Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-259
110 A Nemzetgyűlés 259. ülése 1921. (Az elnöki széket Botilik József foglalja el.) Szerintem az elnök ur által imént előterjesztett megállapítás tökéletesen törvényes alapon áll. (Ügy van! jobbfelöl.) Ez a Nemzetgyűlés jogosítva van törvényeket, és pedig érvényes és kötelező törvényeket hozni, (ügy van! jobb felől.) A magyar nemzetnek képviseletét, szuverenitásának kifejezőjét képezi ez a Nemzetgyűlés, (ügy van ! jobb felöl.) S ennélfogva bármilyen körülmények között hozzon is törvényt : amit ennek a Nemzetgyűlésnek többsége elfogad, törvényerőre emel, azt respektálni kell. Roppant veszélyes precedens lenne az, ha ebben a Nemzetgyűlésben csak egyetlen egy ember is találkoznék, aki már a priori kijelentené azt, hogy azt a határozatot, azt a törvényt, amelyet az a Nemzetgyűlés meg fog hozni, nem tekinti kötelező erővel bírónak. (Felkiáltások jobbfelöl: Bolsevizmus! Zaj.) Ezáltal a bolognai cseppnek, amelyet szerintem ez a Nemzetgyűlés képez, egyik sarkát törnők le, s azután az a bolognai csöpp széthull, semmivé válik. Amikor nagy nehezen birtuk ennek a nemzetnek egy Nemzetgyűlését összehozni, amely a konszolidáció útjára tudja vezetni ezt a nemzetet, (Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) akkor ilyen megbontását ennek a szervezetnek, ennek a Nemzetgyűlésnek megengednie nem szabad és ezt szó nélkül elhallgatnunk nem lehet, ( ügy van ! jobbfelöl.) származzék az Apponyitól vagy bárkitől. Dömötör Mihály: Császári bolsevizmus! Somogyi István : Annak lettél az áldozata ! Szuronyok között hozott törvény ! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) KÓSZÓ István : Ha tudom azt, hogy nem egy képviselőtársam van, (Zaj. Halljuk! Halljuk !) akinek a szavai talán több súllyal birnak ebben a Nemzetgyűlésben, mint az enyéim, aki tulajdonképen — legalább itt a Házban — kezdő politikus ember vagyok, azonban engedjék meg nekem, hogy tárgyilagosan bírálhassam minden képviselőtársam felszólalását. (Helyeslés jobb felöl.) Tagadhatatlan tény az, hogy ennek a törvényjavaslatnak beterjesztésénél bizonyos külső kényszernek jelenségei mutatkoznak. (Egy hang a középen : Azért nem kötelező ! Zaj.) Szerintem azonban itt a kényszer tulajdonképen csak az időre és nem magára a lényegre vonatkozik. (ügy van! jobb felöl.) Már most abban az esetben, ha annak a véghetetlenül nagy felíordultságnak, amelyik az egész világon megvan, — mert megvan az ententenál is, másutt is az a beteges állapot, amely nálunk van — hullámai olyan irányban jöttek és olyan csapást mértek .erre a nemzetre, hogy egy tukjdonképeii lényegében megvalósítani szándékolt akaratunknak megvalósítása korábban bekövetkezett, (ügy van! jobbfelöl.) ez lehet az opportunitásnak, ez lehet a szükségszerűségnek, ez lehet a józan belátásnak, ez lehet a helyes körültekintésnek az évi november hó 4-én, pénteken. eredménye. Ezen törvényjavaslat beterjesztésének okát ezekben látom gyökerezni. S habár, mondom, formailag mintegy külső kényszer vitt bennünket arra, hogy ezt a kérdést ma rendezzük, azonban lényegében, tartalmilag ez a mi szivünknek és vágyunknak teljesen megfelel. (Élénk tetszés és taps a jobboldalon.) Szabó József (budapesti): Szóval a csehekkel együtt van már! (Mozgás jobbfelöl.) Elnök : Szabó József képviselő urat rendreutasítom. (Félkiáltások jobbfelöl: Szellemes! Vállaljuk a felelősséget! Folytonos zaj.) Csendet kérek. Kószó István : Meg kell állapítani jogi szempontból azt, hogy ha valaki valamilyes jogi cselekményt — legyen az magánjogi vagy közjogi cselekmény — kényszer hatása alatt visz véghez, annak megtámadhatósága megvan, azonban akkor, amikor érdemben, lényegben akarja valaki azt, csak épen formai tekintetekben, vagy az idő tekintetében eltérő annak a nyilatkozatnak megtétele, abban az esetben az a cselekmény érvénnyel bír, az jogilag érvényes. És közjogilag érvényesnek kell lennie annak a határozatnak is, melyet ez a Nemzetgyűlés meghoz, és amelynek alapján ezt a törvényt megalkotja. (Az elnöki széket Oaal Oaszion foglalja el.) A magyar nemzet politikai és közgazdasági életének igazi megnyilvánulása és fejlődése tekintetében négyszáz esztendőn keresztül Ausztria volt a gát, Ausztria volt ennek a fejlődésnek, a nemzet függetlenségének, önállóságának szabad önrendelkezésének megakasztó ja. (ügy van! jobbfelöl.) Meskó Zoltán : Azért jutottunk erre a sorsra. (Zaj. Elnök csenget.) KÓSZÓ István : Amikor pedig Ausztriának és Magyarországnak négyszáz esztendőn keresztül egy uralkodója volt, mit láttunk? Azt, hogy Magyarország gazdaságilag és politikailag elnyomatott. Csernus Mihály : Ausztria mindig jobb helyzetben volt ! Elnök: Figyelmeztetem Csernus képviselő urat, hogy a házszabályokkal ellenkező cselekedet a közbeszólás. Kószó István : Ausztria mesterséges utón megnehezítette Magyarország fejlődését. Magyarország bécsi recept szerint élt; ilyen módon szívták ki a vérét, ilyen módon akadályozták meg az ő politikailag jogos törekvéseinek érvényesülését, (ügy van ! jobbfelöl.) Nézzünk vissza a múltba. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Folytonos közjogi harcokat láttunk, folytonos küzdelem volt Magyarországon. Minden esztendőben ugy féltünk már a regnikoláris bizottság működésétől, mert ismét uj nehézség merült fel Magyarország és Horvátország között. (Zaj a középen.)
