzetre nézve, hogy azt, amit saját szive vágya !