Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-259

A Nemzetgyűlés 259. ülése 192Í. ciális teherrel sújtott háztulajdonosokkal szemben. (Derültség.) IV. rész. I. fejezet. Bűnbocsánathirdetés az általános kiengesztelés érdekében. Az általános és teljes kiengesztelés szükségessége, hogy a teljes társadalmi béke a nemzetmentő termelő munka megindulását is minél nagyobb és erőteljesebb mértékben lehetővé tegye és ezáltal nemzet- és állam gazdasági bajainkból kimeneküljünk, egyúttal pedig az állam ama kötelességének is eleget tegyünk, hogy polgárainak legalább puszta életfentartását biztositsa, de alkalmat adjunk arra is, hogy a nemzethűségre minden állampolgár visszatérhessen. Rendeljük azt is, hogy az alkotmányosság helyreállítását megelőző időben elkövetett, tisztán politikai természetű és emberélet, testi épség, személyes szabadság és vagyon ellen nem irányuló cselekményekért tovább üldözni egyetlen magyar állampolgárt sem szabad és ezért minden oly személyes szabadságkorlátozás — internálás stb. — vagy egyéb megtorlás, mely nem alapszik a független bíróságok Ítéletén, azonnal megszüntetendő és a tisztán politikai okokból, habár fegyelmi utón elbocsátott összes köz- és magánalkalmazottak is, kivéve azokat, akik bíróilag is elitéltettek, állásaikba azonnal visszahelyezel! dők. Teljes bűnbocsánatot hirdetünk azoknak a magyar állampolgároknak is, kik üldöztetéstől félve külföldön élnek, kivéve azokat, akiknek személye és emberélet, testi épség és személyes szabadság vagy vagyon ellen elkövetett, valamely büntetendő cselekmény között, büntetőtörvényekben meghatározott okozati kapcsolat fenforog. Marasztaló Ítéletek esetében elrendeljük azoknak a bűnvádi ügyeknek a törvény rendes formái között való újratárgyalását is, melyek eddig csak gyorsitott, vagy rögtönbiráskodási utón tárgyaltattak. A szent korona kormányzóját feljogositjuk arra, hogy kivételes méltánylást érdemlő és az erkölcsi rendet súlyosan nem sértő egyes esetekben — kivéve az emberi élet, testi épség, személyes szabadság és vagyon ellen elkövetett büntetendő cselekményeket, — kegyelemből, a részére eddig biztositott amnesztiajog keretén túl is peTtörlést rendelhessen el, vagy kegyelmet adhasson. Második fejezet. Gazdasági élet szabadsága. Mindezeken kivül rendeljük, hogy a gazdasági élet szabadsága — a nagyobb vagyonokat átmenetileg sújtó áldozatadó fennebb törvénybe iktatott korlátai között — legalább a háború első évében volt mértékig azonnal helyreállittassék. V. rész. A polgári jogegyenlőség visszaállítása. Porbasujtott nemzetünknek évezredes történelemmel szentesitett államisága, területi épsége, igazsága és nemzeti hivatottságának a világ javára egy évezreden át való méltó betöltése oly erő, oly erkölcsi és jogi hatalom, oly egyetemes történelmi szükségesség, melynek magyar hitünk szerint előbb-utóbb fegyverek nélkül, sőt fegyveévi november hó 4-én, pénteken. Í3Í rek ellen is érvényesülnie kell. Ezért, hogy mindenütt és mindenkor az egész világgal szemben, jogra, igazságra és emberiességre hivatkozhassunk, rendeljük, hogy ez örökérvényű hatalmak minden követelménye belső állami életűikben is megvalósittassék, vagyis : a teljes polgári jogegyenlőséget, miként törvényeinkben már irva volt, ezennel helyreállítjuk s ezért mindazon törvényeket, melyek az 1920 :

1. tcikket követőleg a régi jogállapotot, akár a közjog, akár a magánjog területén — ide nem értve a földbirtokreformra vonatkozó jogot, de ideértve a teljes tanszabadságot —• a polgári jogegyenlőség szempontjából korlátozólag megváltoztatták, vagy módosítótták, ezennel hatályon kivül helyezzük. Á földbirtok helyesebb megosztásáról alkotott törvények és egyéb jogszabályok nem elégítvén ki azokat a jogos igényeket, melyek a társadalmi béke és a nemzet fejlődése, erősödése és sokasodása érdekében kielégitendők, utasittatik a kormány, hogy féléven belül ez érdekeknek mindenben megfelelő törvényjavaslatot terjesszen a törvényhozás elé.« (Nagy zaj.) Kerekes Mihály : Régen megbukott maiakkor a kormány. Rupert Rezső (tovább olvassa) : »VI. rész. A nemzet hálalerovása a háború vesztesei iránt. Elsőrendű államérdek lévén, hogy a nemzet hálásnak mutatkozzék azokkal szemben, akik. vagy akiknek eltartó hozzátartozója a nemzetért életüket áldozzák, vagy kockáztatják, rendeljük, hogy a közelmúlt háború vesztesei mindazon ellátási veszteségeikre nézve kielégíttessenek, melyeket a háború folytán történt hős elhalálozásuk, vagy megrokkanásuk révén ők, vagy tényleg eltartott, illetve az általuk való eltartásra törvény szerint jogosult fel- vagy lemenő ágbeli hozzátartozóik szenvedtek, és pedig legalább az életminimum mértékéig. Ezt indokolja a jövőre való előrelátás szüksége, nehogy a nemzet fiai hálátlanságra gondolhatván vissza, midőn újra az élei feláldozásának vagy kockáztatásának kötelessége hivja őket, a nemzet védelmére kellő áldozatkészség átérzésével elszántan sietni elfeledjenek. VII. rész. Mindezek után, miután a nemzet szabadságának minden, az igazi államisággal és önrendelkezési joggal össze nem férő korlátozását a nemzet alkotmányos és élő akaratából megszüntettük, s az élő nemzedék fizikai létének megmentéséről, valamint a nemzet fiainak testvéri összeolvadását gátló akadályok elhárításáról is gondoskodtunk és ezerévesnél is régibb nemzeti és állami létünknek uj korszakát a teljes kiengesztelés és testvériség jegyében megkezdjük, anélkül, hogy az 1849 április hó 14-ét, illetve 1849 április hó 19-ét megelőző és azt követő időben uralkodó államfők uralkodását és az ebből folyó tényeket, szerzett jogokat és törvényhozást, a múltra nézve gyakorlatilag is érinteni akarnánk, mint Isten előtt és a nemzetek között immár teljesen szabad független és természetes jogaiba visszajutott nemzet 17*