Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-259

112 A Nemzetgyűlés 259. ülése Î9âj. évi november hó 4-én

? pénteken. Meskó Zoltán: Mind a kettő után kapott! Kószó István : Kijelentette azt, hogy az osztrák császári koronáról lemondani nem fog.; ha pedig nem mond le, abban az esetben Magyarország királya nem lehet! (Ugy van! jobbfelol.) Roppant nehéz az embernek a közelmúltban történt eseményeket birálat tárgyává tenni. Engedje meg azonban a t. Nemzetgyűlés, hogy mégis emlékezetébe idézzem, a magyar királynak, megkoronáztatása alkalmával tanúsított magatartását. (Ugy van! jobbfelol.) Meg sem melegedett alatta a magyar trón széke, máris eltávozott innen, elment Bécsbe és itthagyott bennünket. (Ugy van ! jobbfelol.) Kerekes Mihály: Nem is volt itt tartósan soha egy sem! Balla Aladár : Elment mulatni ! (Nagy zaj.) Kószó István : Egy napot nem tudott szentelni — még a megkoronázása napját sem — annak a magyar nemzetnek, mely magyar nemzethez most sirva járt vissza és amelytől kívánja a magyar koronát. (Ugy van! jobbfelöl.) Miért nem ment most Wienbe, miért nem ment Bécshe ? — hiszen énszerintem ő osztrák állampolgár és nem magyar állampolgár. (Elénk helyeslés és taps jobbfelöl és a szélsöbaloldalon. Felhiálltásolc : Halljuk! Halljuk!) Törvényeink szerint minden embernek csak egy állampolgársága van, (Ugy van! jobbfelöl.) ebben a tekintetben nem tesz különbséget semmiféle közjogi tétel. Waigandt Antal : Ezt nem tudom bevenni ! (Derültség jobbfelöl.) Kószó István : Miután pedig ő származásánál fogva a Habsburg-házhoz tartozik, a Habsburg-ház tagjai pedig osztrák állampolgárok, s a magyar koronával történt megkoronáztatása által sem kaphatott még egy állampolgárságot, (Igás ! Ugy van ! jobb felöl.) ennélfogva az a fájdalom, amelyet gróf Apponyi Albert képviselőtársam kifejezésre juttatott itt a tekintetben, hogy megengedtük, hogy egy magyar állampolgárt elhurcoljanak, egyáltalában nem foglalhat helyt és nem bir jogalappal. (Igaz! Ugy van! Taps jobbfelol.) Arra vonatkozólag, hogy a király hogyan jött be Magyarországba, nem tudok mást mondani, mint amit a hivatalos jelentések is konstatáltak, hogy két osztrák századdal jött. (Zaj és felkiáltások balfelől : Hazugság !) Nem tudom, hogy a régi lakájparádét akarta-e ezzel megújítani, hogy amikor Magyarországba jött, olyan embereket hozott magával, akikkel a magyarok nem tudnak beszélni, vagy pedig egyéb okokból cselekedett-e igy, de nagyon valószínűnek tartom, hogy más okból történt ez. (Ugy van ! jobbfelol.) A hivatalos jelentések megállapítják, hogy a király osztrák katonasággal jött be, tehát annak a nemzetnek katonáival akarta visszaszerezni trónját Magyarországon . . . Csemus Mihály: Már megmondták az előbb, hogy ez nem áll. KÓSZÓ István : . . . amely nemzet magatartása folytán Ausztriában elvesztette lába alól a talajt. A magyaroknak mindig a vitám et sangumem. volt a jelszavuk, életüket és vérüket ajánlották fel az uralkodónak, de azért hálában sohasem részesültek. (Igaz ! ügy van ! jobbfelol.) Amidőn a kisgazdapártnak azon határozatához, hogy a kormány által beterjesztett javaslat az ő véleményével tartalmilag megegyezik, a magam részéről is hozzájárulok, szükségesnek tartom pártom nevében is kifejezésre juttatni tiltakozásomat az ellen, hogy a külső hatalmak bármelyike, akár idő tekintetében, akár egyébként bármiképen is befolyásolja a magyar nemzetnek és a magyar nemzet tanácsának elhatározását. (Helyeslés jobbfelol.) Ezért tisztelettel indítványozom, méltóztassék kimondani, hogy : A Nemzetgyűlés ünnepélyesen óvást emel az ország belső ügyeibe bárhonnan jövő idegen beavatkozás ellen. (Élénk éljenzés és taps jobbfelol.) Azt hiszem, hogy ennek az indítványnak elfogadásával kifejezést ad a Nemzetgyűlés egyszersmind azon elhatározásának is, hogy nem fogja respektálni a szomszéd államok akaratát s igy biztosítva lesz a Nemzetgyűlés önálló működési köre, biztosítva lesz a kormány szabad rendelkezési joga, s ennek alapján remélem, be fogják látni nemcsak a szomszéd államok, hárem maga az entente is, hogy most túllőtt a célon. (Ugy van! jobbfelol.) Tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot, amelyet én a magam részéről elfogadok, általánosságban elfogadni s indítványomat határozaterőre emelni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik % Birtha József jegyző' : Haller István ! Haller István : T. Nemzetgyűlés ! Gróf Apponyi Albert, akit kétségkívül az egész nemzet tisztelő szeretete övez, (Zaj és felkiáltások jobbfelol : Csak övezett !) oly hatalmas logikával mutatott rá . . . Benkő Gábor : Sántított az a logika ! Haller István : . . . azokra a sérelmekre, amelyeket a nemzet szenved akkor, mikor a trianoni békeszerződéssel tökéletes ellentétben ilyen kényszerhelyzet elé hoztak bennünket, hogy én ennek a cselekedetnek nemzetközi vonatkozásait nem is kívánom taglalni és semmit sem akarok hozzátenni ahhoz, amit gróf Apponyi Albert képviselőtársunk ennek a cselekedetnek nemzetközi jelentőségét illetőleg kifejezett. Nem kívánok hozzátenni mást azért sem, mert én abban a pillanatban, amikor százezernyi testvér hulláján s annyi kör ny és vérözönön át felértünk a nemzetnek erre a Golgotájára, nem tudok másra gondolni és nem tudok egyébről beszélni, mint arról a kínról, arról a szégyen érzetről és arról a megaláztatásról, amely eltölti lelkemet akkor, amikor ilyen kényszer hatása alatt cselekednünk kell. (Igaz ! Ügy van! balfelől.) En ma, mélyen t. Nemzetgyűlés, nem tudok történelmi eseményeket analizálni. Én ma nem vagyok képes arra, hogy hibák, téve-