Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-259
A Nemzetgyűlés 259. ülése 1921. Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek társalgásukat abbahagyni. Kószó István : Azt pedig csak el kell ismerni, és épen a következmények is igazolják azt, hogy Magyarországnak az álláspontja Horvátországgal szemben a lehető leglojálisabb, a lehető legelőzékenyebb volt. Azért ezt a feszültséget folytonosan iparkodtak Bécsben szitani, abból a célból, hogy a magyar nemzet munkaképességét és munkaerejét lekössék a belső súrlódások. (Ugy van! jobbfelöl.) Ilyen körülmények között tehát az a párt, amelyikhez nekem szerencsém van tartozni (Halljuk ! Halljuk ! jobb felől és a szélsőbaloldalon.) a múltban is folytonosan és mindig kifejezésre juttatta azon óhajtását, hogy Magyarország és Ausztria gazdasági és politikai kapcsolata meg ne maradhasson abban a régi formájában, amelyben négyszáz esztendőn keresztül volt. (ügy van! jobb felöl.) Szerintem tehát ennek a Nemzetgyűlésnek többségi pártja óhajtotta már korábban is ennek a kérdésnek intézményes elintézését; kívánta már korábban is azt, hogy az Ausztria és Magyarország között való jogviszony az uralkodó tekintetében, azonkívül pedig a pragmatica sanctio alapján megteremtett állapot megszüntettessék ; ( Ügy van! jobbfelöl.) csak eddig sohsem találta ezt még időszerűnek. Akkor, amikor az 1920:1. tc.-et meghozták, kifejezésre juttatta magában a törvényben azt, hogy Magyarország királyság, (ügy van! jobbfelöl.) a király személye tekintetében való mozgolódásokat azonban időszerűeknek nem tartotta eddig, nem tartotta pedig azért, mert sokkal több elintézni való volt, (Ügy van! jobbfelöl.) az ország konszolidációja szempontjából szükséges közjogi és alkotmányos cselekményekre volt szükség, hogy megérjen ez a nemzet arra, hogy a királyválasztás, illetőleg a királyi trón betöltése tekintetében határozatot hozzon. Mondom, kifejezésre juttatta ezt az 1920:1. te. meghozatala alkalmával is. Ennélfogva tehát igazán semmi szomorúsággal nem tölt el engem az, hogy ha ma ez a kérdés a Nemzetgyűlés által intézményesen rendeztetik. De egy aggodalmam van nekem is. Az fáj t i. nekem is és az bántja az én magyar lelkemet és az én jogérzékemet, az bántja az én magyar gondolkozásomat, hogy idő tekintetében külső befolyásnak kellett felszínre juttatni ennek az intézkedésnek a törvényhozás utján való megtételét. Amilyen keserűséggel töltött el engem a trianoni békének becikkelyezése, amilyen keserűséggel töltött el engem az a körülmény, hogy a trianoni békében úgyszólván csupaszra lett levetkőztetve ez a nemzet • ugy azt hiszem, megkívánhatjuk, hogy legalább annak a trianoni békének a rendelkezései betartassanak ezzel a magyar nemzettel szemben, amely magyar nemzet élni akar, amely magyar nemzetnek az élethez joga van. (Ügy van ! jobbfelöl) évi november hó 4-én, pénteken. Ill Most mit látunk ? A szomszéd utódállamok léptek fel követelésekkel, amelyeket előbb a nagy entente nem tett magáévá, amelyekhez azonban később hozzájárult. Ilyen körülmények között tehát mit jelent az az állapot és az az állásfoglalás, amelyet gróf Apponyi Albert az imént hangsúlyozott, hogy t. i. a kormány más álláspontot is elfoglalhatott volna, mert a trianoni békeszerződéshez kapcsolt »Függelék« 17. §-a megállapítja azt, hogy ha az egyes államok között, akár tartoznak a szövetségbe, akár nem, konfliktus áll elő, abban az esetben az elsősorban a nemzetek szövetségének tanácsa elé bocsátandó. Az tehát kvázi választott bíróság, amely dönteni hivatott e kérdések elintézésénél, — ez a kérdés azonban nem jutott oda. Pedig abban az esetben, hogyha odajutott volna, e kérdés fegyveres elintézése csak ugy történhetett volna, ha a három hónapon belül az illető állam a szövetségi tanács határozatának nem tesz eleget. Most azonban ugy állunk, hogy nincs biránk; bíránk az Isten, mert az utódállamok követelésének érvényesítéséhez hozzájárult az, akinek bírónak kellett volna lennie e kérdés eldöntésénél. Ha nincs biránk az Istenen kivül, abban az esetben a mi cselekményeinket, a mi munkánkat csakugyan a legjobb belátásunk és lelkiismeretünk szerint kell teljesítenünk. A kormány akkor, amikor ilyen zsákutcába jutott, nem tehetett egyebet, mint legjobb belátása és meggyőződése szerint teljesíteni, (Ugy van! jobbfelöl.) felelőssége tudatában teljesíteni azt, amit a kormánynak teljesíteni kell, mert »salus republicae suprema les esto!« Ez állott a kormány előtt. Ennélfogva tehát akkor, amikor ő az intézkedéseit megtette ; akkor, amikor a királypuccsok folytonosan izgalomban tartották ezt az országot ; (Ugy van ! jobbfelöl.) akkor, amikor neki magának is feltétlenül be kell látnia azt, hogy ezt a kérdést intézményesen kell eldöntenie... Somogyi István : Cseh parancsra ! (Zaj jobbfelöl.) KÓSZÓ István : ... mert ellenkező esetben folytonosan és újra fel fog merülni az a zavar, amely igazán a lét és nem lét határára juttatta ezt az országot... Somogyi István: Ezután lesz zavar! (Zaj. Elnök csenget.) Kószó István : ... el kellett távolítani onnan azt az alkalmat, amely ezt a nemzetet ujabb izgalmakba sodorhatja és ennek a nemzetnek lételét veszélybe döntheti. Nem akarok rekriminálni, de a Habsburg-királyságnak helyreállítása nem lett volna egyéb, mint a régi állapot biztosítása. Nekünk ebből elég volt 400 esztendőn keresztül. (Élénk, helyeslés és taps jobb felöl.) Nem akarjuk önmagunk ásni meg a magunk sirját. (Ugy van! jobbfelöl.) Megvolt az alkalom adva Károly királynak arra nézve, hogy tulajdonképen válasszon a magyar királyi és az osztrák császári korona között.
